Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hetvennyolc) Párbaj a tó partján

A párbajszakkört a Fekete Tó mellett tartották és bár már kezdett hűvösbe fordulni az idő, a professzorok varázslatának hála, a kijelölt helyen ebből semmit sem lehetett észrevenni.

Daisy a védett kör legszélén ácsorgott és mosolyogva figyelte griffendéles barátai lelkesedését. Erre az időre még James és Lily is elfelejtkezett szokásos civódásukról és együtt tátották a szájukat a látványos bemutatóra.

McGalagony és Filius Flitwick, akit meghívtak, mint elismert párbajhőst, nagyjából három perce harcolt egymással. Ezalatt az idő alatt hatszor tettek tanúságot tisztességükről és ugyanennyiszer szalasztották el az alkalmat a győzelemre. Felüdítő volt figyelni őket.

—Fogadjunk, hogy McGalagony győz!—súgta oda neki Sirius.

—Nincs szemed az ilyesmihez, Black—felelte vigyorogva.—Flitwick fél percen belül fordít és McGalagony védekezni fog.

Sirius fintorgott és amolyan „Na, lássuk!" biccentéssel fordult vissza a küzdelemhez.

Nem telt bele teljes fél percbe, Daisynek igaza lett. És amint Flitwick kicsit kibillentette McGalagonyt a ritmusából, csak pár ártásba került, míg le tudta fegyverezni. Akkor aztán a férfi szélesen elmosolyodott és meghajolt ellenfele felé.

A diákok tapsoltak és ujjongva előretolultak, hogy ezzel is megsürgessék a folyamatot, ugyanis Flitwick megígérte, hogy a bemutató után valamelyikükkel párba áll a gyakorláshoz. A Tekergők, valamint Lily és Marlene viszont Daisyhez hasonlóan hátramaradt, hisz már korábban megbeszélték, hogy James Lilyvel, Marlene Peterrel, Sirius pedig Remussal fogja összemérni erejét.

McGalagony éles szemét ez nem kerülte el.

—Miss Harris, nem talált magának partnert?—kérdezte és hangjára elhalkult a sokadalom.

—Nem is kerestem, tanárnő—felelte Daisy mosolyogva és a többiek felé intett.—Úgy számoltam, pont így fog jól kijönni.

A tanárnő összevonta a szemöldökét. Ismerte már Daisyt annyira, hogy rosszat sejtsen, de nem eléggé ahhoz, hogy ennyivel ráhagyja a dolgot.

—Hát nem azért jött ide, hogy a párbajozást gyakorolja?

—Eljöttem, mégha nem is teljesen önszántamból.—Daisy tiszteletteljesen biccentett.—Már azzal is tanulok, ha az összecsapásokat figyelem.

—Milyen igaz!—szólt közbe izgatottan Flitwick és a tömegen keresztülvágva Daisy elé lépett.—Miss Harris, ugye? Hallottam már önről.

A lány tréfásan elmosolyodott.

—Remélem, csak rosszat.

A férfi felnevetett és tetőtől talpig tüzetesen végigmérte őt.

—Megnézhetem a pálcáját, Miss Harris?

Daisy vállat vont és odaadta a fegyvert. Flitwick hosszasan vizsgálgatta, igazi szakértelemmel, mintha ő maga is legalább pálcakészítő lenne, vagy ránézésre meg tudná mondani, milyen varázslatokat hajtott végre a fa, majd csettintett a nyelvével és visszaadta a pálcát.

—Minerva—fordult az átváltoztatástan tanárnőhöz—, megengedi, hogy vonakodó látogatónkat is kihívjam? Úgy érzem, mindannyian sokat tanulhatnánk ebből az összecsapásból.

McGalagony beleegyezően bólintott, aztán pedig minden tekintet várakozóan Daisyre szegeződött.

Hatalmas megtiszteltetésnek számított, hogy Flitwick kihívta őt, mégis nagy kedve lett volna visszautasítani az ajánlatot. Ha másért nem, hát azért, hogy lássa a reakciókat. De ezen kívül nem szívesen fedte volna fel tudásának még egy kisebb szeletét sem, ellenben a benne élő mardekáros nem akart veszíteni. Nem volt jó megoldás.