Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Nyolcvanöt) Kabala

Daisy nem tudta volna eldönteni, hogy melyik volt a nehezebb. Észrevétlenül kihozni a hippogriffeket az erdőből, vagy ellopni kettőt a kiállított lovagi páncélok közül. Mindkettő kifejezetten szórakoztató volt.

A kviddicspályát még mindig hó borította, a levegő hideg és friss volt. A lány Sirius sálját viselte, mert a sajátját elhagyta, miközben versenyt másztak a csillagvizsgáló torony oldalán. Tetszett neki a griffendéles színösszeállítás.

—Nagyon meg fogják még ezt bánni—sóhajtott Marlene. Daisy vigyorogva oldalba bökte.

—Nemár! Élvezd egy kicsit!

Sirius és James már magára vette a páncélt. Minden darabja lötyögött rajtuk és hangosan zörgött, ahogyan ide-oda dülöngéltek a súly alatt. Remus és Peter varázslattal és fizikai erejüket bevetve próbálkozott egyenesben tartani őket, miközben a hippogriffek felé igyekeztek.

—Nagyon élvezetes lesz, amikor ezek rájuk támadnak.—felelte Marlene ironikusan és az állatok felé bökött a fejével. Az egyik kantárját, egy kakaóbarna kancáét, Lily tartotta, a másikét, egy grafitszürke nőstényét, pedig Daisy.

—Már ismerik egymást—mosolygott Daisy és megsimogatta Gyopár csőrét.—Nem lesz baj, ha udvariasak maradnak.

—Tényleg úgy ismered őket, mint akik az udvariasságukról híresek?—vetette közbe Lily, aztán elnevette magát.

James elesett és Remust is magával rántotta. Peter megpróbált segíteni barátainak, de amint Ágas visszanyerte volna egyensúlyát, odaért Sirius is és megint elborultak. Ezúttal mind a négyen.

—Tapmancs!—kiáltotta bosszankodva James és egy adag havat sodort Siriusra. A sisakrostély ugyan egész sokat felfogott belőle, de a nagyja így is a fiú arcára esett.

—Most miért engem hibáztatsz, amikor te estél el először?—méltatlankodott Sirius és felcsapta sisakrostélyát. Arca piros volt a hidegtől, a hó pedig már majdnem teljesen elolvadt a bőrén.

—És ha keringőznék egy trollal, te is azt csinálnád?!

—Ugyan miért akarnál keringőzni egy trollal? Ennyire nem lehetsz elkeseredett, amiért Lily nem hajlandó randizni veled!

Lily elpirult és inkább nekiállt igazgatni a hippogriff kantárját. James túljátszott szenvedéssel hátrahanyatlott a hóra és kezét-lábát szétvetve úgy maradt. Holdsápnak közben sikerült felállnia és szemforgatva nekiállt talpra rángatni a többieket.

Valahogyan mégis sikerült elérniük a pódiumot, amiről aztán felszálltak a hippogriffekre. Daisy és Lily azután elvezette az állatokat a pálya két ellentétes végébe.

—Még meggondolhatjátok magatokat—jegyezte meg Daisy, miközben felvette a földről az egyik hosszú farudat, amit a Szükség Szobájától kaptak. Lily érdeme volt és a lány váltig állította, hogy ilyet, kopjákat, használtak a muglik régen, a lovagi tornákon.—Ez tényleg elég veszélyesnek tűnik.

—Én veszélyt eszem reggelire!—felelte hetykén Sirius.

Daisy combon csapta volna, ha Tapmancsot nem borítja tetőtől talpig páncél, így viszont kénytelen volt egy horkantással beérni.

—A mosolygós fej alakban kivágott palacsintád mellé?—vonta fel a szemöldökét.

Sirius valószínűleg vállat akart vonni, mert a páncél megzörrent, egy kicsit meg is mozdult.

—Kész?—kiáltott oda nekik Marlene középről. Kezében egy kis zászlót tartott, hogy majd azzal indítsa el a... futamot.

—Jól ülsz?—kérdezte Daisy és még egyszer ellenőrizte a kengyelt.

Nagyon büszke volt a hippogriffekre, amiért azok elviselték a nyerget és a kantárt.

—Hólidér, a végén még azt fogom hinni, hogy aggódsz értem—mosolygott rá Sirius, majd drámaian arcába csapta a sisakrostélyt.—Pedig tudhatnád, hogy az élet szeret engem.

Daisy nevetve körüljárta, hogy utoljára ellenőrizze a szíjakat, aztán kedvesen megpaskolta Gyopár nyakát.

—Vigyázz erre a bolondra!

Sirius éktelen páncélcsörgéssel felé fordította a fejét.

—Tudod, mugliismereten azt is mondták, hogy ilyenkor a hölgy kabalát adott választott lovagjának—jegyezte meg.

Daisy szélesen rávigyorgott.

—Akkor várj egy kicsit, mindjárt odaadom Ágasnak.—Aztán még mielőtt Sirius felelhetett volna, folytatta.—Tudok erről a szokásról, Lily mesélte. Tessék!

Daisy előhúzott köpenye zsebéből egy fehér kendőt és rákötötte Sirius csuklójára.

—Nem vagyok benne biztos, hogy ilyennek kellene-e lennie, de...

Tapmancs közbevágott, mielőtt mentegetőzni kezdhetett volna.

—Tökéletes.

Daisy mosolyogva biccentett, aztán Marlene felé fordult.

—Kész vagyunk!

Elhátrált Siriustól és odaállt a többiek mellé. Marlene kisvártatva meglendítette a zászlóját és odarohant hozzájuk, hogy elkerülje az ütközést.

A hippogriffek meglódultak. Karmos mellső- és patás hátsólábuk magasra verte a havat, Gyopár rikoltott is, míg James és Sirius harci kiáltást hallatott.

Teljes sebességgel rohantak egymás felé, majd egyszerűen elszáguldottak a másik mellett.

—Nem tudnak célozni—jegyezte meg Remus.

Lily a szemét forgatta.

—A lovagok hosszú évekig tanulták, hogyan tartsák jó irányba a kopját. A srácoktól ez volt a várható eredmény.

Mielőtt bármelyikük válaszolhatott volna, McGalagony viharzott be a pályára.

—Potter, Black, azonnal szálljanak le azokról a hippogriffekről!—kiáltotta.—Példátlan ez a viselkedés! Megrongálják a roxforti műkincseket!

Daisy elhúzta a száját. Pedig majdnem sikerült észrevétlenül végigcsinálniuk...

—Tanárnő, mi tanultunk—lépett McGalagony elé Remus.—Mugliismereten hallottunk a lovagi tornáról.

A professzor megsemmisítő pillantást vetett mindannyiukra.

—És a házirendben sehol sem szerepel, hogy nem lehet ilyesmit csinálni—tette hozzá Daisy.

—Biztosíthatom róla, Miss Harris, ez a mai nappal változni fog. Most pakoljanak el, utána pedig jöjjenek az irodámba! Ott elmondom, mit fognak csinálni büntetőmunkaként.

A tanárnő ezzel otthagyta őket, de Daisy meg mert volna esküdni rá, hogy menet közben halványan mosolygott. És abban is biztos volt, hogy hamarabb odaért a pályára, mint ahogy közbeszólt.