Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Negyvenhat) Levágni a kígyó fejét

Daisyt végtelenül fárasztotta, hogy órákra kell járnia. Felesleges időpocsékolásnak tartotta, ahogy a háztársaival töltött időt is, aminek egyetlen másodpercét sem élvezte. Talán, ha más körülmények között találkoznak, néhányukkal tényleg barátságot kötött volna; most viszont csak becsapta és felhasználta őket.

—Kedves volt tőled, hogy a vonat személyzetének is küldtél vércsét—jegyezte meg a Szoba.

A lány fintorgott és megkeverte az üstben fortyogó bájitalt.

—Fautor volt.

—Persze—hagyta rá a Szoba szórakozottan.—Ha találkozol vele, mondd meg, hogy csodás varázslatokat használt!

—Te ezt élvezed, ugye?—sóhajtott fel Daisy és a következő üsthöz lépett.

A terebélyes munkaasztala mellett összesen öt nagy és hét kis üst állt, utóbbiak egy emelvényen, hogy kényelmesebben hozzájuk lehessen férni. A mögöttük lévő polcokon és kampókon hozzávalók és kész főzetek sorakoztak a különböző eszközök mellett.

—Természetesen.

Daisy horkantott és egy intéssel eloltotta a tüzet az első üst alatt.

—Ha a padlóra öntök egy kis veritaszérumot, kénytelen leszel igazat mondani?—kérdezte, mintegy mellékesen, ahogy nekiállt lehűteni és apró palackokba osztani a bájitalt.

—Nem. A szoba nem én vagyok, csak egy alkotásom. Te sem lennél kénytelen igazat mondani, csak mert lelocsolták az egyik földből készült bábodat.

—És akkor sem, ha megitatnak—vigyorodott el Daisy és arca egyáltalán nem felelt meg egy tizennégy éves gyerekének. Veszélyesnek tűnt, rémisztőnek.—Amint sikerül kikísérleteznem az ellenszerét.

—Mintha valami méreg lenne.

—Az is—felelte Daisy és felpillantott az egyik sarokba, mintha a Szoba szemébe tudna nézni.—Két dolog van, ami veszélyt jelent a titkaimra. A legilimencia és a veritaszérum. Mindkettőt ki fogom tudni védeni.

—Valamit kihagytál a számításból, kicsi lány—nevetett fel halkan a Szoba.—A legnagyobb veszélyt te magad jelented. Előbb-utóbb elszólod magad, vagy óvatlanságból, vagy szánt szándékból. Mindenki belefárad egyszer a titkolózásba.

Daisy ökölbe szorította a kezét és sötét pillantással a főzetre meredt.

—Tévedsz—mondta.—Legalábbis részben. Addig semmiképpen sem fedem fel magam, amíg bosszút nem álltam Kaiáért és le nem vágtam a kígyó fejét.

—Engedd el a fájdalmadat!—A Szoba szokatlanul kedvesen és törődően beszélt.—Bocsáss meg magadnak és hagyd, hogy begyógyuljon a sebed!

Daisy nem felelt. Esze ágában sem volt megfogadni a Szoba tanácsát.