Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

128. Kapcsolatok

Március 27. (péntek)
A barátom mellkasához bújva ébredtem.
Amikor kinyitottam a szemeimet egy pillanatra, ezzel a tudomására adva, hogy már én is felkeltem, a hajamat kisöpörve az arcomból, mosolyogva megpuszilt, mire visszacsukva a szemeimet, félálomban inkább csak jobban hozzábújtam.
- Erre máskor is szívesen ébredek - jegyeztem meg mosolyogva, csukott szemmel valahogy kierőltetve valami hangot magamból.
- Jó szöveg, de nem ébredtél fel - válaszolta szórakozottan, mire felnevettem, majd megerőltettem magam, kinyitottam a szemem és felpillantottam rá, hogy bizonyítsam, hogy de, mire elröhögte magát.
- Oké, nyertél. Hogy aludtál amúgy? - nyomott egy puszit a számra.
- Amikor már aludtam, akkor egészen jól - mosolyogtam a szememet megdörzsölve - Függetlenül attól, hogy nem mostam le a sminkem - töröltem le a szempillaspirálomat a szemem aljáról, ami az alsó szempillasoromra került - Te?
- Ugyanez.
Egy pár másodpercig csak mosolyogva egymásra néztünk, hogy ki szólal meg először az előző estét/éjszakát illetően.
- Nagyon jól éreztem magam - törtem meg a csendet - De tényleg, az egész, olyan jó volt. Köszönöm szépen.
- Nincs mit, Szöszi, nekem is bejött - nézett rám mosolyogva.
Ahogy nézett rám, éreztem, hogy tudna még mit mondani, csak nem teszi, úgyhogy mosolyogva megkértem, hogy mondja.
- Csak régen láttalak ennyit nevetni, Pöttöm - vallotta be őszintén - És imádtam látni.
- Mert jól éreztem magam - mosolyodtam el - Hála neked.
- Erről beszélek.
Reggelire tükörtojást ettünk (én kávéval), majd összekaptuk magunkat és elmentünk vásárolni egy közeli kisboltba ebédhez.
Azt terveztük, hogy mivel ma van az utolsó teljes napunk itt, este majd elmegyünk vacsorázni valahova, ebédre viszont főzünk.
- Oké, szisztematikusan megyünk, figyelj - készített fel Casso lelkileg, ahogy a bolt bejáratánál álltunk, ő pedig megnyitotta a telefonom, amit odaadtam neki és már összeírtam jegyzetekbe a hozzávalókat. A bevásárlókocsit én toltam, én szerettem volna. Egyáltalán nem vagyok gyerekes. - A zöldségek vannak legközelebb, szóval kezdjünk ott. Jézus, Szöszi, te most csak szivatsz, ugye? - röhögte el magát, ahogy a listát olvasta át.
- Azt hiszem, megtaláltad az ananászt a listán - vigyorogtam.
- Ja, de már töröltem.
Csak viccből írtam fel. :) Tudtam, hogy kiszúrja.
A zöldség-gyümölcsös pultnál összeszedtük, ami kell, nyomtattunk rá cetliket - vagy hatmillió év volt, mire megtaláltunk egyet-kettőt, nem volt valami modern az elrendezés a gépen -, majd átmentünk a pékárukhoz.
- Legyünk egészségesek, együnk teljes kiőrlésűt - néztem Cassora.
- Okééé, akkor gondolom, törölhetem a listádról a chipset, meg a Nutellát... - emlékeztetett szórakozottan, mire mosolyogva ráhunyorogtam.
Mindenbe bele lehet kötni végül is.
A nagy bevásárlás után hazamentünk, átöltöztünk, majd nekiláttunk a főzésnek.
Bolognait csináltunk egyébként, illetve desszertként palacsintát is akartunk, de azt csak később.
- Akkor ez most fő - jelentettem ki, ahogy felraktam a tésztát, majd miközben azt kevergettem át, megkértem Cassot, hogy mondja, mi a következő lépés.
Nyilván nem fejből, az is a telefonomon volt.
