Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

55. Történtek

November 27. (kedd)
Hogy is kezdjem?
Inkább sehogy, vágjunk csak bele.
Szóval, ma az iskolánkban volt egy nyílt nap-féle, úgyhogy egy csomó ide készülő, idén felvételiző gyerek lézengett nálunk, illetve szülők, akiket folyamatosan, mindenről csak tájékoztattak.
Jobbára tizenegyedikeseket kértek fel, illetve az osztályunkból még jópáran jelentkeztünk arra, - ki magától, ki egy kis tanári ösztönzés hatására - hogy segítsünk elvezetni az érdeklődőket, meg ilyesmik, mindenki egy-két szünet erejéig, plusz valakik még a délután folyamán is, be volt osztva, ki mikor.
Az osztályból Mira, Marcsi, Betti, Ágoston, Saci és én (Enikő és Lili is akartak, csak nekik be van táblázva a mai délutánjuk, és kínos lett volna, ha akkorra osztja be őket Mátrai) jelentkeztünk, a Lesnyák-ikrek és az osztályunk híres vagy hírhedt fiú négyese inkább kötelezve lett a feladatra.
Mira a bejáratnál igazította el a szülőket, Marcsi és Betti az első emeleten, Ágoston a titkárságnál segített valamit, az osztály maradék fiúinak délutánra nehezen elrontható, kis felelősséggel járó, nekik való munkát osztottak (pl. előadóterem berendezése), szerintem nem nagy a bizalom velük kapcsolatban, Saci és én pedig, mi kaptuk a legjobbat, az aulában kérem szépen, pogácsát és teát árultunk a leendő gólyáknak és szüleiknek.
Szerintem Mátrai szeret minket, hogy ezt osztotta ránk. :)
- Ezek milyen pogácsák? - lépett oda hozzánk egy anyuka.
- Tepertős, sajtos - mutogattam a két kosárra.
- És a tea?
- Van többféle filter - nyúlt Saci a dobozért - Erdei gyümölcs, fekete tea, zöld tea, epres...
- Zöld tea, kiváló! Antioxidáns, csökkenti a koleszterinszintet és anyagcsereserkentő.
- Igen - értettem egyet egy mosolyt varázsolva az arcomra - Esetleg adhatok?
- Nem, köszönöm, nem szeretem.
Azért voltak fura emberek.
Sacival a negyedik és az ötödik szünetet kaptuk a pogis asztalnál dekkolni, ami tényleg nem volt túl megerőltető feladat, közben tök jól elbeszélgettünk, hatmilliószor elismételtük az éhezőknek-szomjazóknak, hogy egy deci tea százötven, két deci kétszáz forint, tepertős és sajtos pogácsa van, aminek öt darabja száz forint (a méretükhöz képest teljesen normális ár amúgy), és igen, kedves környezetvédők, ezek papírpoharak és papír szívószál, nem szennyezzük a bolygót, ráadásul egy csomószor lejöttek minket boldogítani ismerősök, szóval nem unatkoztunk, viszont a két szünet közül, amíg lennt kellett lenni, az egyik a harmincperces ebédszünet volt.
Kicsit nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy miközben mosolyogva adogatjuk azokat a tepertős és sajtos pogácsákat, mi meg éhen halunk közben, ne pusztítsuk el az összes pogácsát a két kosárból. Egy párszor tudtunk lopni belőle, csak sajnos Mátrai folyamatosan figyelt minket félszemmel, úgyhogy ez kicsit megnehezítette a folyamatot.
- Életmentő vagy, Úristen, imádlak - hálálkodtam, amikor Casso hozott nekem kaját a büféből.
- Felhoztam volna a kajádat valahogy a menzáról, de nem akartalak megmérgezni, érd be ezzel - mondta egy puszit nyomva a hajamba, majd Sacira nézett - Tesóm küzd még neked valami fánkért.
- Te nem ebédelsz egyébként? - kérdeztem Cassotól.
- Magamat se akartam megmérgezni. Jöttem pogiért - vett ki egyet lazán a pogácsákból, mire mosolyogva megforgattam a szemem, kiszedtem neki még négyet, kivettem két érmét a pénzgyűjtős kis dobozunkból és hangos csengéssel visszaejtettem, hogy Mátrai, aki arra a pár pillanatra nem nézett oda, hallja azért, hogy fizetett érte.
