Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

71. Karácsony

December 24. (hétfő)
Karácsoooony! :)
Cassoval tegnap délután értünk haza, azóta minden készületet megtettem és segítettem is Anyának mára, a házat feldíszítettük, kitakarítottuk, ajándékok megvannak, hajat mostam, a ruhám is megvan... csak mert imádom a karácsonyt. :)
Ráadásul idén lesz az első olyan karácsonyom, amikor nem csak öten (vagyis régebben még négyen) leszünk, hanem együtt ünnepeljük a híres-neves szomszéd családdal. Idénre elég sok lett az átfedés köztünk, egy eljegyzett kapcsolat (négy hónap múlva esküvő), egy másfél éves kapcsolat (fűzfalevéllel eljegyzett :D), szoros barátságok, a szüleink is barátnők/haverok lettek... szóval mindenki probléma nélkül belement ebbe, boldogan. Jópáran leszünk, egészen pontosan tizenhárman, Anya, Apa, Napsugár, Pityu, Heni, Ferdi (Heni barátja), Lotti, Ricsi, Rilla, Zoltán, Csepi, illetve természetesen Casso és én. Ja, meg Kókusz is. :)
Délelőtt, még amikor csak mi öten voltunk, a hagyományainknak megfelelően ünnepélyesen behoztuk a fenyőfát a lakásba, miután Apa addig faragta a törzsét az udvaron, amíg tökéletesen nem illett bele a tartóba, Anyával pedig sütöttünk a konyhában.
Isteni volt az illat, igazi sütillat terjengett, meg egy kis fahéj és narancs, közben szólt a házban a nyugodt, karácsonyi zeneválogatásunk, Csepi a szaloncukrokkal szórakozott, Anya és én pedig egyszerre csináltuk a mézeskalácsokat, a keksztekercseket és a kókuszgolyókat.
- El fogom törni, Anyaaa - paráztam, amikor a nagy tekercset fel kellett görgetnem fóliába.
Pontosabban a tésztát, hogy nagy tekercs legyen belőle, amiket pedig majd kisebbekre vágunk.
- Nem fogod, csak óvatosan - válaszolta Anya, aki épp kiszedett egy tálcát a sütőből.
- Egyébként szerintem Rilla is fog sütni - jegyeztem meg - És Sugár is tuti hoz valamit.
- Tudom, ezért nem csinálunk zserbót, linzert, bejglit... - sorolta egy szakácskönyvet lapozgatva.
- Ja, hogy ti ezt már lebeszéltétek?
- Amarillával persze - legyintett Anya, mint ha mi sem lenne természetesebb. Mondom, hogy Anya és Rilla nagy barátnők lettek. :)
- Napsugár pedig boltból hoz - gondoltam bele.
- Több, mint valószínű - nevetett fel Anya.
Napsugár nem egy tipikus konyhatündér. :)
A vendégeink nemsokára megérkeztek, akkor épp bennt volt minden a sütőben vagy a hűtőben.
- Sziaaa - ugrottam Casso nyakába vigyorogva, ahogy belépett az ajtónkon, mire Casso egy puszit nyomott a hajamba.
Aztán elengedtük egymást, hogy beengedjük a többieket is a házba. :)
Casso anyukája hozta a levest és a sütiket, úgyhogy azokat lepakoltuk a konyhában, majd én kimentem a nappaliba és folytattam a fadíszítést, amit épp elkezdtem a vendégek érkezése előtt.
- Na jó, bocs, Szöszi, de ezt kicsit rossz nézni - jött oda hozzám Casso szórakozottan, majd kivette az égősort a kezemből, amivel eddig minden bajom volt.
Körülbelül fél perc kellett neki, a fénysor már működött is, kibogozva, konnektorban.
- Köszi. Te vagy itt a fénysorszakértő - vigyorogtam.
- Így van! - helyeselt Lotti egy szobával odébbról átkiabálva hozzánk, mire felnevettem.
- Oké, értem az utalást, hagyom a közgázt, megyek égősorokat csinálni - adta meg magát Casso jókedvűen.
