Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Harmincöt) Csokit vagy csalok

Szerencséjük volt, hogy Hóborc bele tudott olvadni a falba, ugyanis a rejtett beugróban csak egy hely volt. De, Griffendél Godriknak hála, legalább volt beugró és Daisy elbújhatott a járőröző gondnok elől.

—Elment—tájékoztatta kisvártatva Hóborc.—Mehetünk.

A legújabb, hatalmas tréfára készültek. Mivel úgy is közeledett a Halloween, mi sem volt természetesebb, mint hogy pókhálóba borítják a kastélyt? A Tiltott Rengetegben lakó óriáspókok szupertartós, majdhogynem elpusztíthatatlan hálójába...

—Siessünk!—mondta izgatottan Daisy.

—Tudod, ha esetleg láthatatlanná tudnál válni...

—Csak vészhelyzetben akarok varázsolni.—Daisy elvigyorodott.—Egyébként is, így sokkal izgalmasabb.

Hóborc halkan felnevetett.

—Az is meggyorsítaná a dolgunkat, ha egy másik trükkre is képes lennél. Állattá változni.

—Folyamatban—felelte vidáman Daisy.—Tudod, az ilyesmit nem lehet egyik pillanatról a másikra megtanulni. Egyébként sem biztos, hogy az állatalakom olyan kicsi és észrevétlen lesz, mint mondjuk egy egér vagy patkány.

Hóborc nem felelt. Kiértek a kastélyból és késlekedés nélkül az erdő felé vették az irányt, nagy ívben kikerülve Hagrid kunyhóját, ahonnan még világosság szűrődött ki az éjszakába.

A kopogószellem tudta az utat; az elmúlt napokban kiderítette, pontosan merre található az akromantulák fészke. Ezen kívül az is garantálta gyorsaságukat, hogy Hóborc egyszerűen átsiklott az útjába kerülő akadályokon, Daisy pedig használt egy bűbájt, amivel tökéletesen látott a sötétben.

Nem telt sok időbe, hogy odaérjenek.

—Most már nem ártana az a láthatatlanná tevő varázslat—morogta Hóborc.—Ezek elég sokan vannak.

—Persze. De mivel majdnem mindig éhesek, gondolom, nem lesz gond.

—Ez már kicsit túl sok az őrültségből, kislány!

Daisy elvigyorodott és a földre tette a tenyerét.

—Genesis!

A homok megmozdult ujjai között, örvényleni és formálódni kezdett. Egyszerre kupacba gyűlt, a kupacnak pedig feje nőtt, lába és törzse. Kisvártatva egy hatalmas, fekete bika állt előttük.

—Ez nem igazi—intette le Daisy a hüledező Hóborcot, miközben kíváncsian körüljárta a mozdulatlanul álló állatot.—Úgy néz ki, úgy mozog, olyan szaga van és olyan hangot képes kiadni, mintha az lenne. De nem él, nem érez, nem gondolkodik. Csak egy báb. Azt teszi, amit mondok.

—Ezzel akarod kicsalni a pókokat.

—Egy nem lesz elég, ahhoz túl sokan vannak.

Végül hét hatalmas bika állt előttük. Nem sokban tértek el egymástól, de azért nem is voltak teljesen ugyan olyanok, nehogy a pókok idő előtt gyanút fogjanak.

Daisy elküldte őket az erdő sűrűje felé, a kis csorda pedig nagy zajjal törtetni is kezdett a fák között. Hóborc magasabbra emelkedett, hogy figyelni tudja a fészket.

Körülbelül fél óra elteltével láttak munkához.