Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Nyolc) Szívesség

Daisy energiája nagy részét arra fordította, hogy kifigyelje a tanárok, más dolgozók és diákok átlagos mozgását, valamint feltérképezze a kastélyt. Sok titkos átjárót is talált és kezdett összeállni neki a birtok térképe, amit le is rajzolt, de elvarázsolta, hogy más ne olvashassa el rajta kívül.

Mindezzel egyetlen célja volt. Kitalálta, hogyan fog okklumenciát tanulni anélkül, hogy kénytelen lenne valaki másra bízni titkait. Elhatározta, hogy másodéve elején ellopja a Teszlek Süveget az igazgatói irodából és valahogyan ráveszi, hogy segítsen. A Süveg úgyis diákok ezreinek titkát őrzi, az övéit is ismeri már.

Éppen legújabban felfedezett átjáróit rajzolta hozzá a térképhez, amikor észrevette, hogy egy közeli asztalnál Sirius Black és vonaton megismert társaságának nagyja beszélget valamiről elmélyülten egy másik asztalnál. A négyes már három hónap után is elég hírhedt volt tréfáiról.

Kapkodva elpakolta a holmiját, de a pergament nem szokott helyére tette, nehogy a tinta elkenődjön rajta, majd egyenesen a griffendélesek asztalához sétált.

Ahogy a fiúk észrevették, egyből elhallgattak és ellenséges, gyanakvó pillantást vetettek rá.

—Sirius, szeretnék veled beszélni—mondta köszönés helyett Daisy.

—Nem mintha lehetne számomra bármi mondandód, Harris, de hallgatlak.

—Veled egyedül—nyomatékosította higgadtan Daisy.

—Szívás.

—Talán nem mersz egyedül maradni velem?

—Ez nem bátorság kérdése.

—Ahogy gondolod—horkantott Daisy és örömmel látta, hogy nem csak Sirius, de Potter keze is ökölbe szorul.—Belláról van szó.

—Bellatrixról?—visszhangozta Sirius, Daisy pedig biccentett.

—Nem hangoztatja, de mindennél jobban szerette volna, ha észhez térsz és felhagysz a mugliimádatoddal. Szeret téged, Sirius, de ez nem fogja megakadályozni abban, hogy teljesítse a Nagyúr parancsát és akár meg is öljön, ha az útjába állsz. A gyerekes lázadásoddal nem csak magadnak, hanem a családodnak is ártasz.

—Honnan tudhatnád, mit gondol?!—csattant fel a fiú.

—Ő mondta. Barátok vagyunk—felelte Daisy összeszoruló torokkal. De bűntudatának semmi jelét sem adta.

—Hazudsz! Sosem mondana ilyet! Korábban sem törődött velem, most miért tenné?!

—Azt hiszel, amit akarsz—vont vállat Daisy.—De figyelmeztetlek, hogy nagyon vigyázz magadra, ugyanis a mardekárosok a szívükön viselik egymás sorsát. Rodolphus, Lucius vagy a barátaink közül akárki más, nem fogja hagyni, hogy Bella sokáig eméssze magát az életed miatt.

—Úgy érted, akkor már inkább a halála miatt?—kérdezte Remus Lupin halkan.

Daisy alig láthatóan, komoran bólintott.

—Mégis miért mondod ezt el nekünk?—kérdezte gyanakodva Potter. Arról persze már el is feledkezett, hogy eredetileg csak Siriussal akart beszélni.

Daisy tekintete találkozott Siriuséval és ahogy a szürke szemek vizslatták, arra gondolt, neki is olyan bátornak kellett volna lennie a beosztáson. Elég bátornak kellett volna lennie ahhoz, hogy a barátságot és a szabadságot válassza a megfelelés helyett.

—Tekintsétek szívességnek!—mosolyodott el szomorúan.—Nem örülnék neki, ha a Roxfort legnagyobb mókamesterei igazi bajba kerülnének.

—Azt hittem, nem tartod szórakoztatónak a tréfáinkat—jegyezte meg Black.

Daisy mosolya túlságosan lágyra sikerült.

—Néhányaknak talán mégis szórakoztatóak.