Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Tizenöt) 1717-es törvény

Egészen észrevétlenül történt. Daisy odahívta maga mellé Luciust és Narcissát, hogy megmutassa nekik az óriáspolipot, aztán a két hetedéves ott ragadt. Persze nem véletlenül; Daisy odakészítette a legkényelmesebb kanapét, a konyhából szerzett süteményeket, innivalót és beszélgetni kezdtek.

Bellatrix társaságának vezető rétegének a nagyja nem volt már roxfortos, egyedül Lucius és Narcissa maradt meg. És Daisy, bár őt általában nem sorolták közéjük.

A helyzet tehát nagyon egyszerű volt. Az alsóbb évesek versengeni kezdtek, de rosszul mérték fel a helyzetet. Volt, aki azt hitte, önmagától is lehet falkavezér és volt, aki Luciusékat próbálta megkörnyékezni. Maya is utóbbiak közé tartozott, azonban Daisy mindegyikük számításait keresztül húzta.

Amikor a tanév harmadik hetének szerdáján a mardekárosok visszaértek a vacsoráról, szembesülhettek vele, hogy a másodikos Daisy Harris, Bellatrix kis kedvence, akire senki sem tekintett valódi tényezőként, éppen Lucius Malfoyjal és Narcissa Blackkel nevetgél. Még csak nem is a szokott helyükön, a kandalló mellett, hanem az ablakpárkánynál.

Senki sem vette észre, hogy ez csapda.

A régi társaság maradéka átrendezte a klubhelyiséget és aznap az ablakpárkánynál csoportosultak. És ezzel minden eldőlt. Daisy sziporkázott; mesélt, meghallgatott, tanácsolt és bemutatott néhány varázslatot is. Mögötte a roxforti Fekete Tó végtelenségével és a néha felbukkanó vízi lényekkel egészen más hatást keltett, mint a korábbi kandalló melletti üldögélések. Kisvártatva már Lucius és Narcissa is az ő figyelméért versengett.

Daisy egyedül ült a párnázott ablakpárkányon, mindenki felett, mint valami trónuson. Mellette egy nyitott könyv, mintha csakis az ő kedvükért függesztette volna fel az olvasást, amit—mint azt mindenki tudta—annyira szeretett.

Az után még két napig Daisynek kellett észrevétlenül az ablakpárkányhoz vezetnie Luciusékat, hogy odavonzzon mindenki mást. A negyedik napon viszont a tömeg hamarabb érkezett, mint a hetedévesek és ez senkinek sem tűnt fel.

—... és akkor eltalálta a gurkó!—mesélte a mardekár kviddicscsapatának egyik terelője.

Tavalyi meccsükről volt szó a hugrabug ellen, ahol az ellenfél fogója majdnem elkapta a cikeszt, de végül eltört pár bordája a hirtelen gurkó-találat következtében.

Azóta is örömmel gondoltak vissza rá, mert a következő pillanatban a mardekár fogója ott termett és győztek.

—Sosem láttam még olyan csodálatos időzítést!—jelentette ki nevetve Daisy.

Az egyik ötödéves már éppen belefogott volna egy másik mesébe, vagy másik témába, de végül nem derült ki, mit akart mondani, mert a klubhelyiségen keresztül odakiáltott nekik egy hatodikos fiú. Samuel Nott, a család egyik fiatal hajtása... Egyike azoknak, akik azt hitték, maguktól is átvehetik a trónt.

—Mennyire élvezitek, hogy körülrajonghatjátok azt a kis szukát!

Olyan hirtelen lett néma csend, mintha varázslattal mindenkinek elvették volna a hangját. Még azok is lélegzetvisszafojtva néztek fel abból, amit éppen csináltak, akik sose folytak bele az ehhez hasonló ügyekbe.

Daisy válaszára vártak, a szituáció nagyon veszélyes volt. Ha jól kezeli, minden az övé lesz, de ha rosszul, mindent elveszít.