Ami persze nem történt meg, de mondjuk így, különleges árengedmény. :) Különben is, hozott nekem enni.
- Ez lopás, Szöszi - mosolygott derűsen.
- Én nem láttam semmit - szólt közbe Saci jókedvűen.
- Látod? - fordultam Casso felé vigyorogva - Black Tuesday van csak.
- Az - röhögött fel, majd a neki kiszedett pogik közül kivett még egyet - Kösz amúgy.
Ricsi nemsokára megérkezett hozzánk.
- Köszönöööm - vette át Saci a beígért fánkot csillogó szemekkel.
- Fú, hallod, ma nem a szokásos büfés van, egy gyökér fasz van helyette, nem akarta kiadni nekem a kaját, mert nem köszöntem kedvesen, mondom mi a retek - mesélte Ricsi Sacinak, mire nevetve Cassora néztem.
- Te kedvesen köszöntél? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze - biccentett Casso szórakozottan.
- Nem is köszöntél, ember! - kapta felé a fejét Ricsi, mire Casso "ez van, benézted" stílusban vigyorogva széttárta a karjait - Tuti a hajammal volt baja - bosszankodott Ricsi.
Saci és én mosolyogva összenéztünk.
- Lehet, hogy Marvel-es és nem szereti Aquamant - mondtam mosolyogva.
Cassonak tetszett a meglátásom. :)
- Nem, az a baja, hogy hosszú, rohadjon meg - állapította meg Ricsi, mire halkan felnevettem - Na jó, adjatok pogit, én ezt már nem bírom. Milyenek vannak?
- Tepertős és sajtos - válaszolta Saci.
- És mennyi?
- Öt darab száz forint.
- Jó, mindegy, bírtok, nem? - nyúlt a kosárba derűsen, ahonnan kivett kettőt.
- Imádunk - hagytam rá mosolyogva egy sóhajtás kíséretében, miközben rápillantottam Mátraira és megismételtem a pénzcsengetős műveletet, amit Cassonál is csináltam a biztonság kedvéért.
- Kamuznak, nem azért, csak Black Tuesday van - nézett Casso a tesójára szórakozottan.
- Vargáknak száz százalék kedvezmény - fogalmaztam meg az akciónk konkrét szövegét.
- Lottiiiiii! - kiáltotta el magát Ricsi jókedvűen, mire konkrétan az egész folyosó felénk nézett, én pedig a tenyerembe temetve az arcom, felnevettem.
Olyan hülyék, de imádom őket. :)
Nemsokára a fiúk összefutottak valami haverjukkal a folyosón, aki arrafele jött, mint amerre mi voltunk, úgyhogy Casso és Ricsi odamentek hozzá, lepacsiztak tőlünk pár lépésnyire, mi pedig Sacival tovább beszélgettünk.
- Tegnap felhívtam Bobót - váltott témát Saci, most, hogy a fiúk nem voltak velünk - Fura volt, meg Úristen, nagyon gáz, tök kínos, de túlestem rajta.
- És mi volt? - érdeklődtem.
- Mondtam, hogy bocsi, eleinte igazából kábé csak bocsánatot kértem, nem tudtam mást, hogy nem tudom, mi volt velem, meg hogy én ezt nem akartam, ő is bocsánatot kért, hogy nem akart ugye azzal a borral semmit, nem tudta, hogy így fog kijönni, de hogy ne ostorozzam magam, mert ő kezdeményezett, és hogy semmi baj nem történt szerinte.
- Jézus.
- Kicsit máshogy látta a dolgot, ezt mondom, tökre azt hitte, hogy én is annyit akarok tőle, mint ő tőlem, és akkor mondtam, hogy... hát, hogy annyira azért nem, tudod, ez a kialakulós cucc, amit már mondtam neked egy csomószor, és ja, egy kicsit gáz volt, de mindegy, lezártuk, ez így nem annyira megy, Bobó ennyi volt - rendezgette Saci a pénzérméket kicsit kényszerszerűen.
- Sajnálom - mondtam őszintén - De lehet, hogy jobb is, nem?
- Persze - látta be felsóhajtva.
- Biztos lesz majd más. Gondolom, most még nem nagyon tetszik senki, aki nem minimum tíz évvel idősebb énekes vagy színész... - kérdezgettem oldva a hangulatot, mire elnevette magát.