- Biztos össze lehet kombinálni a kettőt valahogy - álltam fel az egyik székre, ahogy Casso segítségével felraktuk a fénysort a fenyőnkre - Ide tudod adni azt a dobozt? - mutattam az egyik karácsonyfadíszes dobozra, amivel kezdeni akartam, mire Casso felnyújtotta nekem - Köszi - nyúltam érte, majd kinyitottam - Szerinted hova menjen az első dísz? - lóbáltam a kezemben egy ezüst színű gömböt.
- Elárulom, hogy full mindegy - közölte.
- Nem, nem az - erősködtem - Szerinted ide? - mutattam a fa egyik ágára.
- Tökéletes.
- Okés - raktam fel - Szeretnél te is díszíteni? - ajánlottam fel - Mármint, nem kötelező, nem dolgoztatni akarlak, csak én például tökre szeretem ezt, hátha te is olyan fura vagy, mint én.
- Adhatsz - vont vállat, majd kiszedett pár gömböt a dobozból.
Szóval épp ketten díszítgettünk, amikor úgy döntöttem, ideje eltörnöm pár gömböt idén először.
Egyszerre két gömböt is elejtettem valahogy, egyet a dobozból, egyet a kezemből, ennek az egyikét Casso elkapta reflexből, a másik viszont leesett és nyilván széttört.
- Hoppá - húztam el a számat, majd zavartan elnevettem magam és Cassora néztem - Na, mi még nem is találkoztunk, Székely Levendula vagyok, oltárian béna - mutatkoztam be a kezemet nyújtva, mire felnevetett.
Aztán persze hoztunk seprűt és eltüntettük a nyomokat. :)
A karácsonyfa viszonylag hamar kész lett, és én igazán elégedett voltam vele, Anya is megdicsért minket, majd becsapódtunk a családi eseményekbe.
Anya és Rilla sürögtek-forogtak a konyhában, Apa és Casso apukája valami nagyon férfias beszédtémáról diskuráltak, Pityu és Ferdi szintén, Lotti pedig kitalálta, hogy ő most társasozni akar, mert az ilyen "nagy összejöveteleken" mindig azt kell, úgyhogy ő, Heni, Sugár, Ricsi, Casso és én megadtuk magunkat és leültünk, hogy akkor társasozzunk.
Csepi pedig mindig máshol téblábolt. :)
Társasnak a Rizikót választottuk, úgyhogy így hatan elosztottuk magunk közt a színeket, Ricsi lestoppolta a zöldet egyből, Casso a feketét, Henié lett a kék, Lottié a piros, Sugáré a sárga, én pedig a lilákat kaptam.
Egyébként nem bántam, egoizmus vagy nem, a levendulalila a kedvenc színem, ez mondjuk nem levendula, de lila volt - Ricsi közölte is velem egyből, hogy "elvből kiejt majd". :)
Miután ezek megtörténtek, felpakolgattuk a katonáinkat, kiosztottunk mindenféle kártyákat és elkezdtünk játszani.
Meghitt volt, terjengett a karácsonyi illat, szóltak a szép zenék, mi hatan pedig egy társasban írtottuk egymást.
- El fogsz pusztítaniii - nyöszörgött Lotti, miközben a számomra legkedvesebbik bátyjával hadakoztak, Casso folyamatosan támadta elég nagy sikerrel, dobtak a kockákkal újra és újra, Lottinak pedig rohamosan fogytak a katonái.
- Az a terv - válaszolta Casso derűsen.
A kör végére Casso Lotti haderőinek a harmadát kiírtotta.
