Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Hatvanöt) Hólidér

Ágas fél kézzel elkapta a szárnyas aranylabdát, majd újra elengedte és a többiekhez fordult.

—Te komolyan elloptál egy cikeszt abból a ládából, Daisy?—kérdezte egyszerre elismerően és hitetlenkedve.—McGalagony orra előtt? Tudod mit kaptál volna, ha észreveszi?

A lány vigyorgott és letette a vajsörös kupákat az asztalra, a kiterített térkép mellé.

—Újabb pontlevonásokat. Szörnyen bántott volna a dolog!—Hangsúlyából nyilvánvaló volt, hogy nem így van.—Micsoda tragédia lenne, ha nem a mardekár nyerné a házkupát és hozzá pont az énmiattam levont pontok miatt!—Daisy arcán ördögi vigyor terült el.—Lestrange dühöngene.

—Emlékeztess, hogy sose dühítselek fel!—jegyezte meg Sirius. Egy mérőedényt dobálgatott és majdnem elejtette, miközben lehuppant a hatalmas babzsákra.

Daisy vállat vont és odaült Peter mellé.

—Akkor lássunk hozzá!—köszörülte meg a torkát Remus és kiterítette a dohányzóasztalra a térképet rejtő üres pergament.—Daisy, megpróbálod?

A lány cseppet sem nőiesen felhorkant.

—Valamivel egyszerűbb lenne, ha elmondanátok, hogyan kell.

—De úgy miért lenne szórakoztató?—James halványan mosolyogva intett.—Csak próbálkozz, aztán majd talán segítünk!

Daisy vállat vont és a pergamenre szegezte galagonyapálcáját. Ismerte annak a papírdarabnak minden elszíneződését és apró gyűrődését. Legalábbis korábban ismerte, hiszen ő kezdte el rajzolni. A fiúk csak kiegészítették és módosítottak rajta kicsit. Nem lehet olyan nagy kunszt feltörni.

—Enigma speculans!—mondta higgadtan, mire a pálca megremegett a kezében, de a szokásos füst elmaradt. Helyette a pergamenen vonalak jelentek meg.

—Holdsáp úr elismeréséről biztosítja az okos próbálkozásért, azonban sajnálatos módon ennyi édeskevés lesz, ha valóban meg akarja ismerni a pergamen titkait—olvasta fel derűsen Remus, aztán felnézve hozzátette.—James, elvesztetted a fogadást.

Daisy már fenn sem akadt azon, hogy fogadást kötöttek rá. Főleg, mivel a térkép önmagukat túlzottan is viccesnek tartó készítői ezzel nem fejezték be.

—Féregfark úr szeretné megragadni az alkalmat, hogy megjegyezze, a titok feltárul, amint szándékairól tanulságot tesz.—Peter mosolyogva olvasta a szavakat, aztán elégedetten beleivott a vajsörébe, amit Daisy a konyháról csent el.

—Tapmancs úr azt javasolja, hogy próbáljon meg esküdni.—Sirius csettintett.—Milyen bölcs!

—Továbbá Ágas úr hozzáteszi, hogy ha ezután a híres Daisy Harris nem találja ki legfeljebb három próbálkozásból, megdől a pletyka, miszerint ő kora legokosabb boszorkánya.—James megint elkapta a cikeszt, aztán oldalba bökte Daisyt.—Igaza van.

Daisy szemforgatva pörgette ujjai között a pálcáját és igyekezett bosszús arcot vágni. Nehezen tudta elrejteni, valójában mennyire szórakoztatja a kihívás, bár nem is erőltette meg magát túlságosan. Helyette megpróbált a fiúk fejével gondolkozni. Ez nem volt nehéz, mivel, mint kiderült, jobban hasonlít rájuk, mint valaha hitte volna.

Ő pedig a Süveg miatt kezdte rajzolni a térképet, hogy megkönnyítse a lopást. Valamint, hogy a házirend többi pontját is könnyebben hághassa majd át.

—Esküszöm, hogy... meg fogom szegni a házirendet?

A fiúk felnevettek, Sirius majdnem lefordult a helyéről, de Daisy nem pirult el, várta a térkép válaszát.

„Egy kis ünnepélyesség nélkül az élet legalább annyira snassz, mint csínyek nélkül."—jelent meg Ágas írásával.

„És egy jó csínyhez nem is feltétlenül kell megszegni a házirendet."—Daisy szinte hallotta Remus hangját, ahogy Holdsáp szavait olvasta.

Mivel nem jött több üzenet, Daisy újra próbálkozott.

—Ünnepélyesen esküszöm, hogy csínyt tervezek.

Ezúttal sem jelent meg a térkép, viszont Féregfark válaszolt.

„Közel, s mégis távol. Talán csak azok deríthetnek fényt a titokra, akik nem jóban sántikálnak."

„Tapmancs úr jelezni kívánja, hogy ha a következő próbálkozása is sikertelennek bizonyul, hivatalosan is elveszíti a Kor Legokosabb Boszorkánya címet."

Daisy felnevetett, de azért mégis felébredt a büszkesége. Ezúttal hosszabb időt hagyott magának, mielőtt a pergamenhez érintette a pálcáját.

—Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok.

A Tekergők tapsolni és füttyögni kezdtek, miközben a pergamenen megjelentek a térkép vonalai.

—Téged is hozzáírunk majd—jelentette ki Sirius elégedetten vigyorogva.

—Ez azt jelenti, hogy kell egy név—vetette fel Peter.

—Legyen Okorkas—nevetett James.—Mint okos farkas.

—Azért a pergamen is sokat segített. A rávezetések...—pirult el Daisy.

—Ne hidd, hogy a Tekergők mindenkivel ilyen kegyesek!—Sirius a vajsörével hadonászva beszélt.—Pipogyusz megbánta volna, ha kíváncsiskodik.

—Bolhás is lehetnél.

—Az egód a bolhás, Potter!—horkantott nevetve Daisy.—Nem kell nekem becenév. Csak kössük össze az érzékelő-bűbájokkal, aztán próbáljuk ki, hogy tényleg működik-e.

—Hólidér.—Mindenki Remus felé fordult, mire a fiú halványan elpirult és vállat vont.—Szerintem illene hozzád.

—Tetszik!—vágta rá Sirius.—Hólidér. Az ötödik Tekergő.

Daisy szokatlan melegséget érzett és valami miatt elhomályosodott a látása, amikor mosolyogva bólintott.