- Akik azt se tudják, hogy létezem, és feleségük van. Vagy barátnőjük - tette hozzá nevetve, majd az érdeklődésemre jól átgondolta a választ - Ez a crusholós dolog meg olyan idegesítő. Mármint, ajj, nem tudom, olyan hülyeség.
Épp visszakérdeztem volna, hogy ez pontosan mit jelent, amikor Saci hirtelen észrevett valakit a lépcsőn és rutinból leguggolt, hogy az asztal eltakarja, mint ha valamiért lehajolt volna.
- Mi az? - értetlenkedtem.
- Piros pulcsiban van és fekete a haja, szólj, ha elment - mondta halkan.
Megkerestem az említett személyt a tekintetemmel. Egy darab srác volt, akire illett ez a leírás, valószínűleg gólyaként lehetett itt, vagy inkább csak átjelentkezőként, velünk egykorúnak tűnt, nagyon nem nyolcadikosnak.
Leguggoltam én is, mint ha tényleg lenne valami a földön.
- Észrevett téged, erre jön - suttogtam.
- Bakker - hunyta le a szemeit Saci kínosan.
- Miért, ki ő?
- Exem - mondta gyorsan, majd felálltunk, mint ha elvégeztük volna azt a fontos földön lévő dolgunkat.
Sacinak egy barátja volt gimi előtt, régebben mesélt róla, ezért nem is kellett többet mondania - Balázsnak hívják, évfolyamtársak voltak, másfél hónapot voltak együtt, rosszban váltak el, Balázs egy gyökér, Sacit pedig a hideg is kirázza tőle, hogy rövid legyek.
- Csináljunk úgy, mint ha beszélgetnénk - kért meg Saci kétségbeesetten.
- Alap, persze - mentem bele egyből, majd az összes színészi tudásomat bevetve csevegni kezdtem - Szóóóval, tegnap elmentem vásárolni a nővéremmel, ruhát vettünk, tudod, volt az a kék felsőm, ami tönkrement, úgyhogy vettünk egy újat, olyan bunkó volt a nő, basszus, aki a kasszánál volt.
- Az a piros szemüveges?
- Igen, hallod, ránéztem, elvette az összes életkedvem.
Saci egy fél pillanat erejére oldalra lesett a piros pulcsis srácra, aki aggasztóan közelített felénk.
- Tudooom, nekem is ugyanez volt, épp a barátommal voltam ott évfordulós randin, ő meg persze... - folytatta Saci teljesen beleélve magát, ekkorra pedig Balázs már oda is ért hozzánk.
A barátnőm kínosan lehunyta a szemét egy pillanatra, én pedig a fiúra nézve inkább a kezembe próbáltam venni a dolgot.
- Szia, tepertős, sajtos pogácsa öt darab száz forint, vegyesen is kérhetsz, tea egy decije százötven, két decije kétszáz - hadartam el egy szuszra - Papírpohárban, papír szívószállal - tettem hozzá - Mit szeretnél?
- Most semmit, csak idejöttem, kösz - mondta, majd Sacira nézett - Szia Saca - köszönt a barátnőmnek, nekem meg a becenév hallatára felszaladt a szemöldököm.
- Szia, sor van - pillantott Saci egyből Balázs háta mögé, ahová akkor amúgy tényleg beállt egy csapat gólya.
- Oké - lépett odébb a srác, hogy odaférjenek hozzám a nyolcadikosok, akiket kénytelen-kelletlen minél gyorsabban igyekeztem igényeik szerint kiszolgálni.
- Gólya vagy vagy szülő? - kérdezte tőle Saci, miközben segített nekem és kitöltött az egyik lánynak egy erdei gyümölcsös teát.
- Átjövök a régi sulimból, jövőre itt kezdek, nem érzem jól magam ott - vont vállat Balázs, mire Saci egy pillanatra összehúzta a szemöldökét - Szóval egyik sem.
- Oksi, megbuktál, kicsaptak, értem - bólintott egyértelműen telibe találva, majd a soron következő nyolcadikos fiúra nézett - Mit adhatok?
- Saca, beszélgetni jöttem veled, majd a szőke csaj kiadja, ne akarj már ennyire feltűnően lepattintani - szólt közbe Balázs megint, mire Saci és én egyből felkaptuk a fejünket.