Minden családban megvannak a tesók közt a társasjátékos szerepek - nálunk én vagyok, aki mindig kiesik, felgyullad a háza, nem tud jókat dobni, satöbbi, Sugár ugyanez, de ő azért, mert benézi a taktikáit, jól indul, a terv jó, csak valamit mindig kihagy a számításból; a szomszéd családból Heni a "csendes győztes", aki teljesen feltűnésmentesen nyer, jól húz, jól dob, és nem tűnik fel senkinek, csak a játék végén, hogy megnyerte; Ricsi egy fokkal agresszívabb, mindig mindenkivel ki akar szúrni a játékban, kiejt, megtámad, mert miért ne, ha jókat dob, ünnepelteti magát, ha viszont vele szúrnak ki, vagy más, vagy a játék, akkor átkozódik, rohadjon meg az egész játék, ilyenkor nagyon vicces :D; Lotti pörög ezerrel, gyártja a terveket, beleéli magát, ráfúj a kockára, hogy jót dobjon, ha sikerül, akkor felpattan és örömtáncot jár, ő a leglelkesebb mindenki közül; Casso pedig jobbára kegyetlen és nagyon jók a stratégiái, sorban kiírt mindenkit, ijesztő már az, ahogy dob, mert tízből kilencer pont jót dob, és nem csak az ő taktikái a jók, a tieidet is kitalálja, egyszóval ő az a játékos-típus, akitől mindenki tart, és nyerni is szokott.
Jobbára most is érvényesültek ezek a szerepek.
Engem például kicsinált a nővérem, úgyhogy kiesettként lehuppantam Casso mellé, hogy őt nézzem.
- Soha nem találtam volna ki, hogy ez a küldetésed - jegyeztem meg halkan, elnevetve magam, ahogy elolvastam a kártyáját.
- Jaja - biccentett, mint akinek pont ez volt a terve, mire mosolyogva a vállának dőltem.
Olyan jól hozzá lehet bújni. :)
Utánam nemsokkal Lotti is kiesett, ő Henihez csapódott be drukkernek.
- De mit jössz ide a faszom kis hupikék törpikékkeeeel? - botránkozott meg Ricsi, amikor a nővére megtámadta megint, mire felnevettem.
- Jöttelek lerohanni - mosolygott Heni derűsen.
- Nyomd le! - szurkolt Lotti a nővérének.
- Halottaknak csend legyen - szólt neki Ricsi rávigyorogva, mire Lotti kinyújtotta a nyelvét.
Következőnek Ricsi kényszerült lényegében felmondani a játékban, majd Napsugárnak, szóval a végére Casso és Heni maradt, a két nagyhatalom a pályán.
Jól nézett ki, a pálya egyik fele full kék, a másik full fekete.
- Dobsz nekem egyet? - kérdezte Casso a kezembe adva a kockát, amíg ő töltött magának inni.
- Ha szeretnéd elbukni a játékot a dobásommal... - válaszoltam ránézve.
- Nem fogom, jó lesz az - nyugtatott meg.
Dobtunk. Heninek hamarabb megállt a kockája, ráadásul ötösnél, elképzelhetetlennek tartottam, hogy nagyobb legyen az enyém, először az én kockám úgy is tűnt, hogy kettes lesz, aztán átgördült a hatos oldalra.
- Ez aaaz! - örvendeztem meglepetten, majd nevetve Henire néztem - Bocsi.
- Nem baj - legyintett Heni nevetve.
- Ráraktad a mágiádat! - közölte Lotti Cassoval, aki épp akkor ült vissza mellém, mire a bátyja csak rávigyorgott.
- Ügyes vagy - mondta Casso aztán nekem, én pedig visszaadtam neki a kockát.
Casso és a nővére elég sokáig kaszabolták egymást, de annyira nem tudott győzni egyikük sem a másik felett, hogy végül kiegyeztek egy döntetlenben, végülis karácsony van, szeretet, béke, satöbbi. :)
Időközben a szüleink - ez így elég jól hangzik, de Ferdi kivételével tényleg mindenkinek ott volt a két szülője :D akkor is, ha amúgy szinte mindegyik "gyerek" már felnőttkorú, Lotti júniusban lesz tizennyolc, én februárban, Csepi pedig tizenöt év múlva márciusban - jelezték, hogy lassan kaja van, mi meg nagyon nem ellenkeztünk, mert éhesek voltunk.
Anya és Rilla felosztották a kajakészítést is, Casso anyukája hozta a levest, az én anyukám csinálta a második fogást, sütit meg mindenki hozott szinte.
