Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Huszonhét) A falkavezér és a sleppje

—Ne mondd, hogy az egész nyarat tanulással töltötted!—szörnyülködött Regulus.

—Mégis miért mondanám ki a nyilvánvalót?—sóhajtott Daisy és félretolta a vaskos, dohos könyvet, valamint a bőrkötésű füzetet.

Az újonnan nyílt Florean Fortescue Fagylaltszalon előtt ültek az Abszol Úton. Ide beszélték meg a találkozót Mayával és még néhány felsőbb éves mardekárossal, akik a barátainak mondták magukat.

Egy másik asztalnál Lucius és Narcissa enyelegtek, bár valójában azért küldték őket, hogy a gyerekekre vigyázzanak. Végül is háború volt, ha nem is teljesen nyíltan zajlott.

—Nagyon sápadt vagy—állapította meg Regulus. Még csak ők ketten voltak ott.

—Nem sokat voltam kint—ismerte be Daisy, miközben a nyári melegben olvadozó fagylaltját figyelte. Aztán mosolyogva felnézett a Black fiúra.—De inkább mesélj te, hogy vagy!

—Őszintén, szörnyű nyaram volt.—Sóhajtott.—Anyáék minden nap legalább kétszer összevesztek Siriussal, aki aztán úgy egy hónapja, éjszaka lelépett Potterékhez. Ennek ellenére én továbbra is azt hallgathattam minden nap, órákon át, hogy milyen haszontalan és hálátlan.

—Valóban az.

Tekintve, hogy nincs is miért hálásnak lennie annak a hárpiának.

—Ne kezdd te is!—mordult fel Regulus, mire Daisy kedvesen rá mosolygott.

—Nem akartam. De... ha elvonatkoztatunk Siriustól, akkor...

—Most, hogy veletek találkozok, sokkal jobb—nevetett fel a fiú és elvette Daisy elől a fagyit.—Ha nem eszed meg, én kérem. Nehogy kárba menjen!

—Nem is tudtam, hogy édesszájú vagy—nevetett fel Daisy.

—Én is sok mindent nem tudok rólad. Például, hogy minek tanulsz ennyit. Nem a suli miatt, hisz alig foglalkozol azzal, amit a tanárok megkövetelnek. Az összes beadandót minimális erőbefektetéssel préseled ki magadból.

—Ilyen jól kifigyelted?

Vajon mit látott még? Óvatosabbnak kell lennie.

Regulus vállat vont, Daisy pedig elgondolkozva megsimogatta a füzetét.

—Valóban kevesebbet foglalkozok az iskolai anyaggal, mint... egyéb tanulmányaimmal—ismerte be óvatosan. Mennyit árulhat el?—Kicsit előre haladtam. Ha minden a terveim szerint halad, év végére kiváló eredménnyel le tudnám tenni a RAVASZ vizsgákat.

—Eddig is tudtam, hogy előrébb jársz—felelte legyintve a fiú. Hangján hallatszott, hogy azt azért nem sejtette, hogy ennyivel.—Most csak ki akarsz bújni a válaszadás alól.

A nyáron Regulusból keményebb ellenfél lett. Hamarosan tisztázniuk kell a viszonyukat, hogy ehhez hasonló szituációk a későbbiekben ne fordulhassanak elő. Bármennyire is kedvelte a fiatalabb Blacket, nem engedhette, hogy veszélyeztesse a tervét.

Daisy tréfásan elmosolyodott, hogy enyhítse következő szavainak komorságát.

—Készülök a háborúra, Regulus. Harcolni fogok benne és nem tervezem a véletlenre bízni a túlélésemet. Ez a megfejtése mindennek, amit teszek.—Daisy a füzetet bámulta. Ha bárki kinyitotta volna, csak üres lapokat látott volna, pedig már kétszer is teleírta.—Az egész lényem ezzel magyarázható.

Talán túl sokat árult el. Bár szavai alapján nem lehetett volna eldönteni, hogy melyik oldalt fogja támogatni—egyébként is egyértelműnek tűnt, hogy Voldemort szolgája lesz.

—Ezért vetted át Bella helyét is?

Daisy szeme megvillant és elég élesen felelt ahhoz, hogy éreztesse a Black fiúval, átlépett egy határt.

—Bella egyetértett vele, hogy így legyen, de neked ehhez semmi közöd. Hacsak nem akarsz kihívni, amit nem ajánlok. Kétlem, hogy felvehetnéd velem a versenyt.

Nem voltak barátok, nem lehettek azok. Mégis, a fiú szemében tükröződő megbántottság, amit megpróbált ugyan elrejteni, de nem tudott, rettenetesen fájt Daisynek.

—Nem ilyesmire céloztam—felelte halkan Regulus.

Daisy jobban undorodott magától, mint az összes griffendéles együttvéve. De a szerep, amit játszott, megkövetelte, hogy megfeleljen a látszatnak. A falkavezér és a sleppje.

Átnyúlt az asztal felett és kedvesen megszorította a Black fiú kezét.

—Össze kell tartanunk, Regulus.

—Tudom.