Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Huszonhat) Önzetlenül az Iskoláért

A Süveg módszeresen átkutatta az elméjét és megnézett mindent. Daisy érezte a jelenlétét és észrevétlenül kísérte, ahogy azt már annyiszor tette.

—Daisy Harris, ha nem ismernélek, azt hinném, te vagy Voldemort leghűségesebb szolgálója—állapította meg a Süveg.—Az elrejtett emlékeid és gondolataid hiányát sem vettem észre.

—Még sokat kell gyakorolnom, hogy könnyebben menjen—hárított Daisy, mire a Süveg kedélyesen felnevetett.

—Volt valaha, hogy őszintén elfogadtál egy dicséretet?

—Volt valaha, hogy nem ütötted bele az orrodat mások magánügyeibe?

—Engem azért teremtettek—felelte a Süveg és Daisy érezte a hangján, milyen jól mulat.

A lány nevetett, de aztán nagyon hamar el is komorodott. Túlságosan hamar.

—Hálás vagyok a segítségedért.

—Valójában szívesen tettem—ismerte be a Süveg.—Sokkal izgalmasabb volt így tölteni az időt, mint az irodában, bár ott is hallhattam volna érdekes dolgokat. Mindazonáltal... nem ártana, ha élő embereket is a bizalmadba fogadnál.

Daisy nem felelt és az egész elméjére fátylat borított, nehogy a fejfedő bármit is kicsaljon belőle ezzel kapcsolatban. Nem volt szüksége egy szentbeszédre a barátok fontosságáról, amikor anélkül is elég dologra oda kellett figyelnie.

—Mindenkinek szüksége van...—Daisynek elég volt egyetlen érzést láthatóvá tennie ahhoz, hogy a Süveg befejezetlenül hagyja a mondatát és szomorúan megjegyezze:—A színjátékod nagyon meggyőző. Mindenkit becsapsz vele.

A szánalmat a hangjában Daisy mindennél jobban gyűlölte. Égett a szeme, de azért válaszolt.

—Egész életemben ebben éltem, mégis... egyre nehezebb.

A Süveg érezte, hogy nem most van itt az ideje a további győzködésnek.

—Tehetséges és páratlanul erős boszorkány vagy, Daisy Harris. Talán még sosem láttam hozzád hasonlót. Ha valaki, te el tudod érni a céljaidat.—Még akkor is, ha ezzel tönkreteszed magad; ezt nem mondta ki, de Daisy látta a mágiával létrehozott elmében.—Büszke vagyok rád.

Ez volt a búcsú. A vizsga napja, amin Daisy átment.

—Megtisztelő.—Biccentett és meglepően nehéz volt visszanyelnie a könnyeit.—Remélem, beszélhetünk még.

—A jövővel később is törődhetünk. Merlin óvjon téged utadon, kis boszorkány!

—Téged is! Kíváncsian várom a következő évi versikédet!

Már majdnem levette a fejéről, de a Süveg megint megszólalt. Mégsem hagyta annyiban.

—Amikor a beosztáson azt mondtad, kikiáltod helyettem a házadat, ha én tovább győzködlek... tudtam, hogy akármennyire is mardekáros vagy, a griffendélben lenne a helyed.

Daisy szíve csak méginkább összeszorult és az elméjét takaró lepel félrecsúszott annyira, hogy a Süveg újra bepillantást nyert. Ezen felbátorodott.

—Beszélj Dumbledoreral!—kérte.—Ne egyedül harcolj, ne tedd ezt magaddal!

—Képtelen voltál magadban tartani, igaz?—kérdezte keserűen Daisy és levette a fejéről a Süveget, mielőtt az válaszolhatott volna.

Tudta, hogy soha többet nem fognak beszélni. Roxfortos évei alatt semmiképp, utána pedig Voldemort szolgálatába kell állnia, amíg a sötét mágus bizalmába nem férkőzik. És aztán... amint megölte, az összes halálfaló vadászni fog rá; legalábbis a veszélyesebbek, azok, akik számítanak. Bosszút akarnak majd állni, neki pedig úgy sem lesz már miért tovább harcolnia.

Dumbledoret pedig esze ágában sem volt beavatni a terveibe.

Egy mély sóhajjal elűzte viharos gondolatait és inkább nekiállt a korábban kitalált tervnek.

Először galagonyapálcájával elvégzett egy szárító bűbájt, csak úgy a semmibe, aztán a cseresznyepálcát hátrahagyva, kezében a Süveggel kilépett a Szükség Szobájából. Titkos folyosókon, félreeső utakon lejutott az előcsarnokba, ahol a Teszlek Süveget maga előtt lebegtetve rohanni kezdett Lumpsluck irodája felé.

Közben diadalittasan, vidáman és felszabadultan kiabált, még akkor is, ha pont az ellentétét érezte. Megvan, megtalálta a Süveget! Hangja végigszárnyalt a kastélyon és mindenki figyelmét magára vonta.

Elhitték örömét, látták a Süveget és senki sem kételkedett.

Díszkísérettel vitte el a kalapot az igazgatói irodáig, Lumpsluck fontoskodva vonult mellette, utánuk pedig kíváncsi diákok tolongtak. A Süveget olyan magasan lebegtette, hogy mindenki jól láthassa.

Dumbledore, a fél tanári kar és Daisy előtt aztán a Süveg előadta a megbeszélt mesét. Egy animágus, akinek madár alakja van, eljött érte és ellopta, hogy elvigye Voldemortnak. Valószínűleg ezzel akart a Nagyúr kegyeibe férkőzni, de ügyetlenségében beleejtette a Fekete Tóba és szerencsére, a lebukástól való félelmében inkább elmenekült. Daisy látta meg a mardekár klubhelyiségéből és eljött érte.

McGalagony, az okos, fiatal átváltoztatástan tanárnő furcsállta, hogy ennek ellenére a Süveg száraz. Daisy akkor elmondta, hogy egy bűbájjal megszárította. Amikor ellenőrizték a pálcáján az utolsó használt varázslatot, kiderült, hogy igazat mondott.

Dicső tette kétszáz pontot hozott a mardekárnak és megkapta az Önzetlenül az Iskoláért Különdíjat. Ezzel a mardekár a házkupát is megnyerte.