Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Kilencvenkilenc) Inkább a polippal

A nap melegen sütött be a nagyterem ablakain és csak a pennák sercegését lehetett hallani. A házak és a tanárok étkezőasztalát a vizsga idejére eltávolították, helyettük pedig egyszemélyes íróasztalokkal töltötték meg a termet.

—Még öt perc!

A felügyelőtanár éppen Daisy mellett sétált el és szúrós pillantást vetett a lányra. Daisy nem törődött vele; dolgozata összetekerve hevert az asztala sarkában, ő maga pedig már percek óta el-elbóbiskolt a koranyári napfényben. Az ablakon keresztül az egyik napsugár pont rávetült.

Sirius a mellette lévő sorban ült valamivel előrébb. Hanyagul billegett a székével és néha Jamesre vagy Remusra, néha pedig Daisyre nézett. Ő is régen befejezte már.

A sötét varázslatok kivédése ezen a szinten egyikük számára sem jelentett kihívást.

Daisy ásított és macskamód nyújtózkodott. Tekintete a mardekárosok felé siklott, egy rövid pillanatig megszokásból Mayát kereste, aztán eszébe jutott, hogy a Lestrange lány egy másik iskolába menekült előle. Erre a gondolatra elmosolyodott és nekiállt elpakolni a holmiját tértágítóbűbájjal kezelt táskájába.

—Pennát le!—kiáltotta a professzor.—Te is fejezd be, Stebbins! Maradjatok a helyeteken, amíg beszedem a dolgozatokat! Invito!

A varázsszóra az összes pergamen felemelkedett és a tanerő felé repült, aki talán jobban is átgondolhatta volna többszáz dolgozat magához szólítását. Majdnem elesett, többen felnevettek, de végül a professzor visszanyerte egyensúlyát, megigazította a szemüvegét és mosolyogva a diákságra nézett.

—Jól van, gyerekek, most már kimehettek!

A többség azonnal felpattant, csikorogtak a székek és egyből hangzavar támadt. Daisy az asztalán könyökölve várta, hogy a sietősek távozzanak, aztán felállt és Siriushoz lépett.

—Mi lenne, ha ma este ellátogatnánk Roxmortsba?—kérdezte, miközben a fiú nyaka köré fonta a karját.—Megnézhetnénk a csillagokat.

—Nagyszerű...

—Felelőtlen ötlet—szólt közbe Remus. Már nála is volt az átváltoztatástan tankönyv, amiből a következő vizsgát teszik majd.

—Á, Holdsáp!—vigyorgott rá James.—Hogy tetszett a tizedik kérdés?

Ez elterelte a fiú figyelmét, arcára keserédes mosoly ült ki. Közben pedig kiléptek a bejárati csarnokba.

—Zseniális volt! Írd le a vérfarkas öt jellemzőjét! Klassz kérdés.

—És mondd csak, sikerült összeszedned a jellemző jegyeket?—kérdezte Daisy tettetett aggodalommal.—Én az utolsóban elég bizonytalan voltam.

—Azt hiszem, igen—válaszolt nagy komolyan Holdsáp.—Egy, a székemen ül. Kettő, az én ruhámat viseli. Három, Remus Lupinnak hívják.

Nevettek, egyedül Peter látszott komolyan izgatottnak.

—Én leírtam a hosszúkás pofát, a pupilla alakját meg a bojtos farkat—sorolta.—De más nem jutott az eszembe...

—Mi van a te fejedben agy helyett, Féregfark?—kérdezte szemforgatva James.—Minden hónapban egy vérfarkassal rohangászol!

—Halkabban!—szólt rá Remus, bár nem volt rá oka.

Igaz, hogy a tömeg közepén araszoltak a park felé, de Daisy szokás szerint bűbájjal védte le magukat, ami miatt mégha hallották is, hogy beszélnek, egy szavukat sem érthették.