Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Nyolcvanhárom) Őrült

Remus futva érkezett a griffendéles asztalhoz, csúszva fékezett le és éppen akkor kapaszkodott meg Sirius vállában, amikor a fiú felemelte a teáját, hogy beleigyon. A lendület miatt viszont kiejtette a kezéből a csészét, a forró ital pedig az ölébe ömlött.

-Holdsáp!-mordult fel Sirius és szitkozódva felpattant. Ezzel mindketten egyensúlyukat veszítették és elterültek a padlón.

-Bocsi-szabadkozott Remus, majd bemászott az asztal alá és a másik oldalon, Daisy és Peter között bukkant fel újra. A lányhoz fordult.-Kérlek, védj meg!

-Miért, mi történt?-kérdezte homlokráncolva Daisy. Még a palacsintáját is letette, hogy jobban tudjon figyelni.

-Mindjárt utolér-magyarázta Holdsáp.-A jóslástan teremnél lehagytam, de nyilván tudja, hogy reggelizni jövök.

Erre már James is kikukucskált a Reggeli Próféta lapjai mögül.

-Mit kerestél te a jóslástan teremnél? Egyáltalán nem esik útba.

-Ha arra mész, útba esik-vágta rá Remus. Arrébb tolt néhány pirítósos, tojásrántottás és palacsintás tányért és lekvárosüveget, majd kiterítette a térképet, előhúzta a pálcáját és elsuttogta a jelszót.-Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

A régi pergamenen azonnal feltűntek a kacskaringós vonalak, Holdsáp viszont egyedül egy bizonyos helyre figyelt. Akkor már mind látták a nagyterem felé közeledő pöttyöt.

-Aha, szóval Felicity miatt van ez a nagy felhajtás!-vigyorodott el kajánul Sirius. Éppen akkor fejezte be talárja szárítgatását.

James felnevetett.

-Azt hittem, már megmondtad neki, hogy...

Remus idegesen leintette.

-Persze, hogy megmondtam neki! De mintha... mintha nem is értette volna a nyelvet! Valami tragikus szerelemről beszélt, meg a sorsról, ami új lehetőségeket fog teremteni!-Holdsáp igazi rémülettel az arcán meredt Daisyre.-Muszáj leállítanod!

A lány körülményeskedve megrágta a palacsintáját és teljes komolysággal a griffendéles szemébe nézett.

-Milyen halálnemet szeretnél neki?

Remus elsápadt, a másik három Tekergő pedig majdnem leborult a padról a nagy nevetéstől.

-Hólidér, kérlek, vedd komolyan a helyzetet!-Remus a Térképre bökött.-Pillanatokon belül ideér! A srácok csak rontanának a helyzeten, de te... Te lány vagy.

Daisy felvonta a szemöldökét.

-Komolyan?-kérdezte meglepettséget tettetve.-Eddig észre sem vettem. De most, hogy mondod... Sokmindent megmagyaráz.

Remus grimaszolt és megint a Térképre pillantott. Felicity pöttye éppen akkor érte el a nagyterem bejáratát.

-Mondd azt, hogy nem a lányokat szereted-vetette fel Peter somolyogva.-És hogy már évek óta Siriusé a szíved és ez életed végéig így is marad.

Sirius félrenyelte a pirítósát és köhögve próbált nem megfulladni.

-Tényleg!-helyeselt azonnal James, ügyet sem vetve a mellette szenvedő Tapmancsra.-Ha a sorssal meg a tragikus szerelmekkel jött, ezt biztos elfogadhatónak találja majd.

Remus olyan vörös lett, mintha nefeleddgömbbé változott volna és könyörögve összekulcsolt kézzel fordult Daisy felé.

-Kérlek, ez a lány őrült!

-Őrülten szerelmes-vágta rá Daisy.-És nem is ez az első eset.

-Nem tehetek róla, hogy a roxforti lányoknak nincsen jó ízlésük-vont vállat Remus, aztán gyorsan hozzátette.-Persze, te kivétel vagy.

Daisy cseppet sem nőiesen horkantott.

-Mégis mit csináljak? Varázsoljam el?

Remus egészen felderült.

-Megtennéd?

-Nem!-mordult rá azonnal Daisy, majd gyorsan az ölébe húzta a Térképet és az éppen megérkező Felicity felé fordult.-Szia!

