Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Negyvenhét) A pályabirtoklás joga

Az idő, úgy általában, mintha csakis az ő bosszantása miatt vánszorgott volna egy sóbálványátokkal sújtott csigánál is lassabban. Valami gyógyfőzetre lett volna szüksége, annyira hasogatott a feje, mégsem a gyengélkedő, vagy a Szükség Szobája, esetleg egy félreeső folyosó felé haladt, hanem a diákokkal zsúfolt kviddicspályához ment.

Pontosabban Maya rángatta.

—Mi az már megint?—morogta nyűgösen és közben kotorászni kezdett oldaltáskájába. Be akarta venni azt a fájdalomcsillapítót, nem érdekelte, ki látja meg. Még akkor is megitta volna, ha maga Dumbledore és Voldemort áll előtte, pedig főként előttük akarta titkolni tudását.

—A griffendél csapata elfoglalta a pályát!

A Lestrange lány ezt úgy mondta, mintha hírértéke lett volna.

—Az egy kviddicspálya. Ők pedig egy kviddicscsapat. Mi itt a probléma?

—Az, hogy a mardekár ma tartja a válogatót!—csattant fel Maya és tovább csörtetett.

—Egy tanárnak is szólhattál volna.

—Nagyrészük elfogult, te pedig közelebb voltál és pont annyira hatásos vagy—vágta rá Maya és elvigyorodott.—Legalább megtaníthatod a griffendéleseknek, mi lesz a vége, ha kígyófészekbe nyúlnak.

Daisynek felfordult a gyomra és majdnem elhányta magát, ami a fejfájása mellé egyáltalán nem hiányzott, így inkább csöndben maradt és megpróbálta összeszedni magát.

Túl hamar értek oda a pályára.

—Daisy—lépett hozzá meglepetten Elijah. Ő volt a mardekár kapitánya.—Te itt?

—Hallottam, hogy balhé lesz—vont vállat. Végre megtalálta a fiolát és habozás nélkül felhajtotta az egészet. Még így is túl sokat kell majd várnia, mire hatni kezd.

—Már másodikán lefoglaltuk a pályát, Lumpslucktól engedélyt is kaptunk—jelentette ki bosszúsan Johanna és terelőütővel a fejük felett repkedő öt pirostalárosra mutatott; a griffendél még nem tartotta meg a válogatót.—Ezek a szemetek direkt ki akarnak szúrni velünk.

Már kezdett tompulni a fejfájása.

—Anthony Montana!—ordította el magát Daisy olyan hangosan, ahogyan még sosem. Háztársai meglepetten meredtek rá, de neki jól esett. Főleg, mivel a griffendél kapitánya majdnem leesett ijedtében a seprűről.—Anthony Montana, beszédünk van veled!

—Hát gyere fel, Harris!—kiáltott vissza kaján mosollyal a fiú.—Feltéve, hogy képes vagy fent maradni egy seprűn.

A griffendél csapata és sokan a lelátókon elnevették magukat. Daisy nem vette magára.

—Gondolom, már ti is próbáltátok őket elküldeni—vetette oda halkan Elijahnak.

—Nem voltunk valami sikeresek—morogta a fiú dühösen.

Kifejezetten ijesztőnek tűnt most, pedig Daisy látta, milyen szeretetteljesen viselkedett alig két nappal azelőtt azzal a másodéves kislánnyal, akit a halálfalók a vonatút alatt elkaptak. Az az Elijah most sehol sem volt.

—Hátha nekem több szerencsém lesz—mosolyodott el halványan Daisy és elővette galagonyapálcáját. Erre sokan felálltak a lelátókon, hogy jobban lássanak. Vagy, hogy gyorsabban el tudjanak menekülni.—Invito seprű!

Meglepett mormogás futott végig a diákságon, Maya is felhördült. Valamivel erőszakosabb megmozdulásra számítottak, mindenesetre Montana seprűje engedelmesen odaereszkedett a lány elé, bár a griffendéles kapitány mindent elkövetett, hogy ezt megakadályozza.

