Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Nyolcvanhét) Méhek, virágok és egy dühös kapitány

Nem értette, miért süt rá a nap, hiszen a Szoba még akkor is be szokta húzni a baldachint az ágya körül, ha Daisy esetleg elfelejti lefekvéskor. De nem szokta elfelejteni sem.

Mikor kinyitotta a szemét, Lily és Marlene nézett vissza rá egy vörös kárpitú kanapéról. Ez már megint nem volt rendben, hiszen a Szobában a bútorok feketék, bézsszínűek vagy zöldek.

És akkor eszébe jutott, hogy este, miután kilógtak a Mézesfalásba és felvásárolták a fél készletet, nem a Szükség Szobájába mentek, hanem a griffendéltoronyba. A fiúk rávették a Dámát, hogy őt is engedje be, hiszen technikailag Daisy griffendéles, mivel a Süveg beosztotta, aztán pedig a klubhelyiségben lakomát csaptak.

Egy félbeharapott csokibéka még mindig az arca mellett volt.

—Mosolyogj!—szólt rá Lily, aztán a semmiből elővette a fényképezőgépjét és örökre megörökítette Daisy zavarodottságát.

Több képet is készített már, szerencsére nem mindet a legszörnyűbb pillanatokban. Természetesen olyanból is akadt egy csomó.

—Nektek is jó reggelt—morogta Daisy és megpróbált felkelni.

Csak ekkor tűnt fel neki, hogy amit nehéz takarónak hitt, az valójában Sirius. A lány Remusra, Sirius pedig Daisyre dőlve aludt el az este. James és Peter pedig a másik irányba dőltek és ugyan úgy egymáson hortyogtak.

—Nem hiszem, hogy ilyen könnyen szabadulhatnál—nevette ki próbálkozását Marlene.

Valóban megnehezítette a dolgát, hogy nem akarta felébreszteni a fiúkat. Majd csak miután kijutott és kicsit összeszedte magát.

—Inkább segíts!—suttogta.

Már az is hihetetlen volt számára, hogy mindenféle elővigyázatosság nélkül, csak úgy, elaludt a Tekergőkkel. Daisy még soha életében nem csinált ilyen... kontrollálhatatlan dolgot. Korábban, a mardekáros szobájában védőbűbájokat szórt az ágya köré és minden este ellenőrizte őket. Még a Szükség Szobájában is mindenféle varázslattal védte magát, amíg aludt, pedig az egy rejtett hely!

Nem a Tekergőkben vagy a lányokban nem bízott, hanem gyűlölt kiszolgáltatott lenni.

Most mégis megengedte magának. És borzasztóan furcsán érezte magát miatta.

Lily felemelt a közöttük lévő kisasztalról egy tökösderelyét.

—Biztos meg tudod oldani magadnak is—mondta, és megette az édességet.

Természetesen Daisy kábítóátkot szórhatott volna mindenkire a szobában, még csak meg sem kellett volna erőltetnie magát hozzá. De nem akarta megátkozni a barátait, főleg nem egy ilyen semmiség miatt.

Sirius ekkor álmában kinyújtózott és mielőtt a lányok bármit tehettek volna, lefordult a kanapéról és a padlóra zuhant. Daisynek valamiért eszébe jutott az a nap, amikor a fiú felrobbantotta az egyik üstjét és ő esett le az ágyáról reggeli ébresztő gyanánt és ettől elmosolyodott.

—Merlinre!—nyögte Sirius és felült.—Hol vagyok?

—Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy ez a mardekáros cafka miért van itt!

A hetedéves Anthony Montana, a griffendél kviddicscsapatának kapitánya éppen akkor sétált le a fiúk hálószobáihoz vezető lépcsőn. Rajtuk kívül még senki sem volt a klubhelyiségben. Vagy már, Daisy nem tudta eldönteni.

Marlene felmordult és hozzávágott a fiúhoz egy összegyűrt Mindenízű Drazsé csomagolást.

Tegnap este Daisy és Sirius animágus szaglásukat bevetve azzal szórakozott, hogy titokban kiválogatták a legborzasztóbb ízű darabokat és rávették a többieket, hogy egyék meg. Néha egymást is sikerült becsapniuk. Bár ez az emlék máris olyan távolinak tűnt, mintha évekkel korábban történt volna.