Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Százegy) A múlt kísértetei

Daisy gyönyörködve nézett végig a virágoskertjén.

A ház előtt, egészen az alacsony kerítés tövében az apró bokrok gyönyörű, színes virágokat hoztak, mögöttük pedig kisebb, édes illatú, lágyszárú társaik sorakoztak. A lány azokat a növényeket nevelte az első-udvaron, amelyeket a muglik is ismertek, mégis használhatta őket bájitalokba. Egyedül a szegfű képezett ez alól kivételt, amit csak azért tartott, mert rajongott érte.

Daisy hátralépett, karjában a gazzal telt kosárral és a jól végzett munka elégedettségével a kötényébe törölte a homlokát.

—Hát már el is felejtettél varázsolni, lányom?

Damon bácsi kísértete láthatatlanná vált ugyan, hogy a muglik ne vegyék észre, de csak nem bírta megállni, hogy a házban maradjon.

—Ismered a törvényt—felelte Daisy halkan, miközben a hátsó-kert felé indult, amit egy varázslatos sövény választott el az első-udvartól.—A muglik nem láthatnak varázsolni. És még rajtam a nyomjel.

—Mindig csak a kifogások—morogta a szellem.

Mikor a sövényhez értek, az ágak megrezzentek és engedelmesen félrehajlottak Daisy útjából. A mozdulat egyáltalán nem volt látványos, távolról úgy tűnhetett, hogy eredetileg is volt rés a lombfalon, de miután Daisy keresztüljutott, az ágak újra elzárták a hátsó-udvart a külvilágtól.

Varázslatos hely volt, még Damon bácsi szórt rá álcázott tértágító-bűbájt nem sokkal azután, hogy megvásárolta, így külön bájitalműhelyt építhetett magának a hippogriff, tesztrál és unikornisistálló mellé. A zöld fűben furkászok kergetőztek; az összegyűjtött aranyat mind a fészkükbe hordták és általában nem vették észre, ha Daisy elemelt belőle valamennyit. A vastag, öreg fák ágain bólintérek őrködtek, az odúkban néhány bagoly aludt, a varázsnövények ágyásai melletti tóban pedig kákalagok és más vízilények tanyáztak.

Valójában egyedül a hippogriffek, a tesztálok és az unikornisok voltak az övéi, a többi teremtmény magától költözött be és a lány úgy határozott, hogy amíg nem zavarják, maradhatnak. A furkászok pedig még hasznot is hoztak neki; úgy is lehetett volna mondani, hogy fizették a lakbért.

Daisy a komposztálóba borította a gazt és belépett a bájitalműhelybe. Damon bácsi szelleme szorosan követte.

—Idén is meghívod ide a kis barátaidat?—kérdezte a kísértet.

—Már meghívtam őket. És el fognak jönni.—Daisy egy pillanatra felnézett a halom varangydudvából, amit éppen porciózni tervezett, de hamar vissza is fordult.—Talán baj, Damon bácsi?

—Oh, dehogy! Életteli társaság és egyikük sem olyan, akinek a szüleid örülnének.

—Köszönöm, hogy erre emlékeztetsz—morogta Daisy.

—Ez dicséretes dolog—folytatta a szellem zavartalanul.—Sosem értettem egyet az unokaöcsémmel a vértisztaság ügyében, a feleségéről, drága anyádról ne is beszéljünk...

—Mire szeretnél kilyukadni?

—Világ életemben szerettem bosszantani a rokonaimat, de sosem voltam képes teljesen függetleníteni magam. A nevem akkor is Harris maradt.

Daisy a kötényébe törölte a kezét, majd szembe fordult a kísértettel.

—Lehet, hogy nem sokáig leszek Harris.—Elmosolyodott.—Tudod, a nők fel szokták venni a férjük nevét.

Damon bácsi felhorkant.

—A Black sem jobb, hidd el nekem! És a fiú még csak meg sem kérte a kezed.

Daisy vállat vont és nekiállt elpakolni a kis üvegekbe osztott varangydudvát. Egy adag másfél órát jelentett a víz alatt; már ha éppen arra akarta felhasználni és nem bájitalba tenni. A kísértet némán lebegve figyelte minden mozdulatát, aztán felsóhajtott.

—Aggódom érted, Daisy—jelentette be.—Mindig is aggódtam. Azok után, ami azzal a kislánnyal, Kaiaval történt...

—Az nem csak megtörtént!—pördült meg Daisy és dühös fintorba torzult arccal fröcsögte a szavakat a szellem felé.—Azt megtették vele. Halálra kínozták a mágiája miatt, ami erősebb és tisztább volt, mint amilyen az övék valaha is lehetett volna.

—Hagyd, hogy begyógyuljon ez a seb!

—Miért? Hogy megbocsátsak nekik?—kérdezte gúnyosan a lány.—Hogy megbocsátsak magamnak? Az ilyesmit nem lehet csak úgy megbocsátani. Ezért bűnhődniük kell.

Damon bácsi szomorkásan, büszke-félén elmosolyodott.

—Merlin irgalmazzon az ellenségeidnek!

—Úgy legyen—biccentett komoran a lány.—Mert én nem fogok.