Váratlan változások (BEFEJEZETT)

23.rész

Beszélgettünk, majd meghallottunk egy nem kívánatos hangot.

-Hali-mosolygott ribancosul Flóra és a mellette álló Fanni-Van egy új haverotok és be se mutatjátok?-erre leültek Ben két oldalára.

Ott beszélgettek nyájasan és ahh éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. Pontosan nem tudtam miért. Lehet, hogy tényleg szeretem Bent és féltékeny vagyok? De az is lehet, hogy csak azért vagyok ideges, mert azt hittem Bennel lehet valami köztünk, de Flóra lenyúlja ezt is tőlem. Ő mindig mindent megkap.

-Hahó-lengette meg karját Dani előttem-Baj van?

-Nem-néztem fel a fűből, amit egészen idáig bámultam.

-Azok?-mutatott Benék felé.

-Hagyjuk-zártam le a témát, mert nem akartam erről beszélni.

-Srácok! Elmegyünk fagyiért, majd jövünk-szólalt meg Gréta, majd el is húztak Balázzsal. Gondolom kettesben akartak lenni.

Így viszont ott maradtam Szintivel és Danival, ami amúgy tök jó lett volna, de nem hallottuk egymást a ribanc nevetések miatt. Ezért inkább felálltunk, majd odamentünk két kisfiúhoz, akik épp fociztak és mi is beszáltunk. Szinti szokásosan ide-oda futkározott, de úgy, hogy észre se vettem, ezért kicsit kikaptunk tőlük. Viszont nem sokkal később megérkeztek Grétáék sok fagyival. Adtuk a két kissrácnak is, akik kedvesen megköszönték. Nagyon aranyosak voltak.

Viszont ami nagyon tetszett, hogy amikor Balázs osztotta a fagyikat, odament Benékhez és Bennek adott egy nagyon kicsi fagyit, majd a lányokhoz fordulva így szólt:

-Úgy látszik elfogyott-tettetet szomorúságot Balázs-Bár szerintem ti mást nyalnátok-erre mindenki kiröhögte őket.

Esteledett, ezért úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Nem kísértek ki minket a vonatállomáshoz, mert csak nyolcig maradhattak és nem lett volna idejük. Így hát Bennel kettesben maradtam.

Épp tartottunk az állomás felé, mikor megszólalt.

-Amúgy honnan ismeritek Florát és...asszem Fannit?-kérdezte zavarodottan, amit nem nagyon értettem.

-Ezt most komolyan kérded?-néztem rá felvont szemöldökkel-Most dumáltatok vagy két órát, de nem tudsz róluk semmit, sőt még a nevüket is alig tudod-mondtam és asszem kicsit indulatos voltam.

-Jól van na. Nem éppen ismerkedésről beszéltünk-mondta perverzen.

-Ja, mindig elfelejtem, hogy a ribancok témája a szex-forgattam meg a szemeimet.

-Azért utáljátok őket, mert ribancosan viselkednek? Attól, hogy úgy viselkednek még nem biztos, hogy azok is! Na jó, ez esetben ők igen-ekkor halkan elröhögtük magunkat-De azért vannak olyan lányok, akik csak úgy viselkednek.

-Oké. Felfogtam-nevettem-És igen egy részben azért utáljuk őket. És azért is, mert felsőbb rendűnek tartják magukat és-ekkor lejjebb vettem a hangerőm és úgy folytattam-Régen legjobb barátnők voltunk Florával, de minden titkomat kibeszélte és egyre jobban kezdett úgy kinézni, ahogy most, egyszóval kurvásan.

-Sajnálom-erre nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ezt csak udvariasságból mondja, de amúgy fel sem fogta, hogy miről hablatyolok itt.

Eközben már megérkeztünk a vonathoz és nem sokkal később fel is szálltunk rá. Végig kellett mennünk a vonaton, hogy találjunk egy helyet. Ekkor újra megszólalt.

-Amit a parton mondtam-kezdte lassan...asszem zavarban volt. De cuki-Nem válszoltál rá semmit-ekkor viszont már nem volt olyan cuki.

Most mégis mi a szart kéne mondanom?! Fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta. Nem nagyon beszélgettünk vagy csináltunk valamit közösen. És itt van Mustafa is. Nem hiszem, hogy szerelmes vagyok belé, de még bármi kisülhet. Miközben gondolkodtam, láttam rajta, hogy izgatottan várja a válaszomat.