Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hetvennégy) Hivatalos látogatás

Legalább most alaposan meg tudta nézni az igazgatói irodát. Legutóbbi látogatásakor kevesebb, mint egy percet töltött bent és mással volt elfoglalva, így most úgy nézett végig a falakon függő festményeken, a polcokra zsúfolt, ezüstszínű ketyeréken és miegymáson, mintha először látná. Hiszen hivatalosan először is látta.

Sirius ott ült mellette. A hajában még mindig volt egy kis fagylalt, de egyébként teljesen makulátlan volt. Szürke szeme vidáman csillogott és úgy tűnt, egyáltalán nem aggódik.

—Lekéstük a vonatot—mondta Daisy magyarázat képpen.

McGalagony és Lumpsluck mellettük állt, Dumbledore pedig az íróasztala mögül hunyorgott rájuk félhold alakú szemüvegén keresztül. Kereste a szemkontaktust, hogy belenézhessen az elméjükbe, de Daisy a nyáron megtanította Siriusnak az oklumenciát és ezúttal ő maga is egy áthatolhatatlan falat vont gondolatai köré.

—Küldhettek volna baglyot is!—jelentette ki McGalagony.—Nem kellett volna egyből hippogriffeken parádézni!

Daisy halványan mosolyogva felnézett a tanárnőre.

—Egyikünknek sincsen saját baglya, McGalagony professzor. Nehéz lett volna szereznünk egyet.

A tanárnő legyintett.

—Ellenben két hippogriffet minden gond nélkül találtak.

—Összefutottunk velük—felelte Sirius nyugodtan.—Ha már így volt, úgy gondoltuk, nem terheljük ezzel a tanárainkat, biztosan amúgy is sok dolguk van az ünnepséggel meg ilyesmivel.

Egy meggyőző, lehengerlő mosolyt varázsolt az arcára, McGalagony pedig valóban megenyhült kissé. Sirius sármjára még ő sem volt teljesen érzéketlen.

—Legközelebb, ha ilyesmi történik, küldjenek baglyot!—intett Dumbledore.—Remélem, nem fordul elő többször. Mr Black most mehet.

Sirius biccentett, vetett egy pillantást Daisyre, majd kilépett az iroda ajtaján. Daisy tudta, hogy meg fogja várni, és valószínűleg a többi Tekergő is a kőszörny előtt ácsorog, hiába kellene a hálókörletben lenniük.

Dumbledore most teljes figyelmét felé fordította.

—Miss Harris, gondolom, meg tudja magyarázni a viselkedését.

Daisy igyekezett bűnbánónak tűnni, de nagyon meg kellett erőltetnie magát hozzá.

—Természetesen—felelte a legalázatosabb hangon, amit csak képes volt kipréselni magából.—Elsős koromban a Süveg a mardekár mellett döntött, de ez már négy éve volt. Azóta megváltoztam és... Nincs benne a házirendben, hogy egy diák nem válthat házat, vagy, hogy a Süveg nem változtathatja meg a döntését. Gondoltam, megpróbálom.

A tanárok hosszú percekig hallgattak. Lumpsluck láthatóan nem tudta eldönteni, hogy büszke legyen Daisyre, amiért sikerült rácsempésznie a nevét a listára, vagy nehezteljen, amiért ott akarja hagyni a házát. De azt mind a három professzor tudta, vagy legalábbis úgy sejtette, hogy Daisy a Tekergők miatt döntött így.

—Köszönöm, hogy felhívta erre a hiányosságra a figyelmemet—felelte végül Dumbledore.—Még ma kiegészítjük a házirendet. Miss Harris, ön mardekáros.

Lumpsluck zavartan felkapta a fejét.

—De hát a Süveg beosztotta!

Daisy mosolygott. Nem azt akarta elérni, hogy ezután a griffendélbe tartozzon. Dehogy! Ő mardekáros volt, ezt büszkén vállalta. Csak szerette volna bebizonyítani, hogy a házak nem is különböznek egymástól annyira, fel akarta bosszantani az aranyvérűeket, és... Ki akarta próbálni. Kíváncsi volt, mi lesz belőle. Történelmet akart írni.

—Mardekáros vagyok—mondta, mielőtt Dumbledore válaszolhatott volna.—De nem csak az. Ahogy senki más sem csak ez, vagy az. Ez pedig most mindenki előtt bizonyítást nyert.

McGalagony legalább annyira meglepődött, mint mikor felolvasta a nevét a listáról.

—Ezért csinálta?

—Azért csináltam, mert megtehettem. Mert meg akartam tenni.—Daisy felállt a székről és lenézett Dumbledorera.—Ki fog rúgni?

Az igazgató halványan mosolyogva megrázta a fejét.

—Nem csinált semmi olyat, ami a házirendbe ütközne. Ezért még büntetőmunkát sem szabhatok ki.—Dumbledore az ajtó felé intett.—Menjen, Miss Harris! És többet ne kerüljön ilyen helyzetekbe!

Daisy biccentett és otthagyta a tanárokat.

Közben mosolygott, hiszen nem egyszerűen belekerült ebbe a helyzetbe, hanem ő idézte elő. Ez a kettő pedig egészen más.