Erről jut eszembe, megdicsérték a sütijeimet. :) És egyébként a mézeskalácsok díszítését nagyon komolyan vettem, minden alkotói tehetségemet belevetve dekoráltam őket, az is meg lett dicsérve, illetve mivel maradt egy szívecske alakú mézeskalács, gyártottam rá egy "C+L" feliratot.
- Hogy együk meg, hogy ne legyen szomorú? - kérdeztem Cassot, ahogy (ez még a társas előtt volt) odaszökkentem hozzá a mézeskaláccsal a kezemben.
Casso elmosolyodott.
- Mutatom, figyelj - vette el, majd mosolyogva szimplán csak beleharapott, és odatartotta nekem, mire nevetve én is haraptam egyet.
- Jó, azt hiszem, túlkomplikáltam - mosolyogtam - És ez így sokkal jobb, mint ha mondjuk kettétörnénk.
- Ja. Amúgy finom lett eskü - látta be.
Casso pedig nem szokott nagyon sütiket enni, szóval ez nagy bóknak számít. :)
- Mégegy? - tartotta nekem a mézeskalácsot egy következő harira.
- Nem veszem be, hogy ízlik neked - vigyorogtam, majd odahajolva haraptam egyet.
- Oké, akkor bizonyítékul nem kapsz többet - válaszolta mosolyogva, majd a megmaradtat, ami mondjuk tényleg már csak egy falat volt, jókedvűen bedobta a szájába.
- Meggyőztél - mosolyogtam.
És ekkor a naplemente-mintás mézeskalácsot, a rózsásat, vagy az igazgyöngy-kagylósat (rendes tortadísz-gyönggyel) még csak nem is kóstolta. :)
- Ja, amúgy nekem is van sütim, emberek - ugrott be Ricsinek, ahogy összegyűltünk vacsira a konyhában és végignézett a kajákkal teli konyhapulton, mire először mind meglepetten néztünk rá, konkrétan mind a tizenketten, mint a filmekben, mindenki lefagyott, abbahagyta, amit csinált és a félhosszú hajú srác felé kapta a fejét - Ne nézzetek így, Sasától hoztam - röhögte el magát Ricsi, majd lerakta a dobozt az asztalra.
Erre viszont a társaság fele ugrott. :)
Aztán persze nem ettük meg egyből, részben mert közbe lassan tálalva lett a vacsink.
Vacsoráztunk, ünneplés gyanánt koccintottunk, utána szinte mindenki megajándékozott mindenkit, aki még nem tette, puszi-puszi, mindent a klasszikus karácsonyi hagyományoknak megfelelően, majd folytattunk mindent ott, ahol abbahagytuk.
- Tök jó a szobád - dicsérte meg Lotti, akivel felmentünk, hogy visszaadjak neki egy blúzt, amit kölcsönadott, ha már úgy is itt van.
- Köszi - mosolyogtam, majd kinyitottam a szekrényemet.
Nekem már nem volt szembetűnő, Lotti viszont azonnal kiszúrt egy-két ismert ruhadarabot, úgyhogy felnevetett.
- Ismerős - vette szemügyre vigyorogva Casso pólóit és pulcsiját - A bátyám adta oda őket vagy lenyúltad?
- Is-is - fordultam felé derűsen - A pulcsit ő adta oda.
- Kitalálom, nem volt józan.
- Tényleg nem. Jó, igazából én nyúltam le még tavaly szilveszerkor, mert fáztam, ő viszont úgy gondolta, hogy jól áll és nekem adta magától - meséltem - Amúgy abban a pulcsiban vallott szerelmet először anno - tettem hozzá halkan, vigyorogva.
- Mázlista vagy - mondta elmosolyodva - Nem csak pulcsi szempontból.
- Szerintem is, de milyen értelemben gondolod? - kotorásztam a szekrényemben.
Lotti mosolyogva becsukta az ajtót és halkan megszólalt.
- Hugis észrevétel, mivel szinte minden barátnőjével összeismerkedtem régebben, volt időm nézni, hogy kivel van, hogy viselkedik, többet tudok, mint anyám. Elhiheted nekem, hogy elit vagy, soha senkire nem nézett még úgy, ahogy rád, olyan vagy a szemében, mint egy hercegnő, és ismerem, mindenben lefogadom, hogy úgy is bánik veled, én meg féltékeny leszek lassan, mert egyszerre shippellek titeket nagyon-nagyon-nagyon, és egyszerre tudom, hogy rám soha senki nem fog úgy nézni, mint a bátyám arra a lányra, akiért odavan - gondolt bele - Ez van. Neked viszont nagy mázlid van vele.
