Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Egy) Cseresznye és galagonya

A kislány egyedül lépett be Olivander varázspálcaüzletébe. Nehezen sikerült leráznia szüleit és végül csak azzal tudta meggyőzni őket arról, hogy váljanak szét, hogy különben nem érnek oda időben Lestrangék teapartijára.

Daisy úgy érezte, a bolt szikrázik a varázslattól. Teljesen átjárta a pálcákból áradó mágikus erő és bár már többször is járt az üzletben, ezúttal is új kíváncsisággal bámulta meg a polcokra felhalmozott hosszúkás dobozokat.

—Daisy Vanessa Harris, ha nem tévedek—lépett elő hirtelen az egyik állvány takarásából a tulajdonos.—Hasonlít a szüleire.

—Olivander Úr—biccentett udvariasan Daisy.—Sok jót hallottam már a pálcáiról.

A férfi szórakozottan legyintett és kíváncsian a kislány háta mögé nézett. A szüleit kereste, de mikor látta, hogy a gyerek egyedül van, nem szólt semmit, még meglepettségét is elég jól elrejtette.

Intett, mire egy mérőszalag röppent oda Daisyhez és elkezdte mindenhol lemérni, ahol csak egy ember lemérhető.

—Ebben az évben lesz elsős a Roxfortban, Miss Harris?—kérdezte, de nem várt választ.—Pedig csak most volt, hogy a szülei is eljöttek megvenni az első pálcájukat. Emlékszem rájuk, mint minden más vásárlómra is. Édesanyját, Eurus Rosiert egyből kiválasztotta, amint belépett ide. Diófa főnixtoll maggal, tizenkét és fél hüvelyk. Merev. Rontásokhoz és bájoláshoz kiváló. Ritka az ilyesmi, főleg a főnixpálcáknál. Elég válogatósak, tudja.

A férfi egy pillanatra elhallgatott, Daisy újra biccentett. Jól ismerte anyja pálcáját és történetét, sokszor hallotta már. A család nagy büszkesége volt, hogy a pálca lelökte magát a polcról, mielőtt Olivander egy másikat adhatott volna a kezébe. Sosem felejtettek el dicsekedni vele.

Olivander újra beszélni kezdett.

—Édesapja, Marcus Jonathan Harris ellenben majdnem a fél készletet kipróbálta, mire előkerült a pálcája, ami mára híressé vált. Tiszafa, főnixmag, tizennégy hüvelyk, enyhén rugalmas. Igézésekhez kiváló. A tollak ugyan attól a madártól származnak a szülei pálcájában.

—Tudom—felelte Daisy.—Sokszor mesélték már.

A férfi néhány pillanatig elgondolkozva meredt rá, majd megint intett és a mérőszalag visszaszállt káoszban fuldokló asztalára. Olivander sarkon fordult és berohant a polcok közé fafajtákról és különféle tulajdonságokról motyogva.

Daisy közben kíváncsian vizsgálgatta a mellette lévő polcokon felhalmozott dobozokat. A családi könyvtárban egy éve talált egy könyvet a varázspálca fákról és magokról. Érdekes olvasmány volt, így most, miközben a cetliken lévő adatokat olvasgatta, elképzelte, milyen lehet az adott pálca jelleme.

Olivander kisvártatva visszatért karjaiban egy csomó dobozzal, amiket leszórt az asztalára. Ezzel még nagyobb zűrzavart okozott rajta, néhány penna le is esett a földre, de a férfi nem törődött velük. Elővett egy díszesen faragott pálcát és a lány felé nyújtotta.

—Cédrus, tizenegy és negyed hüvelyk. Egyszarvúszőr.

Daisy óvatosan közelebb lépett, de erősen kételkedett benne, hogy ez lenne az. Idegennek érezte, már mielőtt megfogta volna, de azért engedelmesen átvette.

—Lumos—mormolta, mire a pálca végén pislákoló fény jelent meg.—Nox. Sajnálom, de nem érezem megfelelőnek.

—Azért, mert valóban nem az—bólintott Olivander és kedvesen elmosolyodott.—Hallottam már róla, hogy a Harris kislány már hat éves korától tudatosan irányítani tudja a mágiáját, de nem hittem, hogy ilyen jól.