- Van tepertős és sajtos pogácsa, meg tea - mondta Saci a gólya fiúnak, meg se hallva az exe megjegyzését.
- Sajtosat szeretnék. Ötöt - tette hozzá a fiú zavartan.
- Jójó, adom is - mosolygott rá Saci, majd összeszedte a pogácsákat - Száz forint.
Ahogy a fiú elment, Balázs megszólalt megint.
- Te amúgy direkt idegesítesz?
Saci nem válaszolt, kiadott még egy teát egy anyukának, aki még ott állt, a piros pulcsis srácot pedig egyre jobban felhúzta vele idegileg.
- Igazából ha valamit szeretnél mondani, akkor mondd, csak nekem közben feladatom van - közölte vele Saci utalgatóan, hogy essünk már túl ezen az egészen.
- Vagy három és fél éve nem beszéltünk, és mivel itt... kiszolgálsz, gondoltam idejövök - válaszolta egyszerűen, elég lekicsinylően mondva ezt a "kiszolgálni" dolgot.
- Vagyis akkor nem szeretnél mondani semmit - értelmezte.
Hát, pedig azok után, ahogy Sacival bánt anno, igazán tudna mit mondani.
Mindenki, aki esetleg ezt olvasná, képzeljen el egy fiút, aki egy köcsög a barátnőjével, kihasználja, hogy kedves hozzá, elnéző és hogy fontos neki, hogy a lány hajlandó maga elé is helyezni; mindenben az ő szava a döntő, lerombolja a csaj önbizalmát azzal, hogy soha nem dicsér, mindig csak lehúz, beszól, satöbbi, mindezt pedig kompenzáltnak tekinti azzal, hogy szökőévente egyszer csinál valami normálishoz hasonlót - na, ő volt Balázs Saci életében.
- Nem írtam forgatókönyvet - forgatta meg a szemeit Balázs unottan.
- Ühüm - hagyta rá Saci.
- Odébb tudsz jönni egy kicsit? - kérdezte.
- Bocsi, nem - vágta rá Saci egyből, a pulton végigmutatva.
- Nincs itt senki, a barátnőd majd átveszi a nagy feladataidat - nézett rám Balázs egy pillanatra.
- De miért akarsz odébb vinni?
- Beszélni.
- De mit akarsz mondani? - kérdezte tovább Saci - Mondhatod itt is, ha tudsz mit.
- Saca...
- Légyszi hívj Saroltának, maximum Sacinak, Balázs - nyomatékosította.
Balázs lenézően elröhögte magát, majd a hajába túrt.
- Oké, akkor Sarolta, mielőtt akkor lelépnék, szolgálj csak ki nyugodtan... - kezdte, én pedig már itt éreztem, hogy nem fog fényesen folytatódni a jelenet - Amúgy apád még mindig alkesz? Ja, tényleg, már lelépett tejért, meg is értem - vágta Sacihoz, aki erre felkapta a fejét, nekem pedig a torkomon akadt a szó.
Mindkettőnket lesokkolt ez a megszólalása, ami amúgy is undorító volt, nemhogy a való igazsággal egyben nézve - azonnal Sacira néztem, aki látszólag nem reagált semmit, csak minden érzelmét elrejtve nézett maga elé, mint ha meg se hallotta volna, pedig meghallotta, és megbántotta, nagyon, talán el sem tudom képzelni, mennyire.
A következő pillanatban annyit láttunk csak, hogy a fentebb említett srác hangos koppanással nekivágódott a földnek, olyan hangossal, hogy nekem fájt, majd Ricsi belerúgott még két durván nagyot, aki eddig bár közel volt hozzánk, nem is a társaságunkban volt, de ezek szerint hallotta a dolgot, és pont olyan hamar levágta, mint én, hogy ez a két mondat miért is volt még igazán undorító, mert Saci apja meghalt, mert Saci fél élete amúgy is ráment az apja alkoholizmusára, agressziójára, arra, hogy nem is lelépett, az anyukája féltette már Sacit, ezért ők mentek el, Úristen, nem is értem, lehet valaki egyáltalán ennyire gerinctelen?
Ricsi egyébként nem állt le magától, az igazgatónő sietett oda hozzánk.
