Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Húsz) Cukrozott ananász

Daisy lassan siklott Lucius és Narcissa oldalán. A Black lány még mindig nem jött bele túlságosan a korcsolyázásba, hiába kellett már napok óta mindenhová úgy közlekedni a kastély folyosóin.

A Lump-klub egy vacsorájára igyekeztek.

—Megint cukrozott ananászt viszel az öregnek?—kérdezte Lucius, hogy csevegéssel elüssék valamennyire az időt. Valójában nem volt kifejezetten kíváncsi rá.

—Igen. És egy példányt a Kelet ázsiai gyógyfüvek és növények-ből.

—Abból nem csak három példány van egész Angliában?

—Nehéz volt megszerezni, de mostmár négy is van—vont vállat a lány.—Lemásoltam magamnak is.

Narcissa megütközve megtorpant és majdnem elrántotta Luciust. Végül nem estek el.

—De hát azokon a könyveken másolás gátló bűbáj volt.

Daisy sejtelmesen elmosolyodott és még véletlenül sem árulta volna el, hogy valójában minden betűt maga írt le egy füzetbe és nem varázslattal csinálta. Ez a kis félreértés is hozzáadódik majd a személyét körüllengő legendához, ami csak a hasznára van.

—Már meg sem lepődök—nevetett fel Lucius és lassan tovább indultak. Narcissa újra belekapaszkodott az ifjabb Malfoy fiú karjába.—Még Bella sem hitte, hogy ilyen...

Lucius egy pillanatra elakadt, kereste a megfelelő szavakat, de Daisy közbeszólt.

—Mardekáros vagyok—mondta vigyorogva.—Teljes mértékben.

Ez hazugság volt. De annyit hazudott már, hogy ez az apróság igazán nem számított.

—Igen. Minket is kitúrtál a társasági helyünkről, méghozzá milyen ügyesen—mosolygott le rá Lucius. Nem tűnt hazugságnak a kedvessége.

—Micsoda?—tettetett Daisy.—Hogyan túrhattalak volna ki titeket?

Narcissa csilingelő hangon felnevetett.

—Ne tagadd! Valójában örülünk neki. Mindig is Bella volt a harsány és amúgy is a RAVASZ-ra kell koncentrálnunk—magyarázta a lány.—Te pedig hasonlítasz Bellára. Neked való szerepet töltesz be.

Daisy egy széles, elégedett mosollyal álcázta bűntudatát és rossz érzését.