Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hatvan) Két hősi halál

Cseppet sem meglepő módon az SVK professzor a világ legunalmasabb büntetőmunkáját szabta ki rájuk. A kastélyt kellett leporolniuk; vagyis a festményeket, szobrokat, ablakpárkányokat, faragványokat és nagyjából mindent, ami porolható. Természetesen varázslat nélkül, hiszen egyébként túl könnyű lett volna.

A legrosszabb nem is ez volt az egészben. Daisynek még kapóra is jött Mardekár sárkányának keresésében, de telihold volt. És nagyjából esélytelennek tűnt, hogy Sirius elszabaduljon, mire Remus átváltozik.

Keller az előcsarnokban hagyta őket magukra egy-egy közönséges mugli porolóval, miután mindkettejüktől elvette a pálcát. Azt mondta, aznap estig kell végezniük, ami persze lehetetlen volt. Daisy gyanította, hogy a tanár ezzel egy életleckét akar megtanítani nekik.

—Ez a nő egy igazi szörnyeteg!—fújtatott Sirius.

A mellettük elsiető diákok lassítottak, amikor meglátták őket, hátha elcsípnek valamit a beszélgetésükből, amin jól elcsámcsoghatnak majd. Egyébként többségük a könyvtárba igyekezett, vagy a klubhelyiségükbe. Alig fél órája ért véget a nap utolsó tanórája.

—Nem hittem, hogy jól állhat valakinek a nyafogás, de a te világfájdalmas arcodat le kellene festeni—nevette ki Daisy, aztán finoman megcsapta a porolójával.—Munkára, ha estére végezni akarsz!

Sirius fintorgott.

—Méghogy estére! És te csak ne csapkodj engem!

A fiú Daisy felé suhintott a porolójával, de a lány nevetve kitért előle és oldalba bökte a sajátjával. A következő pillanatban a két poroló, mintha kardok lennének, összecsapott.

Daisy hárította Sirius támadását, aztán lefelé csúsztatva fegyverét rávágott a fiú ujjaira, de Black közben a vállára csapott. A lány fájdalmasan felkiáltott, mintha komoly sérülést szenvedett volna, majd hátraugrott és gyógyító főzet megivását imitálta.

—Ez csalás!—kiáltott rá Sirius vigyorogva és újra támadásba lendült.

A diákok, akik a csarnokban voltak, kíváncsian megtorpantak, oldalba bökték egymást és feléjük mutogattak.

—Én úgy hívom, győzelem!

Sirius nevetése visszhangzott a falak között, ahogy megint előre lendült. Daisy fogadta támadását.

Eleinte csak a maguk szórakozására csinálták. Daisy soha életében nem volt ennyire felszabadult, soha nem nevetett olyan hangosan és önfeledten. Sirius is vidámnak tűnt és kettejük játéka valahogy köréjük vonzotta a többi diákot. Így egy idő után már a közönségüknek parádéztak, de továbbra is ugyan úgy élvezték.

Daisy elejtette a porolóját, Sirius pedig lovagias mozdulattal hátra lépett és megengedte, hogy felvegye. De a lány még fel sem egyenesedett rendesen, már megint döfött... csakhogy a fiú résen volt és könnyedén hárított, majd visszatámadott.

A poroló a combján találta el Daisyt, aki erre fájdalmasan felkiáltott és a földre rogyott.

—Ha meg is halok, magammal viszlek a pokolba!—kiáltotta rettenetesen túljátszva szerepét és féltérden állva harcolt tovább.

Ez mindenkinek nagyon tetszett, Sirius annyira nevetett, hogy megtántorodott és így Daisynek sikerült oldalba kapnia.

A fiú felordított, oldalára szorította a kezét, majd összenézett Daisyvel. A néma megállapodás megköttetett; mindketten előre vetődtek és egymás porolóját a hónuk alá szorítva elterültek a márványpadlón, majd... meghaltak.

Hatalmas tapsvihar tört ki, néhányan fütyültek és hujjogattak is, míg a két bátor hős felkelt és többször is vigyorogva meghajolt a diáksereg előtt.