Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Százkettő) Csak egy szoba

A nyáriszünet még jóformán el sem kezdődött, Daisy viszont máris unta magát. A nyomjel miatt nem varázsolhatott, hacsak nem farkassá akart változni, de abból is elege lett pár nap után. A könyvei, bármilyen érdekesek voltak is, már nem tartogattak semmi újat a számára és egyetlen társasága édesapja halott nagybátyjának szelleme volt. Napja fénypontjának számított, ha levelet kapott egy barátjától.

Éppen azt fontolgatta, hogy sétarepülésre indul az egyik hippogriffel vagy tesztállal, amikor halk pukkanást hallott az utca felől.

—Szia, Daisy!

Erre már kinyitotta a szemét és felült a kedvenc platánfája egyik vastag ágán lógó kerek függőágyában, ahol eddig fetrengett.

Az alacsony kerítés túloldalán Elijah Parkinson állt, de nem a megszokott, összeszedett képet mutatta. Talárja gyűrött volt, haja kócos és arcát pár napos borosta borította. A férfi úgy nézett ki, mint aki nem aludt jól az utóbbi hét napban, ami pedig még ennél is meglepőbb volt, hogy a lába mellett egy utazóláda állt.

—Elijah?

Daisy azonnal kiugrott az ágyból és rohant, hogy beengedje a férfit, a kerítésen ugyanis, Damon bácsi jóvoltából, védőbűbáj volt. Egyedül a nyitott kiskapun lehetett bemenni az udvarra, azt pedig csak belülről lehetett kinyitni; kivéve persze a ház tulajdonosát és azokat, akiknek ő külön megengedte.

—Jó látni téged—mosolygott rá a férfi, de arca nem lett ettől kevésbé elkínzott. Daisy inkább átvette tőle a ládát.

—Mi történt? Minden rendben?

Elijah fintorgott.

—Sajnálom, hogy így rád törtem. Faragatlanság a részemről.

—Ne butáskodj, Elijah! Bármikor szívesen látlak, te is tudod. Mi történt?

Amint beértek a házba, Malei átvette a ládát és elvitte a vendégszobába. Daisy közben az egyik fotelbe ültette a feszengő férfit és elhelyezkedett vele szemben.

Elijah fáradtan felsóhajtott és előredőlve a térdére támaszkodott.

—A szüleim kiürítették a széfemet—jelentette be.—Még mielőtt betöltöttem a tizenhetet, mint kiderült.—Keserűen felnevetett.—Megtehették, végül is az ő pénzük volt.

—Nem. Amint neked adták, már a tiéd.

—Nos, nem örültek, amikor ezt feleltem. A koboldok sem.—Elijah keserű fintorral nézett fel a lányra.—Nem terhelnélek ilyesmivel, ha látnék más lehetőséget... Keresek munkát és fizetek a szobáért és amint tudok, elköltözök, de... maradhatok nálad egy ideig?

Daisy néhány pillanatig némán bámult a férfira. A bátor, nemeslelkű mardekárosra, a fiúra, akit évekkel korábban megismert és testvéreként szerette. Aztán határozottan megrázta a fejét.

—Nem fogadok el tőled pénzt—jelentette ki.—A vendégem vagy, érezd otthon magad! Malei már felvitte a holmidat a vendégszobába, rendezkedj be és pihenj! Amikor neked jó, körbevezetlek és adok kulcsokat.

—Amikor nekem jó?—ismételte elképedve Elijah.—Daisy, nem fogadhatok el ilyen nagylelkűséget.

—Miért nem?—vonta fel a szemöldökét mosolyogva a lány.—Az csak egy szoba. Te pedig a barátom vagy.

Elijah sűrűn pislogva nézett rá és hálásan biccentett.

—Meghálálom.

A lány mosolyogva vállat vont.

—Majd csökken a lelkesedésed, ha találkozol Damon bácsival. Ő egy szellem—tette hozzá magyarázatképpen, aztán elgondolkozva végigmérte Elijaht.—Bár szerintem jól kijöttök majd.

Felkísérte Elijaht a vendégszobába és megmutatta a hozzá tartozó fürdőt, ahová Malei már tett törölközőket és mindenféle szükséges holmit, aztán visszament a konyhába.

—Hogy hívják a szüleit?—jelent meg mellette a semmiből Damon bácsi szelleme. Szokásától eltérően igencsak morcosnak tűnt.

—Parkinson. Aranyvérűek—legyintett Daisy.—Nem túl fontos család és Elijah kivételével észből sem jutott nekik sok.

—Kitagadták a fiút, mi?—értette meg a kísértet és felnézett, mintha a plafonon keresztül láthatná Elijaht.

Daisy némán bólintott, majd az éppen belépő Maleihez fordult.

—Ha Mr Parkinson keres, mondd meg neki, hogy vásárolni mentem és nemsokára itt vagyok! Addig is, kérlek, bánj úgy vele, mintha a testvérem lenne!

A házimanó meghajolt, aztán nekiállt teát és házifagylaltot készíteni.

Daisy még azelőtt megjárta a boltot, hogy Elijah befejezte volna a fürdést. Mikor a férfi megborotválkozva, a mosástól még félig nedves hajjal belépett a konyhába, a kedvenc süteménye már majdnem el is készült.