(Huszonkettő) Anne Young

999 57 0
                                    

Daisy körülbelül két hónappal az után tüntette el a folyosókat beborító jeget, hogy Hóborccal létrehozta. A diákok és tanárok addigra már teljesen hozzászoktak a korcsolyázáshoz, abba is beletörődtek, hogy képtelenek megfejteni vagy megtörni a bűbájt, így az egész unalmassá vált.

Azt Daisy nem tudta, hogy Dumbledore próbálkozott-e vagy sem, mindenesetre végül ő volt az, aki az egyik csütörtökön, a nap közepén megszüntette a bűbájt és elpárologtatta a jeget.

Az utána következő órák szintén kifejezetten szórakoztatóak voltak, mivel mindenkinek újra vissza kellett szoknia a normális sétára, lépcsőzésre és le kellett cserélnie jégkorcsolyáját. Mindenki csoszogott, sokan el is estek párszor.

Daisy viszont most sem élvezhette a műsort gondtalanul.

—Anne Young azt mondta, a Nagyúr egy egyszerű bűnöző, egy gyilkos—sápítozott Maya, ahogy a klubhelyiség felé tartottak.

Mit csodálkozol, hiszen nagyjából így is van.

Daisy komor arccal, összeszorított foggal ment tovább és nem válaszolt. De Maya folytatta.

—Az a mocskos sárvérű szájára merte venni a Nagyúr nevét és...

Daisy megtorpant és szembefordult a Lestrange lánnyal.

—Ha ott voltál, hallottad és ennyire felháborított a dolog, miért nem toroltad meg egyből?

—Sokkal többen voltak, hatodévesek—vörösödött el Maya.—Nem tehettem semmit.

—És azt akarod, hogy én viszont tegyek valamit.

—Kötelességünk!—húzta ki magát Maya.—Meg kell védenünk a Nagyúr becsületét!

Persze. A becsületét.

Daisy kimérten biccentett.

—Csak lepakolom a cuccomat. Aztán megkeresem ezt az Anne Youngot.

Mire kiért a szobájából, Maya összetrombitálta a fél mardekárt, legalábbis azokat, akik Bellatrixhoz tartoztak és azóta Daisyhez csapódtak. Többek között Samuel Nottot is.

Így tehát Daisy vezetésével elindultak a Bagolyház felé, ahová menet legutóbb látták a Young lányt és bár Daisy legszívesebben mindenkit elátkozott volna maga körül, nem tehetett semmit.

Maya mindent megírt a szüleinek, akik mindezt elmondták Daisy szüleinek és végül a legtöbb dolog Voldemort fülébe is eljuthatott, mivel a sötét mágus mindig is nagy érdeklődéssel fordult a Roxfort felé. Ez egy mesteri csapda volt, nyitott ajtóval, amin nem léphetett ki. Nem tehette, ha valóban meg akarta ölni Voldemortot. És ő mindennél jobban azt akarta, mert akkor kiszabadulhatott.

Anne Young valóban ott volt és balszerencséjére teljesen egyedül. Igaz, legtöbb esetben nem is lett volna félnivalója, mert a hatodévesek között ő volt az egyik legtehetségesebb boszorkány, még néhány idősebben is túltett, de most Daisyvel került szembe.

Megvárták, míg elküldi a levelet és visszaindul a kastélyba.

—Nem túl hízelgő dolgokat hallani rólad, Young—szólította meg Daisy, mikor a lány már észrevette.

A többi mardekáros, lehettek vagy heten, kíváncsian figyelték az eseményeket és meg sem próbáltak úgy tenni, mintha nem emiatt jöttek volna.

—A híres Daisy Harris—mérte végig a szőke lány és készenlétbe helyezte pálcáját. Daisy nem mozdult.—Vagy inkább hírhedtnek kellene nevezzelek. Mit akarsz tőlem?

Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)Where stories live. Discover now