Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Tizenkilenc) Szégyenfolt

Maya rövid idő alatt rájött, hogy kihasználhatja Daisyt.

Minden nap, amikor a lány odatelepedett a párnázott ablakpárkányra olvasni vagy házidolgozatot írni, sorra szállingóztak hozzá a felsőbb évesek és néhány elsős is, Daisy pedig senkit sem küldött el. Mindenkivel beszélgetett, meghallgatta a történeteiket, bajaikat, és ha segítséget kértek tőle, segített. Persze nem ingyen, de a diákok nem voltak tisztában a fizetséggel; a hűségüket vásárolta meg, a megbecsülésüket és az alázatukat.

Ezen kívül a szórakoztatásukról is gondoskodott; a másik három roxforti ház rettegte őket és nem szívesen találkoztak össze nagyobb mardekáros csapatokkal. De Daisy észrevétlenül azt is elérte, hogy senki sem mert átlépni egy bizonyos határt és általában inkább őrá hagyták a mugliszületésűek bántalmazását. Ha ő csinálta, sokkal viccesebb dolgok történtek—amik, egyébként kevésbé voltak veszélyesek és az áldozat könnyen megúszta.

Egyedüli ütközőpontként teljesen magára vonta a három ház haragját és a mardekár megbecsülését; ez mindkét felet lefoglalta annyira, hogy nem volt idejük a konfliktust keresni. A megbecsülésben pedig Maya, mint Daisy állítólagos legjobb barátja, kifejezetten szeretett sütkérezni.

—Ma McGalagony adott tíz pontot a mardekárnak, mert nekem sikerült egyedül a varázslat!—újságolta vidáman Regulus, ahogy letelepedett a fotelbe az ablakpárkány mellett.

—Hallottam—mosolygott rá Daisy.—Nagyon szép teljesítmény.

—Ugyan!—legyintett a fiú pironkodva és kíváncsian a Daisy térdének támasztott könyvre pillantott.—Mit tanulsz?

—Összetett bájitalok—vont vállat Daisy.—Sikerült rávennem Lumpsluckot, hogy adjon engedélyt néhány zárolt könyv olvasására. Ez az egyik, de cserébe majd meg kell főznöm neki valamit, hogy lássa, komolyak a szándékaim.

Mielőtt Regulus válaszolhatott volna, Perselus lépett a klubhelyiségbe, de nem méltatta őket figyelemre. Levetette a korcsolyáit és elment a fiúk hálókörlete felé.

Mióta Daisy aktívan részt vett a mugliszületésűek életének megkeserítésében, megromlott a kapcsolatuk, mert még Perselus sem tudta, nem vette észre, hogy Daisy valójában csak tompítja az aranyvérűek indulatait. A lány pedig nem kezdhetett el neki magyarázkodni; már a házon belüli hierarchiában elfoglalt helyük miatt sem, és mert azzal teljesen feleslegessé tette volna eddigi kemény munkáját.

A helyzet egyetlen pozitívnak nevezhető következménye az volt, hogy Perselus már nem érdeklődött annyira a fekete mágia és más sötét művészetek iránt. Daisy pedig készen állt magát meggyűlöltetni vele, ha azzal eléri, hogy soha többé ne akarjon sötét varázslatokat használni.

—Mióta nem beszéltetek?—kérdezte óvatosan Regulus, miközben a távolodó fiút figyelte.

—Számít bármit is?—fintorgott Daisy, bár a szíve összeszorult.—Majd észhez tér és nem fut tovább a sárvérű szuka után.—Inkább témát is váltott.—A bátyád megbékélt már?

Sirius, ahogy várható volt, nem fogadta túl nagy örömmel, hogy öccse mardekáros lett. Az emberek szemében ez egyet jelentett azzal, hogy magára égette a Sötét Jegyet és sötét varázslónak állt.

És még csodálkoztak, miért volt olyan könnyű dolga Voldemortnak, amikor híveket toborzott a mardekárosok közül. Csak elfogadást kellett ajánlania, egy helyet, ahová tartozni lehet, ahol szívesen látnak.

—Úgy ismered, mint aki hamar beletörődik valamibe?—nevetett fel keserűen a fiú.

—Igaz. De ugye nem magadat hibáztatod a hülyesége miatt?

Regulus lesütötte a szemét.

—Daisy, én... Sirius mindig megvédett, ha anyánk valamiért dühös lett rám. Átvállalta a büntetéseimet, kiállt értem, de én cserben hagytam. Egyszerűen nem értem, miért kell kirekeszteni és árulónak bélyegezni csak azért, mert egy másik iskolai házba került! Miért kell gyűlölnünk egymást?

A fiú ijedten felnézett Daisyre, mintha most jött volna rá, hogy kivel beszél. Már egyből nekifogott volna a mentegetőzésnek is, de a lány megelőzte.

Gyűlölte magát azért, amit mondani akart. Rá kellett markolnia a kezében tartott könyvre, hogy mégiscsak kipréselje magából a szavakat.

—Nem érted? Pedig egészen világos. Sirius azért került a griffendélbe, mert olyan, amilyen és nem azért lett olyan, amilyen, mert a griffendéles. Szimpatizál a muglikkal, a sárvérűekkel és a Weasley félékkel. Megtagadta a Nagyurat. Véráruló és a családotok szégyene. Elárult téged is.

—De...

—Nincs de, Regulus—vágott közbe Daisy egy fokkal indulatosabban. Valójában magára haragudott.—A helyedben mindent elkövetnék, hogy eltüntessem a szégyenfoltot, amit vállalhatatlan viselkedésével ejtett a Black család hírnevén.

—Daisy, én...

Regulus elhallgatott, amikor Maya és néhány harmadéves odalépett hozzájuk és Daisy sem firtatta tovább a témát.

Muszáj volt ezt a színjátékot játszania, ha meg akarta ölni Voldemortot, mert úgy végezhet vele a legkönnyebben, ha közel kerül hozzá. Halálfalóként és bizalmasaként.