Váratlan változások (BEFEJEZETT)

108.rész

Épp megszólaltam volna, de valaki megelőzött.

-Hagyjátok békén! Azért nem szólók hozzátok, mert egyszerűen nincs kedvem. Minek köszönjek olyanoknak, akik nem a barátaim?-kérdezte hozzájuk közelebb hajolva, majd mikor végzett, visszadőlt eredeti pozíciójára. Ekkor szerencsére bejött a tanár, így nem tudtak visszaszólni, csak felvont szemöldökkel néztek rá.

***

Suli után Bennel és Markkal indultunk haza. Megbeszéltük, hogy Mark majd megkéri anyukáját, hogy jöjjön el érte és majd mikor ide ér, megkérdezi tőle, hogy eljöhet-e Spanyolországba és persze mi is ekkor fogjuk megkérdezni anyáéktól, egyszóval közösen beszéljük rá a szülőket, hogy elengedjenek.

Miután mindannyian megebédeltünk-anyáékat is beleértve- én felmentem a szobámba és felhívtam Grétát. Az első két csörgés után kinyomta, ami meglepett. Már vége van az utolsó órájuknak, szóval nem a tanár miatt rakta le.

Próbáltam elhessegetni a rossz gondolatokat a fejemből, de mivel nem ment, ezért lementem a fiúkhoz. Csak hogy nem voltak ott. De jó, akkor marad Lucy. Bementem a szobájába és pont a Barbie házával játszott. Leguggoltam mellé, erre ő kicsit megijedt, mert természetesen nem hallotta, hogy jövök. Megfogtam én is egy Barbie babát és elkezdtem játszani vele. "Teáztunk, meg összepakoltunk a Barbie házban, aztán kertészkedtünk" Egyszercsak benyitottak a fiúk, mire én hátrakaptam a fejem. Kitört belőlük a röhögés, én pedig egy mérges fejjel jutalmaztam meg őket.

-Most mi van? Inkább Barbiezzak 15 évesen, mint valami rosszabb dolog, nem?-néztem rájuk ártatlanul, de ők csak tovább röhögtek. Sóhajtva megforgattam a szemem és visszafordultam Lucyhoz.

-Amúgy csak azt akartuk kérdezni, hogy nem jöttök-e kosarazni-ezen az ajánlatukon elgondolkodtam. Megkérdeztem Lucyt, aki rögtön felugrott és futott le a lépcsőn-Ezt egy igennek veszem-röhögött Mark.

Kimentünk a garázshoz, aminek az ajtaja fölött ott díszelgett egy palánk.

-Ez mégis mi a szarnak van ilyen magasan?-kérdeztem összevont szemöldökkel, mert tuti nem fogok egy pontot sem szerezni. Persze a kijelentésemen csak nevettek a fiúk, majd Ben előhalászta a labdát a garázsból.

-Jó, szóval akkor fiúk a lányok ellen-mondta a labdát pattogtatva.

-Na persze-háborodtam fel.

-Jól van na, azért ennyire nem vagyunk bunkók-nevettek össze...mintha ez olyan vicces lett volna-Akkor én veled leszek szerelmem, te pedig a hercegnőddel leszel-nevetett Ben.

Kő, papír, ollóban kiszámoltuk, hogy melyik csapat kezd. Ben nyert, ezért mi kezdtünk. Ben tök ügyesen lepasszolta nekem a labdát, én meg tök bénán pattogtatva a labdát, megpróbáltam kikerülni a mögöttem tornyosuló Markot. Szinte rögtön kikapta kezemből. Odafutott a kosárhoz, felugrott és egy pillanat alatt bedobta a labdát, így egy pontot szerezve nekik. Lucyval egymásnak futottak és Mark a levegőben megpörgette. Nagyon cukik voltak...velünk ellentétben.

-Na jó, akkor most mondom a felállást-kezdte Ben úgy, hogy csak én halljam-Én játszom, te pedig csak szurkolsz. Ha szerzek egy pontot, akkor pedig megadod a jutalmam, ami egy csók.

-Khm! Bocs, hogy nem vagyok jó játékos. Lucy se játszott jól, őt még is ölelgeti a csapattársa-mutattam feléjük-Ezért nemhogy a meccs alatt nem kapsz tőlem csókot, de egész nap sem-"durciztam be".

-Jó bocsi-közeledett kutyaszemekkel felém, majd szorosan magához húzott. Na, mi is tudunk cukik lenni-De azért máskor ne legyél ilyen béna-hagyott ott nevetve, amin csak megforgattam a szemem.

Most Marknál volt a labda, aki gyorsan Lucy elé 1 centivel futott (ismétlem: 1 cm volt köztük!) és onnan átpasszolta az ő kis hercegnőjének. Lucy rögtön elkezdte két kézzel pattogtatni a labdát és csak nevetett azon, hogy mindenki ő utána fut. Bennel semelyikünk nem tudta elvenni tőle a labdát. Gondolom most nem értitek, hogy hogyhogy nem tud két 16 éves egy 8 éves kislánytól elvenni egy szaros labdát. Hát úgy, hogy a mi kis Markunk ott állt körülötte és lökött félre minket. Mikor Lucy közel került a palánkhoz, Mark felemelte, de Lucy a nevetéstől így se tudta bedobni, hanem csak mellé.

A végén 2-2 lett az állás. A gáz az, hogy mindenki dobott legalább be egyszer, kivéve engem. Lucy és Mark egy-egy pontot szereztek, Ben pedig kettőt nekünk.

-Biztos nem kapok egész nap egy darab csókot sem-jött oda hozzám Ben, akin már izzadság cseppeket véltem felfedezni, de bevallom így még jobban nézett ki-Szereztem magunknak két pontot-vigyorgott. Közelebb hajolva megcsókolt, de nem csókoltam vissza-Mérges vagy?-kérdezte gügyögve, mint egy kisbaba, amin muszáj volt kuncognom. Erre megcsikizett és mégegyszer megcsókolt. Ezúttal én is visszacsókoltam. Mikor visszafordultunk Markékhoz, Lucy undorodva fordult el tőlünk, amin csak nevettünk.

-Hé figyeljetek, miben fogadunk, hogy bedobom-kérdeztem, miközben felvettem a labdát a földről.

-Hát szerintem ez nem érné meg neked-nevetett ki Mark.

-Szerintem betalálod-karol át Ben.

-Oké, akkor egy Euró, hogy nem dobja be-állt ki Mark ellenünk.

Mi Bennel csak egymásra néztünk, majd elmosolyodtunk. Lassan elindultam a palánk felé, mert először fel akartam mérni a terepet. Viszont a tervem kudarcba fulladt, mikor hirtelen valami vagyis inkább valaki a magasba emelt.

-Normálsis vagy?! És ha most leestem volna?-háborodtam fel Ben tettén. A combom közé téve fejét, felkapott a vlára, amire én egyáltalán nem számítottam, így majdnem hátraestem.

-Ne káromkodj, hanem dobd már be!

-A-a ez így nem éri-szólalt meg Mark.

-Miért nem? Azt nem mondtuk, hogy higyan dobom be-világosítottam fel, mire csak sóhajtott egyet.

Ééés sikeresen bedobtam a labdát, szóval Mark adta is a nyereményem.