Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hét) Akit ne zavarj meg olvasás közben

Aznap estére a Roxfortban mindenki tudott róla, mi történt az elsősök sötét varázslatok kivédése óráján. Még a festmények is erről sugdolóztak.

Amikor Daisy szokásos, órák utáni könyvtárlátogatása után belépett a mardekár klubhelyiségébe és szokott, párnázott ablakpárkánya felé vette az irányt, sokan utána szóltak, vállon veregették és rámosolyogtak. Egyikük sem említette meg azt a tíz pontot, amit miatta veszítettek; igaz, bájitaltanon szerzett húszat Lumpsluck jóvoltából.

Nem sokkal azután, hogy kényelmesen elhelyezkedett az üveg mellett és kiszórt néhány száraz zsömlét a halaknak és más lényeknek, egy harmadéves átadott neki egy levelet Lumpslucktól. Meghívta a Lump-klubba, ami elég híres volt az egész iskolában.

—Daisy Harris, a patrónusszakértő?—lépett oda hozzá Bellatrix és kíváncsian szemügyre vette a levelet.

—Jobban tetszene, ha Daisy Harris, akit ne zavarj meg olvasás közben-ként emlegetnének—morogta a lány és unottan táskájába süllyesztette a levelet.

Bellatrix hátravetette a fejét és csilingelően felnevetett. Gyönyörű, fekete haja arca elé lebbent, hangja az egész klubhelyiséget bejárta.

Túlságosan hasonlított Siriusra.

—Ne törődj Frewennel, ő egy senki! Jövőre úgy sem ő fog tanítani. Egy tanár sem bírta eddig egy évnél tovább annál a tantárgynál, nem ő lesz a kivétel.—Bellatrix vigyorogva kacsintott.—Főleg, ha veled kell szembenéznie az óráin.

Daisy vállat vont. Alig várta, hogy Bellatrix otthagyja, és végre folytathassa az olvasást. Viszont a lány társaságában még a könyvet sem merte elővenni. Nem akarta kockáztatni, hogy mások tudjanak róla, hogy védeni akarja gondolatait, mert akkor csak kíváncsiabbak lettek volna rájuk.

Attól nem tartott, hogy Maya rájön. Nem szeretett olvasni, nem érdekelte, Daisy milyen könyvvel szórakoztatja magát.

—Nagy reményeket fűztünk hozzád—jegyezte meg rövid hallgatás után Bellatrix.—És nem is csalódtunk. A Nagyúr örömmel fogad majd a hívei közé!

—Alig várom már a napot!—mosolyodott el lelkesen Daisy, aztán kissé elkomorodva nézett a Black lányra.—Tudom, hogy még sok idő van addig, de... sajnálom, hogy jövőre már nem leszel itt. Nagyon fogtok hiányozni, Bella.

—Megbecsült helyem lesz a Nagyúr oldalán!—húzta ki magát büszkén.

—Bárcsak én is veled mehetnék már most!—jelentette ki eltökélten Daisy és előhúzta galagonyapálcáját, hogy méginkább gyerekes, átgondolatlan lelkesedésnek hasson az egész.

—Ugyan, drágám!—nevetett fel Bellatrix.—Valakinek át kell vennie a helyemet. Jövőre még Lucius is itt lesz, de aztán teljesen neked kell...

—Senki sem veheti át a helyeteket.

Ez sokkal inkább jelentette azt, hogy Daisy semmiképpen sem hagyná, hogy ballagásuk után is folytatódjon az a terror, ami az ő vezetésükkel zúdult a mugliszületésűekre és a legtöbb félvérre, mint azt, hogy még az emléküket is szentimentálisan tisztelni fogja, de Bellatrix ezt nem vette észre. Meghatódottan mosolygott Daisyre.

—Te tökéletesen fogod csinálni. Megtanítod a sárvérű söpredéknek, hol a helyük.

—És a vérárulóknak, hogy a rossz oldalt választották—bólintott eltökélten Daisy.—Talán tényleg maradhatok még egy darabig.

Bellatrix újra felnevetett.

—Bárcsak Sirius is ilyen lenne, mint te, húgocskám—sóhajtott.

Daisyt azonnal elárasztotta a bűntudat. Fogalma sem volt róla, hogy Bellatrix ennyire közel engedte a szívéhez és ennyire... számol vele. Ő pedig csak kihasználja és becsapja.

—Talán észhez tér még—mosolygott Daisy.—De olyan sosem lehet, mint én.

Bellatrix felnevetett és Daisy kis késéssel csatlakozott.