(Százhat) Grimmauld tér 12

741 54 2
                                    

Minden varázslat kijátszható, ha valaki elég tehetséges hozzá és tudja, mit csináljon. Daisy, mivel maga nem varázsolhatott a nyomjel miatt, Elijah segítségét kérte. Pontos utasításait követve a férfi fél óra alatt megtalálta a rejtőbűbájokkal védett Black házat, de Daisy jobbnak látta, ha egyedül megy, így elköszöntek, mielőtt bekopogott volna.

Egy házimanó nyitott neki ajtót, Daisy pedig belépett, mielőtt behívták volna és felszegett fejjel, gőgös arckifejezéssel körülnézett.

—Innen tényleg, csak megszökni lehet—jelentette ki és elindult befelé, közben pedig majdnem elsodorta a manót, aki megpróbálta feltartóztatni.—Itthon van egyáltalán valaki?

—Uram és úrnőm a szalonban van—sipította a manó és továbbra is igyekezett legalább lelassítani Daisyt, de semmire sem ment vele.—Be kell jelentenem, mielőtt...

—Hagyd, Sipor!—Walburga Black éppen kilépett a szalonból. Sötétzöld ruhájának szoknyarésze egészen a földig ért és eltakarta a féloldalasan mögötte álló Orion Black lábát is.—Miss Harris nem az udvariasságáról híres. Vagy a hűségéről.

Daisy ajkán apró, hideg mosoly jelent meg.

—Attól tartok, ez egyikünkről sem lenne elmondható—felelte higgadtan és a lépcső felé intett.—Sirius holmijáért jöttem.

—Tehát véráruló fiam egy hazug szuka mögé bújik?—sziszegte villogó szemmel a nő, aztán felcsattant.—Hogy van képed idejönni a házamba és követelőzni? Meg kellene öljelek az árulásodért!

—Próbáld csak meg!—Daisy gúnyosan vigyorgott.—Nincs hozzá merszed! Nincs hozzá elég erőd! Hiszen még közelebb sem mersz jönni, hanem elbújsz a házimanód mögé!

Sipor valóban kettejük között állt, de ez csupán a véletlen műve volt. Walburga Black azonban most előresietett, pálcát rántott és Daisy mellkasának nyomta a hegyét.

A lány az arcába nevetett.

—Ne hidd, hogy nem teszem meg, véráruló korcs!—vicsorogta a nő.—Már a létezésed is sértő a családodra nézve.

—Ennek örülök—nyugtázta Daisy és szórakozottan lenézett a szívére szegezett pálcára.—De ha megbocsátasz, most nincs időm erre a színjátékra. Mindketten tudjuk, hogy elviszem, amiért jöttem és te nem fogsz megállítani.

A lány hanyag mozdulattal elsodorta magáról a varázsszerszámot és úgy lépett a lépcső felé, hogy közben hátat fordított a Black szülőknek. Ez hatalmas sértés és erőfitogtatás volt.

Walburga felszisszent, a következő pillanatban pedig csalánártás csapódott Daisy hátának, de ártalmatlanul lepattant a lány könnyű, fehér nyáriruhájáról.

Daisy lassan, fenyegetően megfordult.

—Komolyan azt hitted, hogy jó ötlet hátbatámadni engem?—kérdezte összeszűkült szemmel. Walburga tett egy tétova lépést Orion felé, mintha védelmet remélne a férjétől.—Azon kívül, hogy bizonyítottad gerinctelenségedet és gyávaságodat, semmit sem értél el vele!

—Te nem varázsolhatsz az iskolán kívül!—jelentette ki a nő döbbenten.—Hogy lehetséges...

A lány mosolyogva végigsimított a fehér anyagon. Nem hiába ezt választotta, mikor otthon átöltözött. A ruha ártatlannak tűnt, nem látszott rajta, hogy még télen bűbájt szőtt bele.

Persze ezt esze ágában sem volt a Blackek orrára kötni.

—Nem hiszem, hogy a Minisztérium bánná—jegyezte meg.—Ha rám támadsz, jogos önvédelemből varázsolok és mivel Voldemort támogatói vagytok, ahelyett, hogy kirúgnak és eltörik a pálcám, valószínűleg kitüntetnek. Talán még egy házkutatásra is alapot ad. Vajon mennyi fekete mágiával átitatott tárgyat találnának itt?

—Nem többet, mint nálad!—felelte Walburga.—Regulus mesélt egy-két dolgot...

A lány mosolygott.

