Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Száztizennégy) Kicsi kígyó

Barátai továbbra is lelkes látogatói voltak a párbajszakkörnek, amit abban az évben is McGalagony, Flitwick és az aktuális SVK tanár tartott. Daisy, mivel szeretett a griffendélesekkel lenni, elment velük, mégha egyáltalán nem is hozta lázba az óra. Nem talált benne kihívást.

—Kezdhetjük?—Daisy felvont szemöldökkel a vele szemben álló fiúra pillantott. Oliver Landisnak hívták, negyedéves mardekáros volt és magabiztossága egy nyúléval vetekedett.—Választhatsz más párt attól, hogy hozzám jelöltek ki.

—Nem!—rázta meg a fejét Oliver eltökélten és felemelte a pálcáját.—Készen állok!

Daisy vállat vont és a fiúra szegezte a pálcáját, mire az kissé összerezzent, de nem tágított. Ez már önmagában tiszteletre méltó volt.

—Capitulatus!—kiáltotta Landis.

Az átok vörös fénycsóvával röppent Daisy felé, aki egyetlen pálcamozdulattal visszairányította a negyedéveshez. Olivert ez váratlanul érte és nem tehetett mást, félreugrott.

—Ne támadj egyből nyíltan, kicsi kígyó!—Daisy lassú körbe kezdett és ezzel a fiút is mozgásra kényszerítette.—A lefegyverzés legyen az utolsó csapás, kezdj eltereléssel! Gyorsan, hogy az ellenfeled azokkal legyen elfoglalva és csak arra eszméljen fel, hogy már nincs a kezében a pálca!

—Miért tanítasz?—kérdezett vissza Oliver.—Nem áll érdekedben, hogy jobb legyek.

—Olyan biztos vagy ebben?—mosolygott Daisy, majd a fiú feje fölé pöccintett a pálcájával.—Aguamenti!

Több liternyi víz szakadt Oliver nyakába, aki levegő után kapkodva, némán hápogva igyekezett továbbra is szemmel tartani Daisyt. A víz tovább ömlött rá, míg a lány egy kacsintás kíséretében véget nem vetett a bűbájnak.

—Algorem!—idézte meg Daisy a következő szavával a hideget. A bűbájokat csak a fiú kedvéért mondta ki, hiszen a negyedéves még nem értett a nonverbális varázsláshoz.

Landis ellentámadott, bár egész testében reszketett a hidegtől, a víz megfagyott a hajában és átázott, jéghideg ruhája a bőréhez tapadt. Daisynek nem okozott gondot elhárítani a fiú minden próbálkozását, de ő maga sosem támadott vissza teljes erejével. Sosem tett pontot a párbaj végére.

—Avis! Baziteo! Oppugno!

—Kezdesz ráérezni!—nevetett fel Daisy, amikor az Oliver által megidézett és felnagyított agresszív madarak körmeikkel szétszabdalták a talárját.—Finite! Capitulatus!

Daisy magában mosolyogva vette tudomásul, hogy a többi diák egy tág kört alkotva figyeli őket. Az első sorban, tőle jobbra, észrevette Siriust is, aki le sem vette róla a szemét és arcán büszke mosoly ült. A következő ártását ezért szánt szándékkal színpadiasabban küldte Landisra, mint ahogy szükséges lett volna.

A fiú kivédte az átkot, majd visszatámadott és a huzavona tovább folytatódott. Oliver képtelen volt legyőzni Daisyt, aki folyamatos megjegyzésekkel bombázta a negyedévest arról, hogy hogyan álljon, hogyan tartsa a pálcát, vagy milyen sorrendben mondja ki az átkokat, hogy a lehető legjobban összezavarja és leterhelje az ellenfelét. Oliver pedig figyelmes diáknak bizonyult. Nemsokára Daisynek tényleg ügyelnie kellett rá, hogy képes legyen kivédenie az átkait és tudja tartani vele a lépést.

A párbajnak végül Daisy vetett véget, lefegyverezte a negyedévest és magához hívta a fiú pálcáját, hogy Olivernek ne legyen esélye újra a kezébe venni.

—Szép volt!—mosolygott rá a lihegő fiúra és visszaadta neki a fegyverét.—Egy kis gyakorlás és talán nem is tudlak majd legyőzni.

Ez valószínűtlen volt, mindketten tudták, de Oliver büszkén elvigyorodott.

—Köszönöm a tanácsokat!

—Örülök, ha megfogadod őket—biccentett Daisy, majd úgy nézett körül, mintha csak akkor venné észre, mennyien figyelik őket.—Túl sokáig játszottunk volna?

Az SVK tanár zavartan megköszörülte a torkát és nekiállt új párokat alkotni, ezzel pedig a látványosság hivatalosan is véget ért, a diákokat magával ragadta a következő párbaj izgalma.

—És én még azt hittem, hogy csak minket tüntetsz ki a tanácsaiddal!—jegyezte meg lágy mosollyal az arcán Lily, majd oldalba bökte Daisyt.—Ez kedves volt tőled.

Daisy vállat vont és kinyújtózkodott, de közben szeme sarkából a barátainak lelkesen magyarázó Olivert figyelte. Ő is elmosolyodott.

—Mit tehetnék, ha egyszer ilyen tehetségem van a tanításhoz?—kérdezte ártatlanul pislogva, majd szinte azonnal csintalan csillogás költözött a szemébe.—Melyikőtök áll ki most ellenem? Sirius?

—Azt mondják, nem tesz jót a szerelemnek, ha az egyik laposra veri a másikat párbajban—hárított nevetve a fiú.—De Ágas amúgy is az előbb említette, hogy ki szeretne hívni.

—Gyáva vagy, Sirius—nevetett Marlene.

—Ugyan dehogy!—Tapmancs arcán laza vigyor terült el.—Így zavartalanul tudok gyönyörködni benne.

A lányok felvihogtak, Daisy elpirult, a fiúk pedig röhögve vállba veregették Siriust, miközben megjegyzésekkel illették, de a fiú csak zsebre tett kézzel vállat vont, bármit is mondtak neki.

Aztán McGalagony rájuk szólt, hogy kezdjék a párbajt, de még ez sem tudott teljesen véget vetni a vigadalmuknak, a tanárnő pedig nem szólt rájuk mégegyszer, mert Felicity halála óta először Remus is gondtalanul nevetett.