- Richárd, a rohadt életbe, azonnal hagyd abba, normális vagy??? - kiabált rá Mátrai a sokk hatása alatt.
- Kurva gyorsan tűnj el - vágta le Ricsi a piros pulcsis srácot újra a földre, majd az igazgatónőre nézett.
- Mi volt itt? - jött oda hozzám Casso, aki kivételesen ebben most nem volt benne, durva, sőt, annyi fogadta, ahogy visszaért, hogy a tesója orrvérzésig megvert egy gólya-féle srácot, és itt az igazgatónő, igazán semmiség.
- Majd elmesélem - mondtam, majd Mátraira néztem, aki épp kereste a szavakat, hogyan üvöltse le Ricsit - Tanárnő, maga nem hallotta, de...
- Nyílt nap van, Úristenem, itt a sok szülő, a gólyák, milyen magyarázatot lehet erre adni???
- Nagyon durva dolgot mondott Sacinak, tanárnő - próbálkoztam tovább.
- Sarolta átengedi a fején, Richárd pedig nem avatkozik bele, mint egy testőr, te jó ég! - borult ki az igazgatónő krétafehér bőrrel - Milyen vélemény lesz ezután az iskoláról? Bele se merek gondolni! Most rúgjalak ki, fiam? Igazán ki lennénk vele segítve, mondhatom. Szűz Máriám!
- Nincs itt senki, tanárnő, senki nem látta, mi volt - szólt közbe Casso - Én se, pedig amúgy itt voltam tíz méterre kábé.
- Olyan messze, hogy lehet? - nevetett fel Mátrai kínjában, mire Casso belegondolt, majd megadva a pontot, szórakozottan belátva biccentett egyet - Ki volt ez a fiatalember egyáltalán? Gólya legalább?
- Nem, át akart csak jelentkezni - válaszoltam Saci helyett, akinek egy szó se jött ki a torkán.
- Fel ne vegye - tette hozzá Ricsi idegesen rágózva.
- Nem aggódok attól, hogy ezután olyan nagyon szívesen visszajönne ide - dörzsölte meg az arcát Mátrai szinte kirobbanva a feszültségtől, majd egy szülő szólította, úgyhogy Ricsire nézett - Erre még visszatérünk, egy perc, szerencséd, hogy most szülő előtt nem csinálhatok felfordulást. Istenem, ez valami családi szokás egyébként??? - sóhajtott fel idegesen Cassora és Ricsire nézve.
- Ne aggódjon, a húgunk egy úrihölgy - nyugtatta meg Casso egy icipici, apró, alig észrevehető mosollyal az arcán.
- Reménykedek benne - fújta ki magát Mátrai.
Ahogy az igazgatónő idegesen elviharozva hátat fordított nekünk, Casso és Ricsi ösztönösen lepacsiztak, én pedig Sacira néztem.
- Jól vagy? - kérdeztem szomorúan, ami persze felelsleges kérdés, úgyhogy Saci zavartan elnevette magát - Ne hallgass rá, nem ér ennyit.
- Persze, tudom - bólintott a szemeit lesütve. A szívem megszakadt érte, komolyan - Csak olyan... mindegy, hagyjuk is - rázta meg a fejét sóhajtva, majd Ricsire nézett, és már épp szólásra nyitotta a száját, amikor Ricsit elhívta az igazgatónő, egyenesen az irodájába.
- Kurvaélet - köpte ki Ricsi gyorsan a rágóját, majd gyorsan elvett egy pogácsát a kosárból és az igazgatónő után ment.
- Richárd, ugye nem eszel az érdeklődőknek szánt pogácsából? - kérdezett rá Mátrai hátra se fordulva hozzá, mire Ricsi elemelte egy kicsit a szájától a sajtos pogit.
- Én soha, tanárnő - vágta rá egyből, majd a tesójára visszavigyorogva beleharapott a pogácsába, ezzel együtt pedig megállapodtak valami szemjellel, úgyhogy amikor Mátrai befordult a folyosón, Casso a röhögését visszafojtva dobott az igazgatóiba tartó ikrének útravalóként még egy pogácsát a kosárból, át a folyosón, egyenesen Ricsi kezébe, aki lazán elkapta, majd derűsen intett egyet és befordult a folyosón a tanárnő után.
