Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Százhuszonkilenc) Hideg számítás

Daisy nagyon szerette a Szellemszállást. Bár rozoga volt, nyikorgott az egész épület és néha azzal fenyegetett, hogy rájuk omlik, a legtöbb telihold idején nagyokat szórakoztak ott. Amikor nem, az vagy Perselus miatt volt, vagy pedig azért, mert inkább a Tiltott Rengetegbe mentek.

Ezúttal viszont Daisy egyáltalán nem örült neki, hogy ott kell lennie.

Egyedül volt, kiszökött Sirius karjai közül és mindenki szeme elől rejtve osont végig a Fúriafűz alatti titkos járaton. Túl hamar ért oda.

—Remélem, nyomós okod volt rá, hogy iderángattál!—Damon Harris ezüstösen fénylő szelleme igencsak mogorva arckifejezéssel lebegett keresztül a falon és állt meg Daisy előtt.—A házad így őrizetlenül maradt.

—Sok védőbűbájt szórtál ki rá, bácsikám, ahogy én is—intette le Daisy.—Rendben lesz, főleg, mivel nem marasztallak soká.

—Malei is átadhatta volna az üzenetedet.

Daisy sóhajtott.

—Ezt jobb szerettem volna személyesen közölni, ugyanis kényes témáról van szó.

—Még arról is a tükrön keresztül értesültem, hogy Sirius megkérte a kezedet—morgolódott a kísértet.—Talán gyereket vársz?

—Az sokkal örömtelibb lenne—motyogta Daisy, majd kihúzta magát és felszegte a fejét. Anyja közömbös arckifejezését utánozta, a hidegséget, amivel megőrizheti magabiztosságát és rendíthetetlenségét.—Damon bácsi, más bejelenteni valóm van.

—Mondjad hát, lányom, senki sem tart vissza!

—A tanév végén a szüleimhez utazok haza. A nyáron újra hithű aranyvérűvé válok és beállok a Sötét Nagyúr követői közé. Rám égetik majd a Sötét Jegyet és a háborúban a családomért harcolok majd.

Damon Harris döbbenten meredt a lányra néhány pillanatig, aztán harsányan nevetni kezdett.

—Egy pillanatra elhittem!—kacagott és szellemkönnyeit törölgette.—Megijesztettél, kislány. Nade, most mondd el, valójában mi miatt hívtál ide!

Daisy keserűen mosolygott és az ujjait tördelte, majdnem sírva fakadt. A kísértet csodálkozva nézett végig rajta és hitetlenkedésében ingatni kezdte a fejét.

—Nem—suttogta, aztán felcsattant és kiabálni kezdett.—Nem, ez nem lehet! Daisy! Én... Nem teheted ezt. Hiszen te voltál... Rád hagytam mindenem, mert te voltál az egyetlen, aki nem tartozott az ostoba, elvakult, családfamániás barmok közé! Akiben volt szív és lélek is. Benned magamat láttam, nem árulhatod most el mindezt! Nem teheted!

—De meg kell tennem—felelte halkan Daisy.—Meg kell tennem.

A szellem dühösen meredt rá és fel-alá kezdett lebegni olyan gyorsan, hogy néha egészen elmosódtak a körvonalai.

—Miért? Mégis mi vihetett rá erre? Barátaid vannak, boldog voltál! Te első kézből tapasztaltad az aranyvérűek kegyetlenségét, megölték Kaiát! Vérárulókat és sárvérűeket hoztál a házadba, a barátjuk voltál! Sirius Black eljegyzett téged és tudom, hogy másként is nekiadtad magad már. Ő szeret téged és tudom, hogy te is szereted őt, most mégis miért...

Daisy képtelen volt tovább hallgatni. Arra is rájött, hogy talán rosszul kezdte, bár valahol az volt a célja, hogy bácsikája minél hamarabb kitombolja magát. Így legalább rá volt dühös, vele kiabált. Ha Dumbledoret említi először, Damon Harris képes és ráuszítja a fél ország összes szellemét az igazgatóra, mielőtt Daisy pontosabban elmagyarázhatná neki a helyzetet.

—Elég!—A lány csak félig emelte fel a hangját, de ez is elég hatásos volt. Damon Harris megállt és felé fordult, bár dühe nem csillapodott.—Beépülök. Kém leszek, nem pedig átállok közéjük. Bár úgy fog tűnni.

—Hogy érted ezt?

És Daisy elmagyarázott mindent.

Minél több részlet derült ki, a kísértet annál jobban lehiggadt, majd aggodalmaskodni kezdett. Daisy megválaszolta a kérdéseit és olyan részletesen beavatta a terveibe, amennyire csak tudta. Mindent elmondott neki.

—Fontos, hogy te is fedezz—mondta Daisy.—Úgy gondolom, elmennek majd hozzád, kérdeznek dolgokat, de neked is azt a mesét kell mondanod nekik, amit kitaláltam. Tudom, hogy hatásosabb lett volna, ha nem avatlak be téged sem, de ismerlek annyira, hogy tudjam, akkor minden erőddel akadályoztál volna. Emellett hamar lelepleződtem volna előtted a saját házamban...

A szellem horkantott.

—Nehogy az érzelmekre hivatkozz! Hideg számítás minden...

—Így van—biccentett komolyan Daisy.—Ebben az ügyben semmi helye az érzelmeknek. Szóval? Számíthatok a támogatásodra?

Damon Harris hümmögött egy keveset, aztán biccentett.

—Megint nagy fába vágtad a fejszédet, kislány. De ne aggódj, mindenben melletted állok majd.