—Tévedsz, Walburga. Nálam egyet sem találnának meg. Vagy nem ismernék fel.—Az emelet felé fordult.—Erre van a szoba, igaz? Szeretném, ha Sipor velem jönne és segítene pakolni.

Walburga Black alig tudta visszafogni a haragját, de biccentett a manónak, aki sietve előre ment, hogy mutassa az utat. Daisy anélkül követte, hogy hátranézett volna a házaspárra, de azt még hallotta, ahogy Orion kevés sikerrel próbálja megnyugtatni a nejét.

Amikor felértek a legfelső emeletre, ahol csak két ajtó nyílt, Daisy intett a manónak, hogy menjen be Sirius szobájába.

—Mindent elviszek—közölte és odaadott Sipornak egy nagyobb, tértágítóbűbájjal kezelt táskát.—Ajánlom, hogy semmiben se tegyél kárt, pakolás közben, vagy visszajövök!

—Igenis!—hajolt meg a manó és azonnal munkához látott.

Daisy bekopogott a másik szobába, ami Regulusé volt, majd benyitott, mielőtt a fiú válaszolhatott volna.

A fiú éppen az ágyán feküdt és olvasott. Közönyösen felnézett, majd döbbenten felpattant, ahogy felismerte Daisyt. A lány becsukta maga mögött az ajtót és nekidőlt a falnak.

—Nagy vihar volt tegnap este—jegyezte meg. Tudta, hogy a házimanó, vagy maga Walburga hallgatózik, így óvatosan válogatta meg a szavait.—De vannak dolgok, amiket csak egy vihar tehet meg.

Regulus komolyan bólintott.

—Szegény baglyomat kint érte—felelte.—Valaki befogadta az éjszakára.

—Néhány emberben van kedvesség. A kóbor kutyák is otthonra lelhetnek náluk. James befogadott egyet a minap, nagyon aranyos.

A fiú megkönnyebbülten elmosolyodott, de szürke szemében szomorúság csillogott.

Egyre jobban hasonlított Siriusra, de Daisy úgy érezte, a fő különbség örökre megmarad közöttük. Sirius egy harcos volt, egy játékos, egy griffendéles. Regulus egy kém, egy stratéga, egy mardekáros.

—A kóbor kutyáknak sokszor van már gazdájuk.—Regulus reménykedő tekintete kést döfött a lány szívébe.—Meg akarják keresni őket?

—Nem.—Daisy lesütötte a szemét és kinyitotta az ajtót.—Mostmár az az otthona. Viszlát a Roxfortban, Regulus!

Kiment, mielőtt Regulus válaszolhatott volna és igyekezett elfelejteni a fiú érzelmekkel túltöltött arcát. Nem akart arra gondolni, hogy Regulus sosem mutatott még ilyen mértékű gyengeséget senki előtt és ezt a bátyja váltotta ki belőle, akit még mindig szeret, akármi is történt, akármi is állt közéjük és akármilyen sorsot is szántak nekik.

Mert Regulus halálfaló lesz, Voldemort szolgája, mégha Daisy biztos is volt benne, hogy nem akar azzá válni. Sirius pedig, aki hátrahagyta a családját, a kisöccsét, auror lesz és egyszer majd szembe kerülnek egymással.

És mindez, a tönkretett gyerekkor, a családok szétszakadása és az elrabolt jövő, a szülők, az aranyvérű eszme és Voldemort hibája. Nem csak a Black családban. Daisy pedig elhatározta, hogy az élete árán is benyújtja nekik a számlát.

A lány néhány pillanatig némán állt a folyosón, hogy elrejtse háborgó érzelmeit és újra hűvös és higgadt legyen, aztán benézett Sirius régi szobájába.

Sipor éppen akkor tette bele a táskába a falon függő poszterek, ezzel pedig a szoba teljesen kiürült.

—Nagyszerű—biccentett Daisy, majd felnyalábolta a táskát és lement az előszobába, ahol a Black szülők vártak rá.

Daisy kicsit sem kedvesen rájuk mosolygott.

—Vegyétek úgy, hogy az idősebbik fiatok meghalt!—mordult rájuk.—Ne feledjétek, hogy bármikor visszajöhetek és abban nem lesz köszönet!

Walburga reszketett a visszafojtott dühtől és talán a félelemtől is, ami a Daisy szemében megpillantott végtelen sötétség láttán fogta el. De beleegyezően bólintott, ezzel pedig lezárták az ügyet.

Daisy köszönés nélkül távozott és remélte, hogy soha többet nem kell betennie a lábát abba a házba.

Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)Where stories live. Discover now