(Ötvenöt) Lerántott lepel

950 67 0
                                    

Miután Sirius kicsodálkozta magát a temérdek bájitalon, hozzávalón, könyvön és növényen, ami a Szobában volt, leültek a kanapéra és szembe fordultak egymással.

—Ez egy egyszerű varázslat. Közben nézz végégig a szemembe, mert úgy könnyebb!

Próbált magabiztosnak tűnni, de valójában rettegett.

Sirius bólintott és rá szegezte a pálcáját.

—Legilimens!

Daisy nem akart többet hazudni és bár Sirius nem volt gyakorlott legilimentor és határozottsága is hagyott némi kívánnivalót maga után, elméjében kézen fogta és vezetni kezdte a gondolatai között.

Visszafelé haladtak. Daisy majdnem minden lepelnél megállt és hagyta, hogy Sirius benézzen alá, és annyi időt töltsön az egyes emlékeknél, amennyi csak neki tetszik. Újra és újra átélték a pillanatokat, az érzelmeket, amik nem is egyszer teljesen ellentmondtak a cselekedeteknek és kimondott szavaknak.

Amikor elértek a Roxfort előtti évekhez, Daisynek bele kellett kapaszkodnia a kanapé párnájába, hogy kibírja és ne zárja le elméjét. Sirius mindent újraélt vele, mindent az ő szemén és szívén keresztül látott és ez rettenetesen felzaklatta. Soha életében nem volt még ennyire kiszolgáltatott.

És akkor megérkeztek Kaiahoz.

Mugliszületésű boszorkány volt. Daisy sosem idézte fel ezeket az emlékeket, ezért a háttér elmosódott volt, de Kaia arca... Arra tökéletesen emlékezett, még a legapróbb szeplőre is.

Sokat játszottak. Kaia boldog volt, amikor Daisyvel és azzal a másik lánnyal lehetett. Daisy mondta meg nekik, hogy boszorkányok; előtte őrültnek hitték magukat, de aztán csodákat tettek együtt. Igazi csodákat, egészen addig, míg Daisy szülei meg nem tudták.

Eltiltották tőle, de Daisy kiszökött otthonról és mindenfélét hazudott, hogy megmagyarázza kimaradásait. Aztán megjöttek Lestrangék és anyja rokonai, a Rosierek közül néhányan, valamint a Black szülők. Hirtelen megengedték, hogy áthívja Kaiat és megígérték, hogy mindkettejüknek megtanítanak valami nagyon fontosat.

Valóban megtanították valamire.

Amíg Kaiat a pincében kínozták, Daisynek fent kellett maradnia a nappaliban. Maya is ott volt, hogy játsszon vele, az idősebb gyerekek pedig, Rodolphus, Bellatrix és még három Rosier unokatestvér, arra ügyeltek, hogy ne menjen le.

Amikor meghallotta a kiabálást, majdnem összedöntötte a házat. Ha egy kicsit is erősebb, megölt volna mindenkit. De az anyja is ott ült a nappaliban, védővarázst tett köré, így hiába tombolt. Nem tehetett semmit.

Az aranyvérűeket pedig szórakoztatta a dolog. Mintha egy békát boncoltak volna.

A végén Kaia könyörgött és megesküdött, hogy sosem fog mágiát használni, aztán... Aztán minden elcsendesedett.

Daisyben is egyszerre olyan dermesztő csönd lett akkor.

Sirius kilépett az elméjéből és mondott valamit, de Daisy nem igazán hallotta. Megint olyan csendes volt minden.

Valami meleget érzett maga körül és Sirius gyengéden simogatni kezdte a haját. Nem vette észre, mikor húzódott hozzá annyira közel, de esze ágában sem volt távolabb menni.

Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)Where stories live. Discover now