Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Száztizenkilenc) A kihívó

Daisy halvány mosollyal az arcán, lazán tartotta maga előtt a galagonyapálcát, miközben egy ragadozó pillantásával vizslatta a vele szemben álló ifjú átváltoztatástan tanárnőt. McGalagony nem jött zavarba, visszabámult; testtartása hibátlan és szigorú, mint általában.

—Felőlem mehet, professzor—mormolta Daisy már-már szórakozottan és tett egy lépést oldalra, egy láthatatlan körív mentén.

—Te vagy a kihívó—emlékeztette McGalagony és az ellentétes irányba indult ugyanazon a köríven. A körülöttük álló diákok még távolabb húzódtak, Flitwick pedig megerősítette az aréna köré vont pajzsot, ami bent tartotta az átkokat.

—Szerintem a legjobb védekezés a támadás—felelte a lány, majd a következő pillanatban hat ártást szabadított a tanárnőre olyan gyors egymásutánban, hogy a nő néhány elöl csupán félreugrani tudott.

Daisy tisztán érzékelt maga körül mindent. Griffendéles barátai álltak legközelebb az összecsapáshoz kijelölt helyhez, Sirius majdnem a védővarázsoknak dőlt és büszke mosollyal figyelte őt. James és Remus hangosan szurkolt neki, a lányok és Peter pedig lélegzetvisszafojtva figyelték az alig megkezdett párbajt.

Daisy valójában nem akarta ezt a harcot.

A párbajszakkörön addigra hagyománnyá vált, hogy az alkalom végén az egyik diák és az egyik tanár megküzd egymással; sorshúzással választották ki az ellenfeleket. Daisynek eddig kitartott a szerencséje és elkerülte, hogy kihúzzák, most viszont a Tekergők megbabrálták a választást. Régóta emlegették már, hogy szeretnék látni Daisy és McGalagony párbaját. Ezúttal tettek róla, hogy közelről nézhessék.

A tanárnő minden átkot sikeresen hatástalanított, vagy elkerült, a következő pillanatban pedig már vissza is támadott.

A termet sűrű köd lepte el, majd varázslatok villantak, de Daisy szelet idézett, ami miután eltakarította a ködöt, kicsiny tornádóvá alakult a lány keverő kézmozgását követve és pajzzsá vált közte és McGalagony között. Elnyelt, majd kivetett magából minden ártást, ami az útjába került.

Daisy varázslatok sokaságával sorozta meg a tanárnőt, nem hagyott időt az ellentámadásra. A srácok műsort akartak, neki pedig hiányzott már egy olyan ellenfél, aki ellen nem kell visszafognia magát, így, bár a galagonyapálcát használta és nem fedte fel, hogy anélkül is képes varázsolni, valamit a legilimenciát sem vette igénybe, többet eresztett ki az erejéből, mint addig valaha.

A kastély egésze megrendült, amikor a két boszorkány ártásai összetalálkoztak és szikraesőt vetve a köréjük vont védőpajzsnak pattantak. A terem padlóján koromfoltok és pocsolyák keletkeztek a tűz- és víz-bűbájok nyomán, a levegő pedig izzott a mágiától.

McGalagony már eredetileg is komolyan állt hozzá a párbajhoz, Daisyt mindenki tehetségesnek tartotta, de nem készült egy ilyen összecsapásra. Egyszer még macskává is kénytelen volt átváltozni, hogy félre tudjon ugrani egy kellemetlen ártás elől, aztán Daisy sokáig nem hagyott neki elég időt a visszaváltozásra.

A diákok egyre izgatottabbak lettek. Közelebb nyomultak a körhöz, de amikor egy-egy varázslat a védőpajzsoknak csapódott, sikoltozva és kiabálva visszahőköltek. Daisy a szeme sarkából néhány olyan tanárt is észrevett a nézők között, akik egyébként nem szoktak jelen lenni. Dumbledore maga is ott volt, igaz, hátul állt.

Daisy bosszankodva látta, hogy az igazgató arcán szokásos, mindentudó mosolya ül és le sem veszi róla a szemét.

Egy óvatlan pillanatban eltalálta a lábát egy zsibbasztó-ártás, így térdre rogyott, de szerencsére szinte azonnal sikerült megállítani a varázs továbbterjedését. És ez egy csodálatos lehetőségnek is bizonyult.