Erre elmosolyodtam. Tényleg az van. :)
Amikor visszaértünk a nappaliba, a "fiatalság" (:D) már megszavazott mégegy társas-partit, ezúttal Activityt előkapva.
Párokba álltunk - Lotti Henivel volt, Casso Ricsivel, Napsugár velem, Pityu pedig Ferdivel, a szülők és Csepi nem szálltak be.
Félreértés ne essék, ezek a párosok komoly stratégiai jelentőséggel bírtak, nem véletlenül lettek összeállítva, ikrek együtt, lánytesók együtt, haverok együtt (Pityu ismertette össze Henit Ferdivel egyébként), ütős duók születtek. :)
Casso és Ricsi egyből vitték a zöld színt, Heni és Lotti a kéket, Pityu és Ferdi a pirosat, mi pedig Sugárral a megmaradt sárgát.
Lottiék kezdtek.
- Ez egy olyan tárgy, amit földre terítenek... - kezdte Heni.
- Lábtörlő! - tippelt Lotti.
- Nem, másik.
- Akkor szőnyeg.
- Igen, és ez az a pontpontpont, amin a nagy emberek, az ilyen celebek, meg...
- Vörösszőnyeg! - találta ki, mire leállítottuk a stoppert, övék volt a pont.
- Hát, ez jó könnyű volt, már nem azért - szólt közbe Pityu szórakozottan.
- Három pontos volt, persze, hogy az volt - nevetett fel Heni.
A következő Casso és Ricsi voltak, dobtak, Ricsi pedig húzott.
- Mutogatok, figyelj - pattant fel Ricsi a kanapéról Cassora pillantva - Mehet? - nézett Pityura, a stopperfelelősre.
- Oké, három, kettő... - számolt be Pityu.
Amikor elindult a stopper, Ricsi mutogatni kezdett, pontosabban egy darab mozdulatot hajtott csak végre, amit beazonosítani se tudtam, senki nem értette, Casso viszont felröhögött.
- Mi a fasz - röhögött őszintén - Kombájn.
- Jaja - vigyorgott Ricsi, majd lepacsiztak, és visszaült mellé.
- Miii, ezt hogy? - pislogott Lotti.
Ikertitok maradt. :)
Ráadásul ötpontos ikertitok.
Mi jöttünk Sugárral.
- Kezdesz te, Hugi? - kérdezte a nővérem.
- Kezdhetek - dobtam egyet, majd húztam.
Szépen kikerestem a megfelelő szót a kártyán, jelesint azt, hogy "Olümposz".
- Valaki ad egy lapot meg egy tollat? - kérdeztem a többiekre nézve.
Az Activity-kben mindig a rajzolás volt a kedvencem. :)
- Elég nagyvonalakban lerajzolni, tudom, hogy ebben maximalista vagy, de nem az a lényeg, hogy szép legyen - kötötte ki Napsugár nevetve.
- Egy perc alatt amúgy sincs sok esélyem nagyokat alkotni - válaszoltam elnevetve magam.
Indult a stopper, elkezdtem rajzolni.
Rajzoltam egy hegyet.
- Hegy - találta ki Sugár, mire bólintottam.
Rajzoltam mellé egy téglalapot, bele a görög zászlót, majd épp elkezdtem egy Zeuszt, amikor...
- Görög hegy - tippelt, majd leesett neki - Olümposz!
És igen. :)
- De ezzel is felvennék amúgy a Képzőművészetire - szólt közbe Pityu röhögve a rajzomat nézve.
Azt kötve hiszem, de azért jól esett. :)
Ennél már csak az volt jobb, amikor két kör múlva, amikor megint Casso és Ricsi jöttek, Cassonak is a rajzolás jutott.
- Az jó lesz - röhögte el magát, majd húzott egyet a pakliból.