Nem úgy tűnt, mint akik olyan nagyon túlstresszelnék ezt az igazgatóis-dolgot.
- Azt hittem, nem kapja el - jegyezte meg Casso elröhögve magát, mire hitetlenül felnevettem.
- Nem stresszeltek? Az igazgatóiba megy.
- Akkor szar igazgatóiba menni, ha stresszelsz - vont vállat - Amúgy full jó hely, tágas, fényes, jó a szőnyeg, élnek a növények, télen fűtés, nyáron klíma... - sorolta, mire akaratlanul elmosolyodva megforgattam a szemem, de még Saci is önkénytelenül elnevette magát - Nem fogják kicsapni, nyugodjatok meg. Ja, amúgy vízadagoló is van, teszteltem, működik - tette hozzá.
- Borzasztó vagy - nevettem fel.
Feloldotta a hangulatunkat, Saciét is, szerintem direkt volt. :)
Amikor becsöngettek, végre otthagyhattuk Sacival azt a hülye pultot, úgyhogy felmentünk a terembe.
Ricsi az óra első tizenöt percében toppant be hozzánk.
- Jó napot - köszönt lazán, mire Lau felpillantott rá.
- Mégis merre voltál idáig?
- Igazgatónál - vont vállat Ricsi, erre pedig már konkrétan felé fordult mindenki, az is, aki eddig nem.
- Jézus Mária! - szörnyülködött Lau.
- Ne aggódjon, tanárnő, maradok - legyintett Ricsi, majd ahogy végigment a padok között, és elhaladt a mi padunk mellett, halványan elmosolyodva összeborzolta a mellettem törökülésben ücsörgő legjobb barátnőm haját.
- Mit csináltál? - érdeklődött a rajztanárnő.
- Nem kavarnám fel a lelkivilágát - pillantott rá Ricsi szórakozottan elmosolyodva.
Jogos, Lau annyitól is krétafehér lesz, ha valaki poénból meglöki a másikat, vagy hogy Ricsi példáját hozzam kilencedikből, ha valaki mondjuk lövöldöző pálcikaembereket rajzol. Azóta Ricsi nem csinálja. :)
Amikor vége lett az óráknak, szokás szerint a többiekkel a suli előtt beszélgettünk egy kicsit.
- Megvárjuk őket? - kérdeztem Cassot, amikor már ment az elköszöngetés, miközben a tér másik felére néztem.
Ricsi és Saci beszélgettek ott, minden bizonnyal az ebédszünetben történtekről, és esküszöm jó volt őket nézni, aztán Saci a tenyerébe temette az arcát, mire Ricsi odébbsöpörte az előtte álló lány egyik sötétszőke hajtincsét, elvette a kezeit az arca elől, jókedvűen mosolyogva mondott neki valamit, vélhetőleg, hogy feldobja, vigasztalja egy kicsit, vagy hogy elhesegesse a fejéből, hogy mennyire megbántotta őt a volt barátja, mire Saci akaratlanul felnevetett, majd hosszan megölelték egymást.
- Megvárhatjuk - egyezett bele Casso - De szerintem nem egy percen belül zavarják le, úgyhogy asszem üljünk le addig - mondta, helyet foglalva az egyik padon, mire nevetve lehuppantam mellé.
- Milyen kis kényelmes valaki - mosolyogtam rá, miközben felhúztam a térdeimet magam elé és közelebb húzódtam hozzá.
Casso elmosolyodva átkarolt oldalról, nekitámasztva a felkarját a pad támlájának, én pedig nekidőltem a vállának.
- Szerinted miről beszélhetnek? - kérdeztem Saciékra utalva.
- Nem tudom, nem a mi dolgunk - válaszolta egyszerűen.
- Nem tudod elhitetni velem, hogy téged egyáltalán nem érdekel - közöltem, mire elröhögte magát, és nem válaszolt, úgyhogy inkább elengedtem a témát és szorosabban hozzá bújtam - Zavar, hogy ide bújtam?
- Nem, dehogy, gyere csak - karolt át jobban elmosolyodva, mire elvigyorodtam.
- Helyes - néztem fel rá, majd mosolyogva megcsókoltuk egymást.
Szeretem. :)

Mai nap - 5/?: vegyes, és a történtek felére egyáltalán nem számítottam, de jól fejeződött be. :)