Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Nyolcvannégy) Karácsonyi puding

Lily Evans a kandalló előtt ült, meztelen talpát a tűzhöz tartotta és közben forrócsokit ivott egy bögréből, amit Daisy korábban elvarázsolt, hogy bármit is öntsön bele, megtartsa az eredeti hőjét.

—Meg kell hagyni, nagyon otthonos ez a szoba—jegyezte meg Lily elmélázva.—Menedéknek egészen fényűző.

Daisy egy pillanatra sem szakadt el a bájitaltól, amit éppen főzött, de azért biccentett.

—Pont olyan, amilyenre szükségem van.

Lily a háttámlára hajtotta a fejét, úgy nézett rá.

—Most, hogy már úgy-ahogy ismerlek, sokkal több meglepetést okozol, mint amikor még bármit kinéztem volna belőled.

Daisy megkeverte a sötétlila, bugyborékoló főzetet és szemöldökfelvonva Lilyre nézett.

—Úgy érted, gonosz mardekáros koromban.—Elvigyorodott.—Hiszen még mindig az vagyok.

Lily szórakozottan leintette.

—Amellett pedig a legjobb barátnőm.—Ezt úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.—Marlene és te. Pedig korábban még csak eszembe sem jutott, hogy így alakulhat a dolog.

Daisyt ez a váratlan kijelentés annyira zavarba hozta, hogy hirtelen nem is tudott mit válaszolni. Ő sem gondolta volna, hogy valaha a barátjának mondhatja majd a mugliszületésű Lily Evanst és a Tekergőket. A népszerű Marlenet. Nem hitte, hogy ki fog költözni a mardekár körletéből és végül az ötödévének karácsonyi szünetét a Szükség Szobájában tölti.

Méghozzá nem egyedül.

Inkább visszafordult a bájitalhoz és belekeverte a következő hozzávalót. Ehhez legalább értett.

—Talán más meglepő fordulatot is hoz majd az élet—mondta végül, hogy elterelje a témát.—Lehet, végül belehabarodsz Ágasba.

Lily méltatlankodva felkiáltott és megdobta Daisyt az első keze ügyébe kerülő párnával.

—Az sosem fog megtörténni.

Daisy vigyorgott.

—Akkor miért pirultál el?—vonogatta a szemöldökét.

Az Evans lány lesújtó pillantást vetett rá.

—Kezd romlani a látásod, Daisy.—Lily kis ideig hallgatott, de láthatóan nem hagyta nyugodni a téma, ugyanis egyszercsak felpattant, odament Daisyhez és kikapta kezéből a keverőkanalat.—Nem, mintha bármit számítana. Potter már egy ideje nem hívott randira.

Daisy bölcsen nem tette szóvá, hogy Lily hangjában valamennyire azért csalódottság bujkált.

—Egyébként—felelte inkább—igazán nem értem, miért nem kedveled.

Lily felsóhajtott.

—Tudom, hogy ti barátok vagytok, de igazán el kell ismerned, hogy sokszor egy beképzelt pojácaként viselkedik.—Daisy felnevetett, Lily pedig bizalmasan közelebb lépett hozzá.—Bár lehet, neked éppen ez az eseted. Siriussal is milyen bizalmas viszonyban vagytok...

Most Daisyn volt a pirulás sora, de a válaszadástól a konyhába vezető titkos útról belépő Tapmancs megmentette.

—Kaptam egy csomó pudingot!—jelentette fülig érő vigyorral a fiú és lepakolt az asztalra.—Gyertek, együnk!

A Tekergők közül egyedül Sirius maradt a kastélyban a szünetre, bár James mindannyiukat meghívta magukhoz. Marlene is hazautazott az ünnepekre, így szokott társaságukból csak hárman maradtak.

De Daisynek eddig ez volt a legjobb karácsonya.

—Ő a barátom—súgta oda Lilynek, miközben még egyszer, utoljára megkeverte a bájitalt.—Ő volt az első ember, akivel teljesen őszinte lehettem.

Azzal mosolyogva letelepedett Sirius mellé, hogy kivegye részét a pudingevésből.