~ Beszámoló ~

4.5K 101 26
                                    

Ha valamelyik nyár, ez mindenképpen emlékezetes volt, ráadásul a szó legeslegjobb értelmében.
Őszintén, azt hittem, hogy a tavalyi nyarat semelyik nem überelheti már, végül is akkor jöttem össze Cassoval - pedig de, mégicsak tudta, úgyhogy következzék az élménybeszámolóm.
A nyári szünet alatt a családdal kétszer voltam nagyobb nyaraláson, egyszer még július elején Horvátországban, illetve augusztus közepén Brazíliában, mindkettőnél ott volt a nővérem is, imádtam, valamint eltöltöttünk Cassoval jópár napot a Balatonon, pont abban a nyaralóban (és környékén), ahol márciusban is voltunk. Ha az el- és hazautazós napokat nem számoljuk, négy napot voltunk el Cassoval, őszintén szólva szerintem jót tett kettőnknek; persze még sokat találkoztunk a nyáron, mentünk is jópár helyre, és rá kellett döbbennem, hogy soha nem ment még ennyire jól a kapcsolatunk.
Ha már a barátomról beszélek éppen - ilyet úgy is ritkán szoktam -, az évfordulónk után pár nappal, és egyben Casso névnapja után egy nappal elmentem Csenge medencés bulijára, amire még az osztálykiránduláson hívott meg, meglepően nagyon jó volt, valóban csajos buli volt és Csenge valóban leitatott, de nem csak engem, a végéről mindenkinek elég homályosan rajzolódnak ki az emlékek. Már ha kirajzolódnak...
Összesen Bettiéket ismertem onnan, volt még egy halom ismeretlen, velem egykorú lány, ami a legelején még feszélyezett, de aztán teljesen be lettem fogadva és őszintén, tényleg nagyon jó buli volt, hangszórókból ment a zene, mindenki fürdőruhában, traccspartik, koktélok, medence, menő kivilágítás, rengeteg pizza, egyszóval jövök még Csengének eggyel, mert szerzett nekem egy tök jó élményt. :)
Az ez utáni héten (július 17-21) volt megtartva az a rajzos továbbképzős hét, amit nagyon vártam és nem kevésbé izgultam miatta. Első nap még bele kellett rázódnom a dologba, de úgy gondolom, hogy végül sikerült maximálisan belefektetnem minden energiámat, készült egy csomó tök jó művem, és rengeteget tanultam, szóval összességében igazán megérte és nagyon szerettem.
Napsugártól ugye még kaptam szülinapomra egy fesztiváljegyet, el is mentünk ketten, vittünk sátrat, és te jó ég, irtó jó volt, ráadásul mióta vártam már erre, szétbuliztuk magunkat a nővéremmel, és mivel mást nem ismertem onnan, Napsugár előtt meg nem feszengek, teljesen el tudtam engedni magam, ahhh, nagyon-nagyon imádtam. :)
És még csak ez után jött Rio de Janeiro és a nyaralásom Cassoval, tudom ezt tovább fokozni? :)
Hát persze, hogy tudom.
A nyár alatt egyébként sok embert megismertem, az eddigi nyarak alatt idén a legtöbbet, össze is barátkoztam jópár lánnyal, nyilván, közel nem olyan szoros a barátságunk, mint mondjuk Sacival, Enikővel, Lilivel, vagy akár Mártival, de azért jó érzés, találkozgattunk is a nyáron.
Apropó, Márti - senki nem számított rá, főleg ő, és nagyon kiborult miatta, de megint költöznek, persze ezúttal nem a bolygó másik felére, "csak" Németországba a szülei munkája miatt, egyszóval ismét ritkán fogunk találkozni, mert értelemszerűen új suliba kerül szegény. Megígértük egymásnak, hogy az amerikai éveivel ellentétben most rendesen tartani fogjuk a kapcsolatot, és amikor lehetőségünk lesz rá, találkozunk - nem tudok róla, hogy Ricsivel ettől függetlenül szakítottak-e, Casso se tud ilyenről, szóval valószínűleg tartják a távkapcsolatot.
Saci és Ákos lassan négy hónapja, hogy együtt vannak, Saci jól érzi magát és végre most már tényleg tudok csak erre fókuszálni. Ákossal nem sokat beszélek, persze, pár szót váltunk néha, ha egy társaságba sodor minket az élet, mint ha Saci által lennénk csak ismerősök, Saci barátja és Saci legjobb barátnője, úgyhogy igazából ennyi.
Enikő és Andris látszólag a lehető legjobban rátaláltak egymásra, jó nézni őket, ők a tipikus példája a "haverság és most már szerelem is" kapcsolatnak, egy csomót járkáltak együtt ide-oda a nyáron, koncertre, kajálni, vagy állításuk szerint "csövezni" a város különböző pontjaira, egyszóval elvannak. Mint hal a vízben. :)
Lili és Laci nem sok változást mutatnak, "drámáznak" és egyben nagyon cukik, a két tejfölszőke továbbra is az egyik kedvenc shipem. A lányokkal egyébként sok időt töltöttem a nyáron, tartottunk jópár ottalvós estét, moziztunk, piknikeztünk, buliztunk, sőt, még minigolfoztunk is - írtunk nyár elején egy bakancslistát, hogy miket csináljunk meg a vakáció alatt, ha törik, ha szakad, és mindent kipipálhattuk, még túl is teljesítettünk, büszkék vagyunk magunkra. :)
Na, de most, hogy nagyvonalakban már felvázoltam a nyári eseményeket, és meséltem néhány emberről, most folyjon a szó egy kicsit rólam is.

Tehát, az egész úgy kezdődött, hogy elkísértem Enikőt futni, sőt, egy idő után én is futottam vele, aztán ugyanez még jópár alkalommal, nemsokára pedig már úgy álltunk, hogy nem elkísértem őt, hanem konkrétan Enikő és én együtt jártunk futni. Na, ezt elmeséltem a nővéremnek, aki ettől teljesen feldobódott, hogy hurrá, mozgok valamit, ezzel a lendülettel pedig rávett, hogy eddzünk már, szóval Napsugár és én elkezdtünk edzeni.
Függetlenül attól, hogy érezhetően javult a kondícióm (mondjuk a nulláról könnyű volt látni a javulást), az alakom is jobb lett, szóval teljesen odavagyok, amikor pedig tükörbe nézve először vettem észre a változást, ez mégjobban motivált arra, hogy ne hagyjam abba, úgyhogy elkezdtem szépen egészségesebben enni, minél többet mozogni, összekaptam magam és ez érezhető is.
A nővérem és a barátnőim szerint "glow up"-poltam, én inkább úgy mondanám, hogy a nyáron mint testileg, mint mentálisan fejlődtem egy viszonylag nagyobbat, és még nőttem is, ráadásul a hajam visszanyerte az eredeti színét, és szépen lebarnultam a tengerparton - de ami igazából a lényeg, hogy boldog vagyok, végre jól érzem magam a bőrömben, emiatt nőtt az önbizalmam, Casso pedig imád. Na, nem mint ha én nem őt. :)

Most, amikor ezt írom, még pont egy hét van a nyárból, ami már jobbára a szeptemberről fog szólni, átveszem a tankönyveket, megvesszük a tanszereket, esetleg pár új ruhát, vagy valami ilyesmiket, és lelkileg felkészülök a végzős évre, de már vár az olajfestményem a sarokban, amit folytatni szeretnék, úgyhogy azt hiszem, ennyi elég is bevezetőnek.

Na jó, hol van már megint a fülhallgatóm?

Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évadWaar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu