Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Nyolcvannyolc) Sokkal nagyobb szörnyeteg

A robbanástól a Szoba falai beomlottak. Ha Daisy nem bízik ennyire Hugrabug Helga varázslatában, még azt is gondolhatta volna, hogy az egész kastély belerázkódott Elijah átkába.

—Bocsi, kicsit erősebb lett, mint gondoltam!—kiáltotta a hetedéves. A porfelhőn keresztül nem látták egymást.—Megsérültél?

—Túl udvarias ellenfél vagy—felelte Daisy.—Ne engedd le a védelmedet, a párbajnak még nincs vége!

Mikor elkezdték, első dolga volt védelmi kört vonni maga köré. A varázslat megóvta a robbanástól és a portól is, de most otthagyta és közelebb osont Elijahhoz. A levegőben kavargó szemcsék elrejtették, de még ő is rásegített egy varázslattal, ami az ő kedve szerint sodorta a port.

Nemsokára Elijah háta mögé került és nonverbális átokkal támadott.

A végzős idejében észrevette, sikerült elugrania a varázslat elől és még vissza sem nyerte egyensúlyát, amikor Daisyre szegezte a pálcáját.

—Crucio!

A lányon erős fájdalom cikázott végig, amitől elejtette a pálcáját és erőtlenül felsikoltott. Elijah azonnal megszüntette az átkot és odarohant hozzá.

—Jól vagy? Bocsánat, nem kellett volna...

—Nemár, Elijah! Jól vagyok—vágott közbe Daisy.—Megbeszéltük, hogy használod a főbenjáró átkokat is, nem?

A fiú megkönnyebbülten felsóhajtott, beletúrt a hajába és hátrált egy lépést.

—Egy dolog mondani és egy másik megtenni. Nem akartalak bántani.

—Tudom.—Daisy grimaszolt.—Ezeket az átkokat, főleg a Cruciatust, komolyan kell gondolni, különben gyengén, vagy egyáltalán nem működnek. Észrevettem a különbséget.

—Nem is értem, Bartemius Kupor hogy engedhette meg az auroroknak a használatukat...

Daisy közelebb lépett a fiúhoz és lesöpörte válláról a port. Elijah összerezzent az érintésétől, majdnem elhúzódott, de végül mégis maradt.

—Szerintem igenis jól tette—felelte Daisy.—A halálfalók gátlás nélkül használják, nem érdemes ellenük úgy küzdeni, hogy közben megtagadjuk magunktól a legerősebb fegyvert.

Elijah úgy nézett rá, mintha most látná először. Mivel ez kifejezetten gyakran megtörtént, Daisy egyáltalán nem vette magára.

—Ha úgy győzöl le egy szörnyeteget, hogy olyanná válsz, mint ő, semmit sem segítettél. Csak te leszel a következő szörny, akit le kell győzni.

Daisy hátralépett és egyetlen intéssel újraépítette a párbajtermüket. A manómágia már nem próbált kisiklani az ujjai közül.

—Félreértettél, Elijah.—Sötéten elmosolyodott.—Terveim szerint sokkal nagyobb szörnyeteggé fogok válni, mint bárki. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne így legyen. Mert egy gonosz eldöntheti, hogy kit bánt és kinek okoz fájdalmat, de egy hős nem. Azokat mindig az ellenfelük irányítja. Mindig csak reagálnak. Mindig meghalnak. Az én barátaim hősök. És nem hagyom őket meghalni.