Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hetvenöt) A következő roxmortsi hétvégén...

A könyvtárban, lopva vagy nyíltan, sokan figyelték őt. A fiúkat ez láthatóan nem zavarta; Holdsáp és Féregfark a tanulással volt elfoglalva, Ágas és Tapmancs pedig az asztalra dőlve szundított.

Daisy szórakoztatónak találta, hogy bár már több, mint két hét eltelt a beosztás óta, a többség nem lépett túl rajta. Valahol ez is volt a célja, de a túlzott figyelem már kezdte zavarni és igencsak megnehezítette, hogy ellássa kötelességeit Fautorként. Kiváltképp, mivel Maya személyes kihívásnak vette az egészet és olyan ámokfutásba kezdett, ami már a tanároknak is feltűnt. Amikor pedig büntetést kapott, a dühét Daisyn próbálta kitölteni.

A lány elmosolyodott a kedves emléken, amikor végre megátkozta a Lestrange lányt.

—Ébresztő, lusta disznók!—Remus belerúgott a két alvóba az asztal alatt, ezzel pedig Daisyt is kizökkentette visszaemlékezéséből.—Az RBF-eket nem szerezhetitek meg álmotokban!

James nagyot ásított és laposakat pislogva felemelte a fejét, míg Sirius csak mordult egyet és visszarúgott.

—Valójában—szólt közbe Peter—szerezhetnek álmukban is RBF-et. Lehet, hogy ez is egy álom.

—Köszönöm, Féregfark, ezzel igazán sokat segítesz—morogta Holdsáp és fejbe vágta Siriust egy vaskos bájitaltankönyvvel.

Tapmancs felhördült, mire azonnal tucatnyi pisszegés záporozott feléjük, de egyikük sem törődött vele.

—Nem értem, mit aggodalmaskodsz, Holdsáp—morogta álmosan.—Még egy egész évünk van tanulni azokra a vizsgákra. És egyébként is! Én Sirius Black vagyok. Rámosolygok a professzorokra és egyből kiválót adnak.

—Reméljük, a pergamennek lesz szeme és az írásbelit is megúszod ennyivel—dünnyögte Remus, mire James olyan hangosan nevetett fel, hogy a könyvtárosnő felkapta a fejét a helyiség másik felében.

—Elnézést!—kiáltott át vigyorogva Ágas, külön kiélvezve a tanulni vágyó diákok megrovó tekintetével.

Daisy mosolyogva visszafordult a könyvéhez, amit a zárolt részlegből kölcsönzött ki Lumpsluck nagylelkűségének hála. De Sirius rátenyerelt a lapokra és elhúzta előle.

—Hagyd már, Hólidér!—szólt rá.—Te már most le tudnád tenni az RBF-et! Minek porosodsz itt bent?

—Talán mert olyan nagyon szeretem Peter, Remus és James társaságát—vágta rá vigyorogva a lány. Sirius színpadias mozdulattal a szívéhez kapott, de mielőtt hangot adhatott volna fájdalmának, Daisy folytatta.—És én nem holmi vizsgákra tanulok, hanem az életre. Ez—bökött a könyvre—olyan bájitalokról szól, aminek egyetlen cseppje embernyi lyukat tud marni egy ház falába, vagy képes egy makkból hatalmas tölgyfát növeszteni kevesebb, mint fél óra alatt.

—Nem olyasminek hangzik, amire szükséged lesz—vont vállat Tapmancs.—A falat fel is robbanthatod, az erdőben pedig sok más fa is van.—Sirius arcán elterült a szokásos „bajt fogok keverni" mosoly.—Csináljunk valami igazán érdekeset!

Daisy vállat vont, becsukta a könyvét és előredőlt ültében.

—Fogadjunk, hogy nem mered elhívni Argus Fricset randira a következő roxmortsi hétvégére!

Végül is a gondnok új volt, abban az évben kapta meg az állást. Megérdemelte, hogy méltó fogadtatásban részesüljön.

A másik három Tekergő fuldokolva felnevetett, Remus a karjára dőlve próbálta lehalkítani magát. Sirius farkasszemet nézett a lánnyal, aztán kisvártatva biccentett.

—Rendben. Te pedig, szintén a következő roxmortsi hétvégén, szerenádot énekelsz a Szárnyas Vadkan tulajdonosának.

Daisynek a szeme sem rebbent, miközben a kezét nyújtotta.

—Amelyikünk nem csinálja meg, egy hónapig Pótcsont Rapidot iszik a reggelije mellé.

Sirius erősen megszorította a kezét, aztán mindketten visszatértek eredeti elfoglaltságukhoz, mintha mi sem történt volna. Daisy olvasni kezdett, Tapmancs pedig a padra hajtotta a fejét és megpróbált visszaaludni.

—Egyáltalán mi lesz azzal, aki egy hónapon keresztül Pótcsont Rapidot iszik, amikor nincs is eltörve semmije?—kérdezte röhögve Ágas.

Daisy vállat vont.

—Lehet, hogy most kiderül.