Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Huszonnégy) Királynő a szemétdombon

Az idő gyorsan telt és Daisy kialakított magának egy rutint. Órák után a könyvtárba ment, ahol mindenféle könyveket olvasott és mellesleg megírta, amit a tanárok feladtak—bár ez nagyon kis részét vette el az idejének. Utána a klubhelyiségben volt, beszélgetett a háztársaival, varázslatokat gyakoroltak és egyre stabilabbá tette a hierarchiában elfoglalt első helyét.

Ez alól csupán a péntek és a szombat volt kivétel, ugyanis pénteken, órák után eltűnt és legközelebb vasárnap reggel tűnt fel megint. Senki sem tudta, hol van akkor és bár egyszer-kétszer előfordult, hogy megpróbálták megkérdezni, de mindig kitérő választ adott. Faggatni pedig senki sem merte és egy egyszerű utalással azt is elérte, hogy háztársai fedezzék őt.

Valójában ilyenkor mindig a Szükség Szobájában volt, ami egyre bővült és bővült.

Először egy ágy jelent meg benne és egy fürdő, majd egy titkos átjáró, ami a konyhába vezetett. Ez utóbbi úgy működött, hogy a Szükség Szobájából mindig nyitva volt, a konyha felől viszont egyedül csak Daisynek jelent meg. Könyvekből is egyre több lett, nemsokára pedig feltűnt egy munkaasztal és különféle eszközök bájitalfőzéshez.

A legmeglepőbb és elképesztőbb pedig az a növényágyás volt, ami a hatalmas ablakok alatt terült el egyik reggel, mikor Daisy felébredt.

Az egyik márciusi vasárnap hajnalában Daisy éppen szokásos salátáját fogyasztotta a konyhában egyfajta előreggeliként, amikor a festményen keresztül négy griffendéles lépett a konyhába. A fiúk jóízűen nevettek egészen addig, míg meg nem látták őt. Akkor egyből elkomorodtak, Potter és Black ellenségesen rá meredt, Lupin félszegen intett, Pettigrew pedig elbújt a másik három háta mögé.

—Harris—biccentett kimérten Potter.—Mit keresel te itt?

—Reggelizek, nagyokos—felelte szemforgatva Daisy.—És nagyon értékelném, ha nem zavarnátok meg méginkább.

Nem engedhette meg, hogy elfajuljanak a dolgok. A griffendéles fiúk előszeretettel tekintették magukat házuk szószólóinak és próbálták megtorolni a Daisy által okozott sérelmeket, ebből pedig általában hatalmas szócsaták, vagy rosszabb esetben párbajok lettek. A házimanókat, akik kedvesen befogadták ide és hosszú győzködés után még azt is hagyták, hogy bármit elkészítsen magának, amit csak akar, nem tehette ki ilyesminek.

—Nem inkább a Sötét Nagyurad talpát kéne nyalnod?—fintorgott Black.—Most, hogy Bella után te lettél az új király a szemétdombon.

—Királynő—javította ki mosolyogva Daisy. A kérdést szánt szándékkal figyelmen kívül hagyta.

—Persze, az—legyintett Black gúnyosan vigyorogva.—Gratulálok, büszke lehetsz magadra, amiért te lettél a legnagyobb féreg a Roxfortban. És ilyen fiatalon, igazán elképesztő!

—Tőled, véráruló, nem tartok igényt semmire.

Közben Lupin összeszedte, amiért jöttek és mielőtt bármelyik másik válaszolhatott volna, kituszkolta a két fiút az ajtón. Pettigrew már előttük elmenekült.