A griffendéles lány jószerével pillantásra sem méltatta. Csakis Remusra figyelt, aki kínosan fészkelődni kezdett.

-Szia, Felicity-motyogta.

Daisy felsóhajtott és ábrándos mosolyt varázsolt az arcára. Majd megfogta Holdsáp kezét és közelebb húzódott hozzá.

-Remus, nem is mondtad, hogy ő is csatlakozik hozzánk-jegyezte meg azon a hangon, amiben a fiúk általában még nem érzik meg a fenyegetést.

Ezzel azonnal magára vonta Felicity figyelmét. A lány egyetlen szempillantással felmérte a helyzetet és megértette, amit Daisy közölni akart vele.

Egyből fülig vörösödött.

-Ó, bocsánat-kezdett azonnal szabadkozni.-Nem tudtam. Szóval ezt akartad elmondani? Olyan halkan motyogtál...

Ezt Holdsápnak címezte, de a fiú nem igazán értette, mi folyik körülötte, így nem válaszolt.

-Hogy érted ezt?-kérdezte Daisy ártatlan arckifejezéssel.

-Csak egy félreértés volt-szögezte le Felicity. Szörnyű zavarban volt, Daisy már majdnem megsajnálta.-Én megyek is. Nektek pedig... jó étvágyat!

Azzal sarkon fordult és odaszaladt a barátnőihez, akik az asztal másik felében ültek.

Azok alapján, amit Remus mondott, Daisy egészen más reakcióra számított tőle. Kiborulásra, fenyegetőzésre... Ez viszont tökéletesen illemtudó és visszafogott volt. Semmiképpen sem olyasvalakire valló dolog, aki üldözné az évfolyamtársát a szerelmével. Az előbb Remus nyilván borzasztóan eltúlozta a dolgot.

Daisy azonnal elengedte a fiú kezét és dühösen rácsapott a karjára.

-Szörnyű vagy!-pirított rá.-Olyan kedves lány! És szép is. Nem értem, mi bajod vele.

Remus lesütötte a szemét.

-Kedves, szép és okos. És sokkal jobbat érdemel nálam.

-Ez nem igaz!-vágta rá Daisy.-Bár a tény, hogy ilyen rossz színben tüntetted fel az előbb, elbizonytalanít ebben. Holott nem ő nem értette a nyelvet, hanem te felejtetted el beszélni. Most pedig azt fogja hinni, hogy együtt vagyunk.

-Szóval emiatt!-James komolyan meglepettnek tűnt.-Én meg már azt hittem, tényleg elvarázsoltad.

Daisy szemforgatva a tányérjára pakolt még egy palacsintát.

-Kérlek, Remus, mondd meg neki az igazat! Vagy nem is! Szedd össze magad és hívd el magaddal Roxmortsba!

-Daisy, én nem hiszem, hogy...-Remus elakadt, felsóhajtott.-Azért találkoztam ma vele a jóslástan terem előtt, hogy megmondjam, hogy nem lehet köztünk semmi, de végül nem tudtam egy értelmes szót kinyögni! Mit gondolsz, mi lenne, ha megpróbálnám elhívni?

Daisy felvont szemöldökkel nézett rá.

-Először nem értené, hogy miért hívod el, ha velem vagy, de miután elmagyaráznád neki a helyzetet, jót nevetnétek a dolgon, ő pedig boldogan elfogadná a meghívást. Egyébként meg... Miért is nem tudtál normálisan beszélni előtte? Csak nem tetszik neked?

Remus mégjobban elvörösödött és ez pont elég válasz volt. Daisy újra karon csapta, de ezúttal erősebben.

-Mi van már megint?-jajdult fel a fiú.

-Szégyen és gyalázat, milyen hazug alak vagy!-nevetett Daisy.-Akkora színdarabot előadtál, pedig nem is...

Remus a fejét rázva közbevágott.

-Nem, Daisy, nem érted! Amiatt, ami vagyok, nem kezdhetek vele. Őrült, amiért azt hiszi, hogy szeret engem.

-Szerintem ezt hadd döntse el ő.

Daisy megette az utolsó falat palacsintáját, majd felállt és odasétált Felicityhez, hogy tisztázza a helyzetet.