Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Kilencvenkettő) Elfeledett elengedés

Elijah nagyot sóhajtva hanyatlott le a kanapéra, ami alig néhány pillanattal korábban jelent meg a Szobában. A párbajteremben addig semmiféle kényelmet adó berendezési tárgy nem volt, csupán néhány fedezék és egy kisasztal, amire a vizeskancsót és a poharakat tették. Daisy szerint ennyi tökéletesen elég is volt, így most összeszűkült szemmel méregette a kényelmesen elterpeszkedő hetedévest.

—Nagyon otthon érzed magad—jegyezte meg a lány.

—Lassan több időt töltök itt, mint a klubhelyiségben. Ami, egyébként elég szomorú.—Elijah körbe intett a gyéren megvilágított, hosszúkás teremben.—Lehangoló ez a hely.

—Talán gyerekrajzokat, szőnyeget és festményeket akarsz?—vonta fel a szemöldökét Daisy.—Ez a hely nem arra való.

A fiú elnézően rámosolygott, aztán előre dőlt ültében és térdére könyökölt. Úgy nézett ki, mint egy kíváncsi óvodás.

—Mikor akarsz beszélni róla?

Daisy csípőre tett kézzel állt előtte, talárját már makulátlanra igazította a párbaj után. Királynőnek tűnt, szálfaegyenes tartása néma fenyegetést sugallt.

—Pontosan miről?

—Látod, ez jó kérdés!—Elijah jókedvűen csettintett a nyelvével.—Ott van például Perselus, akire, úgy pletykálják, tegnap rátámadtál a folyosón. Vagy a griffendéles négyes, akikkel mostanában alig látni. Vagy, hogy egyáltalán miért látni mostanában olyan nagyon ritkán. Esetleg Sirius Blackről, akivel olyan aranyosan enyelegtek...

—Oké, értem—vágott közbe Daisy.—Kíváncsi vagy arra, hogy mi történik az életemben. Ez pedig hatalmas hiba.

A fiú meglepetésében hátradőlt és leolvadt arcáról az önelégült kifejezés.

—Hogyhogy?

—Ne kezdj el törődni velem, mert fájni fog!

—Ugyan, kislány!—nevetett fel Elijah.—Nyilvánvalóan szétfeszít a... tettvágy, bosszúvágy, düh? Na, ezt még nem tudtam eldönteni.

Daisy sóhajtott, odasétált az asztalhoz és vizet töltött magának. A hetedéves közben minden mozdulatát figyelte, de amikor a lány rá sandított, fütyörészve az egyik sarokba nézett. Majd megint vissza, amint Daisy elfordult.

A lány kimért léptekkel odasétált Elijah elé, majd leült az éppen akkor megjelenő egyszerű, kényelmetlen fa székre.

—Perselus egy szörnyen meggondolatlan dolgot tett, ami nem maradhatott válasz nélkül—mondta sóhajtva.—Figyelmeztettem, hogy a jövőben tartózkodjon az ehhez hasonló dolgoktól.

—Aztán ma a griffendéles barátaid szintén meglátogatták.

Daisy halványan elmosolyodott.

—Lehet.—Vállat vont.—Erről nem tudok. Elég sokat tanulok mostanában.

—Pedig én azt hittem, hogy a világon semmi sem maradt, amit már ne tanultál volna meg—mosolygott rá tréfásan Elijah.

A lány nem viszonozta.

—Nem, valójában rengeteg minden van még.

Elijah türelmesen várt, de mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a lány nem akarja folytatni, felkiáltott.

—Nemár, Daisy! Mi van Siriussal?

—Pletykás vénasszony vagy—mosolyodott el halványan a lány.

—Vállalom, csak mesélj!

Daisy válaszra nyitotta a száját, de mielőtt egyetlen szót is szólhatott volna, a Szoba ajtaja kitárult és a Tekergők sorjáztak be rajta, talárjuk alatt minden bizonnyal a Három Seprűből hozott vajsört és a Mézesfalásból származó mindenféle édességet rejtegetve.