Átírás alatt - A Harris lány (HP fanfiction)

(Ötvenhét) Amiatt, amiben hiszek

Lumpsluck megpróbálta kérdőre vonni pimaszsága miatt, amit az SVK tanárral szemben megengedett magának, de Daisy néhány mondat után könnyedén elterelte a témát és végül a rendreutasítás kedélyes csevegésbe ment át a különböző védőbájitalokról. Sőt, a professzor meghívta a következő Lump-klubos vacsorára, amit Daisy természetesen azonnal és hatalmas lelkesedéssel elfogadott és megígérte, hogy visz cukrozott ananászt.

—Azt hittem, mostanra valahogy sikerül mégis elkapniuk a Moore testvéreket—morogta Maya a könyvtárban, amikor a házidolgozatával kellett volna foglalkoznia.

Elizabeth éppen akkor ment el mellettük egy csapat hollóhátassal és nagyon szedték a lábukat, hogy gyorsan távol kerülhessenek tőlük. Daisy még csak fel sem nézett rájuk.

—A Roxfortba nem mernek eljönni Dumbledore miatt—mondta unottan Perselus és lapozott az átkokról szóló könyvében.

—Roxmortsban elkaphatták volna őket.

—Elizabeth csak másodéves, nem mehet le. És a bátyja is a kastélyban maradt, ami a meggondolatlan vonattámadás után nem is meglepő—felelte Daisy, megtörölte a pennáját és elővett a táskájából egy könyvet.

Maya úgy nézett rá, mintha leköpte volna.

—Nem beszélhetsz ilyen tiszteletlenül a Nagyúr terveiről!

Az asztalnál megfagyott a levegő. Daisy lassan felnézett.

—Nem hiszem, hogy azt a Nagyúr találta volna ki. Ő annál sokkal ravaszabb.—Vállat vont.—Az a támadás szánalmas volt.

—Ha nem lett volna ott Fautor...

—De ott volt—vágott közbe Daisy és kegyetlen mosolyt villantott.—Pont emiatt szánalmas. Meglepték azokat, akik meglepetésből akartak támadni.

Maya nem akarta ilyen könnyen ráhagyni. Amíg Daisy hanyagolta a társaságukat és a saját dolgaival foglalkozott, ő lett a vezető. Tetszett neki az a szerep és nem akart újra behódolni.

Az elméje teljesen védtelen volt, Daisy kedve szerint figyelte meg az érzéseit, gondolatait és emlékeit. Látta, a lelke mélyén mennyire gyűlöli őt és irigykedik rá. Irányítani is tudta volna, de nem látta értelmét; puszta szavakkal is elég jól elboldogult.

—Ha ennyire okos vagy, miért nem adod át őket te magad a Nagyúrnak?!—fújtatott Maya.

Daisy mosolya még szélesebb lett.

—Valóban képes lennék rá—biccentett óvatosan—, de nem fogom megtenni, hacsak a Nagyúr személyesen meg nem parancsolja. Nem vállalok felesleges kockázatot, ahogyan például az a szerencsétlen tette, aki megpróbálta elrabolni a Teszlek Süveget. Biztosan emlékszel, mi történt, ahogyan arra is, hogy a Nagyúr egyáltalán nem örült.

Maya elsápadt. Ez egyszerre volt köszönhető a rémületnek és a haragnak.

—Emlékszem—felelte halkan.

—Csodálatos—biccentett Daisy és kinyitotta a könyvét.—Akkor azt hiszem, erről nem is kell többet beszélnünk.

Maya biccentett és összeszorított szájjal visszafordult a pergamenjéhez. Daisy pillantása összeakadt Reguluséval, de a fiú lesütötte a szemét. Elijah és Johanna is összenézett, de egy szót sem szóltak, Noah vigyorogva, elismerően biccentett Daisynek. Perselus közönyösen olvasott tovább.

Mielőtt Daisy is beletemetkezhetett volna a könyvébe, észrevette a szemközti asztalnál a griffendéles négyesfogatot. Ez még önmagában nem lett volna olyan meglepő, hiszen ők is tanulhattak a könyvtárban, csakhogy James Potter leplezetlen csodálattal nézte őt és a többiek is újra meg újra felé pillantottak.