—Talán azért vagy ilyen dühös, mert te még nem próbáltad ki.—Daisy arcára egy veszélyes, hideg mosoly költözött.—Hidd el, te is élveznéd!

Nott horkantott és öles léptekkel közelebb jött. Daisy is lecsusszant az ablakpárkányról és könnyeden elé sétált.

Igazságtalan küzdelemnek ígérkezett. Sokan azt hihették, Nott javára, már ha csak a magasság-, fizikai erő- és a korkülönbséget vették figyelembe. Valójában viszont Daisy volt hatalmas előnyben képzettség, ész és mágikus erő terén.

—Azt hiszed, csak mert te voltál Bellatrix házi kedvence, mindenki más is elájul tőled?!

—Magad mondtad, hogy élvezik a társaságomat—vont vállat Daisy.—Talán ha kicsit tisztelettudóbb lennél, tanítanék neked néhány dolgot.

—Tisztelettudóbb?—visszhangozta hitetlenkedve. Mély hangja keresztülhasított a némaságon.—Veled? Inkább csókolnám meg egy sárvérű cipőjét!

—Elintézhetem, ha ragaszkodsz hozzá.

Nott vicsorogva pálcát rántott, de akkor Daisy felé emelte nyitott tenyerét, mintha ellökné magától.

—Obstructo!—mondta ki a varázsigét is, mivel a nonverbális varázslást még nem tudta jól kezelni.

A hatodéves hátratántorodott, de közben elővarázsolt egy kígyót a pálcájából, ami egyből Daisyre támadt. A lány nem esett kétségbe.

—Coniugo!—nézett a kígyóra, majd elővette galagonyapálcáját és az állatra szegezte.—Crucio!

A kígyó vonaglani kezdett a kíntól és mindenki legnagyobb döbbenetére Nott is. A fiú ordítva szitkozódott, de pillanatokon belül már csak artikulálatlanul üvöltött.

Daisy körülbelül tizenöt másodperc múlva szüntette meg az átkot, majd eltüntette a kígyót.

—Ezért az Azkabanba kerülsz!—vicsorgott rá a földről Nott. Egész testében remegett, nem tudott felállni és hangja gyenge volt.

—Miért?—nézett le rá szemöldökfelvonva Daisy.—Az 1717-ben hozott törvény szerint emberen nem szabad használni a főbenjáró átkokat. Én arra a kígyóra mondtam ki, amit azért varázsoltál elő, hogy megtámadjon, nem pedig rád, ezt mindenki láthatta.

Odasétált a lihegő hatodéveshez.

—Tudod, Samuel, én kihasználtam egy kiskaput. De ha ragaszkodsz hozzá, hogy az Azkabanban lenne a helyem ezért, emlékeztetlek rá, hogy a szüleid nyáron szintén elég sok olyan dolgot tettek, amiért oda kerülnének, és ha te továbbra is hűséges vagy a Nagyúrhoz, te is elkövetsz majd ilyesmit. A kérdés csak az, hogy hűséges vagy-e.

—Természetesen—felelte felháborodva Nott, de hangjába félelem vegyült, ahogy Daisyre nézett.

—Nagyszerű—nyugtázta a lány és kezét nyújtotta, hogy felsegítse a hatodévest.—Ez a párbaj egy figyelmeztetés volt. Soha többet ne kerülj az utamba!

Aznap este a mardekár klubhelyiségében csöndesebbek voltak a diákok, mint általában. Daisy nem erőltette rájuk a társaságát, ahogy felsegítette Samuelt és barátságosan kezet ráztak, elhagyta a pincét és a kiábrándító-bűbáj védelme alatt kirohant a kastély melletti erdőbe, hogy megpróbáljon szabadulni a bűntudattól.

Mindenesetre azután már senki sem kérdőjelezte meg, hogy átveheti-e Bellatrix helyét. A mardekárosok az erős mellé gyűlnek, Daisy pedig mindegyiküknél erősebb volt.