Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Ötven) Megrendült bizalom

Vacsora közben mindenki szokatlanul csendes volt a mardekár asztalánál. Daisyt ez nem zavarta, viszont azok az ellenséges pillantások, amiket más asztaloktól Mayára vetettek, már annál inkább.

—Mit csináltál?—kérdezte tíz perc után, amikor már a hatodik griffendéles mutatott be a Lestrange lánynak, aki ezúttal is dühösen felpattant és Regulusnak kellett visszahúznia a helyére.

—Én?!—hördült fel Maya és villájával hadonászva magyarázni kezdett.—Én aztán nem csináltam semmit! Ők kezdték.

—Mint mindig—felelte szemforgatva Daisy.—Kitalálom. Egy sárvérű nem megfelelően viselkedett, te megpróbáltad helyretenni, de egy griffendéles kiállt mellette, te pedig pórul jártál. Mint általában.

—Lily Evans volt, pálcát mert szegezni rám!—sziszegte Maya.—Az a lány rettentően tiszteletlen! És aztán mellé állt a véráruló Potter és Sirius!

Daisy óvatosan Perselusra pillantott, aki úgy tett, mintha nem hallaná a beszélgetést. Regulus elégedetlenül fintorgott.

—A bátyám mindig keresi a bajt, de ez más volt. Most nem egyszerűen ellenünk voltak, Sirius szemében igazi gyűlöletet és megvetést láttam. És azt mondta, a saját társainkat is kínozzuk. Megkérdezte, te miért nem vagy ott.

—Mert nem járok jóslástanra—vonta fel a szemöldökét Daisy.

—Pontosan! Mi is ezt mondtuk, de ő úgy adta elő, mintha szándékosan más tantárgyat választottál volna, hogy elkerülj minket.

Daisy rövid ideig hallgatott.

—Egyáltalán hogyan kerültél te oda, amikor egy évfolyammal alattunk jársz?—kérdezte végül, Regulus pedig olyan dühösen nézett rá, amilyennek még sosem látta.

—Arra jártam, de ez most egyáltalán nem számít!—csattant fel.—Éket akarnak verni közénk, hogy megrendüljön a bizalom, te pedig nagyon is megkönnyíted a dolgukat!

—Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert a jóslástan helyett igazi tudományokat választottam, mint a rúnaismeret és a számmisztika, de a többiek túl nehéznek tartották, vagy csak egyszerűen nem érdekelte őket!

—Nem az órákról van szó!—erősködött Regulus.—Hol jársz, és mit csinálsz minden hétvégén? Maya mondta, hogy sokszor éjszaka sem vagy az ágyadban! Mivel töltöd azt az időt, amit mi tanulásra szánunk?

—Bármit is csinálok, nem kell beszámolnom nektek róla—felelte hűvösen Daisy és Maya meg Regulus megborzongott a pillantása alatt.—Te pedig nem kérhetsz számon.

—Én nem, de egy tanár megtehetné, ha a fülébe jutna!

Daisy kihúzta magát és felszegte a fejét.

—Most átléptél egy határt, Regulus Arcturus Black—jelentette ki komoran.—Pedig elég okosnak hittelek ahhoz, hogy ne akarj engem az ellenségeid között tudni.

—Szóval az ellenséged lettem, csak mert...

—Nem—vágott közbe Daisy és felállt, pedig alig evett pár falatot.—Akkor leszel az ellenségem, ha most nem fejezed be ezt az őrültséget.—Hidegen elmosolyodott.—A bizalom pedig, ha olyan gyenge közöttünk, hogy a bátyád néhány alaptalan utalgatással meg tudja rendíteni, akkor nem kár érte.

Vállára kapta a táskáját és egy kimért biccentés után kivonult a nagyteremből.