Ahogy Casso átfutotta a kártyát, elvigyorodott.
- Nyílt kör - jelentette be ünnepélyesen, igazán jól elszórakozva a helyzeten, majd lefordítva lerakta a kártyát, elvette a lapot meg a tollat és Ricsire nézett - Na, most van az, hogy kurvára figyelj - ígértette meg vele, tekintve, hogy a rajzos feladat úgy, hogy nyílt kör volt, magyarul bármelyikünk kitalálhatta és vihette a pontot, így azért nem volt egy sétagalopp kihívás.
Pityu elindította a stoppert, Casso még el se kezdett rajzolni, már láthatóan kiégett az egészen, én csak mosolyogva néztem, majd a barátom lefirkantott egy pálcikaembert.
Mint minden ilyen nyílt körben, az első nagyjából felismerhető alakzatra már mentek is a reflexszerű, gyors tippek, mindenkinek, minden, ami eszébe jut, hátha beletalálnak.
- Ember!
- Férfi!
- Civil!
Casso közepes profizmussal, laza csuklómozdulatokkal, derűsen rajzolt egy kisebb kört az emberke feje mellé, majd egy kicsit nagyobbat, még egy kicsit nagyobbat és egy felhőféle karikát.
- Ötlet!
- Ihlet!
- Gondolkodás!
- Gondolat!
Casso nonverbálisan egyértelművé tette, hogy ez az utóbbi volt a jó, majd egy pillanatra átgondolta, hogy most akkor ezt hogy, aztán végül rajzolt mégegy embert, még egy gondolatfelhővel.
- Francia forradalom! - próbálkozott Lotti.
- Mi a... - röhögte el magát Casso őszintén a húga felé kapva a fejét, majd tovább rajzolt.
A második gondolatos emberkének a gondolatfelhőjéből húzott egy nyilat az első emberke gondolatfelhőjébe.
- Egyetértés - tippelt Ricsi, aki egyébként közben folyamatosan lökte a tippeket.
- Tolerancia? - szólt közbe Heni.
Casso elkezdett a második emberkéhez rajzolni egy téglalapot kettéosztva, benne pár hullámos vonallal, itt már kezdett szétcsúszni a társaság, közel sem voltak olyan egységesek a tippek, mint eddig, mindenki bepróbálkozott mindennel.
- Átok!
Ez volt Ricsi végső tippje. :)
Ahogy néztem a rajzot, hirtelen leesett, amit teljesen egyértelművé tettem mindenkinek azzal, ahogy felcsillant a szemem és egy jó nagy adag levegő után kaptam.
- Gondolatolvasás! - szólaltam meg, mire Casso rámnézett.
- Az - biccentett egy halvány mosolyra húzva a száját, majd odaadta a kártyát.
- Mi volt? - kérdezte Pityu (nem hallotta).
- Gondolatolvasás - válaszoltam vigyorogva, miközben lepacsiztam Napsugárral, mégiscsak szereztem hat pontot.
- De ez mióta gondolatolvasás, embeeer? - tüntetett Ricsi a rajzot nézegetve.
- Az egyik gondolkodik, a másik kitalálja, hogy mit gondol és még olvas is - magyaráztam Casso helyett.
- Ez egy könyv amúgy - mutatott Casso a rajzra szórakozottan.
- Neee - nevetett fel Lotti hitetlenül, közelebb húzva magához a lapot.
- Mondtam, hogy figyelj, tudtam, hogy Leni viszi, ő az egyetlen ember innen, aki felismerte, hogy mit akarok rajzolni - röhögte el magát Casso a tesójára nézve.
Na igen, a rajzkorrepek megtették a hatásukat. :)
- Én is felismertem, csak nem raktam össze - szólt közbe Heni.
- Jóvanna' - védekezett Ricsi röhögve - Leniék jönnek, hátha az övék is nyílt kör.
Nem az volt, viszont Sugárnak mutogatnia kellett.
- Ház, lakás, épület? - próbálkoztam kivenni valamit a mutogatásaiból, mire mutatott egy "kábé" jelet és egy kettest, arra utalva, hogy az összetett szó második részére ugrunk - Öhm... - pislogtam - Doboz?
