(Hatvankilenc) Egy nem végleges búcsú

913 74 7
                                    

Daisy csak úgy sütkérezett Maya gyűlölködő tekintetében. Kicsinyes dolog volt tőle, de kifejezetten oda is figyelt rá, hogy hangosabban nevessen és szélesebben mosolyogjon, miután észrevette, hogy a Lestrange lány figyeli. De ennél többet nem is foglalkozott vele.

—Biztos hazamész a nyárra, Tapmancs?—kérdezte James.—Tudod, hogy szívesen látunk.

—Szerintem megint úgy lesz, mint a tavaly és félidőben lelépek—túrt bele fekete hajába Sirius. Mosolyába, bármennyire is próbálta elnyomni, keserűség vegyült.

—Kitartást, haver—veregette hátba James és odaintett a szüleinek, hogy mindjárt megy. A King's Cross forgatagában a felnőttek talán nem is látták.

—Nem felejtünk majd el írni—bólogatott Daisy és játékosan oldalba bökte a fiút, hogy elterelje a figyelmét. A család... sosem könnyű.

—Tényleg, Hólidér, te nem is mondtad, hol töltöd a nyarat—kapott észbe Remus.—Azután, hogy...

—Kitagadták, mondd csak ki, Lupin!

Maya Lestrange kárörvendő vigyorába az egész arca beletorzult. Daisy megpróbált szánakozni felette, de csak gyűlölni volt képes.

—Te meg mit keresel itt?—csattant fel Peter.—Annyit foglalkozol Daisyvel, hogy az ember még azt hinné, irigy vagy rá.

Maya rákvörös lett.

—Fogd be, Pettigrew!—sziszegte.

—Miért, különben szólsz a bátyádnak?—nevetett fel Peter.—Csináltál már valamit a saját erődből?

Daisy csak ámult. A Lestrange lány dühösen toppantott és füstölögve otthagyta őket, a másik három tekergő pedig nevetésben tört ki és kedvesen hátba veregették Petert.

—Nagy vagy, Féregfark!—vigyorgott James.

—Köszönöm—biccentett Daisy is mosolyogva, aztán Remus felé fordult.—Van egy házam Londonban. Örökség. Majd meg is látogathatnátok néha.

—Ki nem hagynánk!—jelentette ki Sirius.

—De holdtöltékkor úgyis mindig találkozunk—emlékeztette őket James. Megint intett a szüleinek, akik egyre türelmetlenebbeknek tűntek.—Bocsi, srácok, de mennem kell. Kötelező jelenésünk van.

Daisy sosem hitte volna, hogy ilyen valaha is előfordulhat, de akkor hirtelen felindulásból, búcsúzóul, sorra megölelte mind a négy fiút. James nevetve felkapta és megpörgette, Sirius pedig megcsikizte közben. Így ért véget a negyedik roxfortos éve.

Még csak elképzelni sem tudta, milyen lesz jövőre, ha öten egy egész tanévre rászabadulnak az iskolára.




Sziasztok! Most augusztus 6-ig lesz egy kis szünet, mert cserkésztáborban leszek.

Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)Where stories live. Discover now