Amikor pedig már a mardekárosok előtt volt, leugrott és pálcát rántott.

—Jellemző ez a gyávaság!—A lábuk elé köpött.—Csak akkor ilyen nagy a pofátok, amikor túlerőben vagytok!

Daisy megköszörülte a torkát és közben figyelmeztető pillantást vetett Mayára, nehogy valami meggondolatlanságot csináljon.

—Egy árva szót sem szóltunk még, Montana—emlékeztette higgadtan Daisy.—Nem sértegettünk. Csupán szerettem volna felhívni a figyelmedet rá, hogy jogtalanul használjátok a pályát.

—Hamarabb voltunk itt, mint ti! Tavaly is mindig ilyenkor tartottuk az edzést.

—Tanári engedélyünk is van.

—Tudod, hova dugd fel!

Daisy szeme megvillant és a griffendélesre szegezte a pálcáját. Montana összerezzent, de nem hátrált meg. A többi közelükben álló diák ellenben fejvesztett menekülést produkálva igyekezett minél távolabb kerülni Daisytől, még Mayáék is hátraléptek párat.

—Miért teszel úgy, mintha tudnál varázsolni, Harris?—ereszkedett melléjük akkor Potter.

Látszólag lazán ült a seprűjén, de mindkét lába ugyanazon az oldalon volt, hogy gyorsan le tudjon ugrani a földre, ha szükséges lesz és a hangja is feszült volt. Ő is pálcát tartott a kezében.

—Miért teszel úgy, mintha egy nagyképű idióta lennél?—fordult felé ártatlan arccal Daisy, aztán kegyetlen mosolyra húzta a száját.—Várj, kitalálom! Mert az vagy. Egyáltalán minek neked seprű? Akkora hólyag vagy, hogy magadtól is képes lennél repülni!

Potter dühösen felmordult, de mielőtt válaszolhatott volna, három mardekáros szegezett rá pálcát. Így tehát inkább csöndben maradt.

Nem úgy Sirius Black, aki jószerével becsapódott melléjük és szokásos, nagyképű mosolyával mérte végig a mardekárosokat.

—Sajnálatos, Harris, hogy te viszont még seprűvel is képtelen vagy repülni—mondta és kacsintott.

Daisynek újra felerősödött a fejfájása. Annál, amit éppen csinált, még azt is jobb megoldásnak tartotta volna, ha építenek egy másik kviddicspályát a régi mellé.

Fintorgott.

—Remek, srácok—jegyezte meg epésen.—Most, hogy kölcsönösen sértegettük egymást, lehetne, hogy elfogadjátok a papírt, amit Lumpsluck adott és leléptek?

—Süket vagy, Harris?—vicsorogta Montana.—Későn jöttetek!

Daisynek kedve támadt mutatni egy igazi vicsorgást. Egy farkasvicsorgást.

Tudta, hogy túl békés. Maya már türelmetlenül toporgott mögötte és abból csak rossz sülhetett ki, ha elunta magát.

—Bolond griffendélesek—sóhajtott és széles ívben meglendítette a pálcáját.—Confundo!

A seprűk pedig megbolondultak. A két lány, akik a tavalyi csapatból még megmaradtak és eddig fentről követték az eseményeket, alig tudtak biztonságosan landolni. De a földön álló három fiú seprűjét is alig lehetett egy helyben tartani.

—Azonnal fejezd be, Harris!—mordult rá Potter.

—Varázslók vagytok, vagy nem?—mosolygott rá a lány.—Örüljetek, hogy hangosan kimondtam az átkot és legalább tudjátok, mi lelte őket!

Maya vihogott és a többi mardekáros is jót derült a jeleneten. Jobb volt így, mintha mondjuk, párbaj kerekedik ki; legalább senki sem sérült meg.

—Szerintem ma már nem fognak repülni—jegyezte meg nevetve Elijah. Hálásan biccentett Daisynek, aztán a csapat és a jelentkezők felé fordult.—Miénk a pálya, kezdjetek bemelegíteni!