Sugár megrázta a fejét és megcsinálta még párszor ugyanazt a mozdulatot, mint az előbb, csak kisebben-nagyobban és "egymás mellé".
- Sok doboz - nevettem el magam - Raktár? - tippeltem, de ez se volt jó - Házraktár - vontam össze az első szóval, hátha segít rájönni - Padlás, tároló...
Láthatólag egyre csak távolabb kerültem a keresendő szótól, úgyhogy Napsugár újrakezdte a második szó mutogatását.
Dobozmozdulat, elfordulva félig leülés.
- Szék, sámli, fotel... - soroltam.
Napsugár erre felállt és odébbtolta a nemlétező valamit, amit eddig mutogatott nekem.
- Fotelodébbtolás - nevettem, ami inkább volt már kétségbeesett, mint jókedvű.
Sugár erre csak homlokom csapta magát, ezt egyértelműen nem számítottam bele a mutogatásba. :)
- Oké, odébb toltál egy ülővalamit - állapítottam meg, a nővérem pedig közben tovább mutogatott - Most meg egy szekrényt. Egy házban.
Napsugár erre lelkesen bólogatni kezdett valami olyasmit sugallva nekem a kézmozdulataival, hogy "na, ebből gyere már rá, mi következik".
- Költözés, házfelújítás, ház... mi kezdődik még házzal? - túrtam a hajamba.
- Ééés letelt - szólt közbe Pityu az időt nézve.
- Lakberendezés, Hugi! - mondta Napsugár.
- Neee - temettem a tenyerembe az arcom nevetve.
- Miért ragaszkodtál ennyire a házhoz? - huppant vissza mellém a nővérem.
A következő körben Pityu nem tudta, mit jelent a szó, amit húzott, valami idegen, latin eredetű szó volt, úgyhogy Pityu random megpróbálta körülírni.
Szerintem nincs ember, aki valaha is rájött volna, pláne ez után a magyarázás után, de azért vicces volt. :)
- Nyertüüünk! - jelentettem ki ünnepélyesen, vigyorogva még egy kicsit pattanva is a kanapén a játék végén, majd pacsiztam Napsugárral.
Elég szoros volt, kettő ponttal előztük csak meg Ricsiéket, Lottiékat hárommal, Pityut és Ferdit öttel, folyamatosan más vette át a vezetést, de lényeg a lényeg, a Székely Sisters megnyerte a játékot. :)
(Egy dobogón a Varga Brothers és a Varga Sisters duóval. :D)
Ahogy ment az este, egy csomót beszélgettünk még, ettünk-ittunk, Csepi is jó sokáig ébren volt magához képest, késő este pedig, amikor a vendégeink egy része hazaindult (jó nagy a távolság) és elköszöntünk, épp Cassot kerestem, aki hamarabb talált meg engem, mint én őt, majd szorosan megöleltük egymást.
- Boldog karácsonyt mégegyszer - mondtam mosolyogva, ahogy hozzábújtam.
- Neked is, Szöszi - puszilta meg a homlokom - És jó Brazilt holnaptól.
- Akkor lesz igazán jó, ha beszélünk - vigyorogtam.
- Alap, majd írok. De miért, amúgy szerinted kibírok a sok fárasztó rokon között egy hetet anélkül, hogy zaklatnálak? - kérdezte elröhögve magát.
- Remélem nem, mert én se bírok ki egy hetet a zaklatásod nélkül - mosolyogtam - Akkor is, ha épp medencézek a rio-i lombok alatt, napozok az új bikinimben, keresem a naptejem, üdítőket iszok és úgy teszek, mint ha nyár lenne...
- Ebből videóhívás lesz - mosolyodott el derűsen.
- Legyen - adtam bele a derekam vigyorogva, majd körbepillantottunk, hogy néz-e valaki, és nem nézett, úgyhogy lábujjhegyre emelkedtem és megcsókoltuk egymást.
Akkor hát, boldog karácsonyt. :)

Mai nap - 5/5***: mondtam már, hogy imádom a karácsonyt?