Egyébként Cassonak és nekem ugyanaz a kódunk a telefonunkon, a legjobb, hogy nem is megbeszélten ugyanaz, csak egy idő után kifigyeltük, hogy neki is és nekem is kettő-nulla-nulla-hét-egy-kettő a kódunk, bár azért adta magát, július 12-én jöttünk össze, 2020-ban.
Szeretünk kreatívak lenni. :)
Mondjuk biztonság szempontjából azért sokkal jobb számsorozat, mint például, ha a szülinapunk lenne a kódunk, vagy egytől hatig a számok, nem?
De hogy fokozzam, az a vicc az egészben, hogy Casso kódjában már kilencedikben is benne volt az, hogy nulla-hét-egy-kettő, szóval vagy jós, vagy véletlen egybeesés, erre majd még rákérdezek. :)
- Majd le kell szűrni - mondta Casso, miközben még csak nyúlt a telefonomért.
- Tudom, de az után. Vagy ha olyan, aközben.
- Fel kell vágni a hagymát.
- Akkor átveszed a kevergetést? Addig felvágnám.
Casso elröhögte magát.
- Oké, Szöszi, azért volt már kés a kezemben, képes vagyok felvágni egy hagymát, de cuki vagy, hogy átadnád nekem a másik nagy kihívást - nézett a lábosra, amiben a tészta főtt, szórakozottan - Imádom, amikor burkoltan életképtelennek nyilvánítanak ki.
- Jól van na - nevettem fel - A hagyma után mi lesz?
- Minden lespoilereztetsz. Nem fogod kitalálni, meg kell pirítani a hagymát.
- Mondjuk nem tudom, hogy fog itt elférni kettő edény - néztem a tűzhelyre.
- Négy hely is van, Leni, szerintem megoldható.
- Tudom, de kényelmesebb, ha kivárjuk, hogy levegyük a tésztát, és akkor csak egy kell.
- Te vagy a főnök - hagyta rám derűsen mosolyogva - Nem mint ha mondjuk nem lenne kész a tészta, mire felrakhatjuk a hagymát.
- Jó, akkor nem tudooom.
- De kivárhatjuk, ha az megnyugtat - nézett rám mosolyogva - Hova raktad a hagymát amúgy? - állt fel, majd kinyitotta a hűtőt, a logikus helyet.
- Nem oda, valamelyik pultra raktam le.
- A pékárukhoz, cseles - szúrta ki Casso, a nem annyira logikus helyen.
A tészta hamar megfőtt, úgyhogy leszűrtem, majd becsatlakoztam Cassohoz a hagyma-buliba.
- Ez olyan megható - vigyorgott rám Casso, poénból ő is elérzékenyültséget játszva egy pár másodpercre, tekintve, hogy könnyezni kezdtem a hagymától.
- Hagyjál már - nevettem fel a szememet megtörölve a csuklómmal.
Igazából Cassoval nagyjából egy szinten vagyunk főzést illetően, szomorú rám nézve vagy sem - nekem van valamennyi rutinom otthonról, azért szoktam főzni, Anyával vagy egyedül, ami talán kompenzálja, hogy alapjáraton egyébként béna vagyok, Casso pedig bár nem az a tipikus konyhatündér, sőt, nem főz, ettől függetlenül halál életképes, életszerű, önálló, jók a képességei, feltalálja magát, hasznosítja az összes eddigi tapasztalatát, valamit improvizál hozzá és megoldja.
Kiegészítjük egymást. :)
És egyébként így ketten egész jól elfőzőcskézünk, pláne, hogy közben egész végig hülyéskedtünk is.
- Kóstolsz egyet? - vett ki egy kiskanalat az egyik fiókból, majd kiszedett rá egy kicsit a kész szószból.
- Előbb inkább én, ugye? - kérdeztem vissza nevetve, mire Casso is elröhögte magát.
- Ja, az ételmérgezés nem játék - mosolygott szórakozottan, én pedig nevetve közelebb léptem hozzá, hogy a számba tudja adni a külön, nekem kiszedett kóstolómat.
Casso egy halvány mosollyal az arcán odatartotta nekem a kanalat, amit ahogy a számba vettem volna már, abban a pillanatban elkapta előlem, helyette pedig odahajolt hozzám, és megcsókolt.
- Bocs, kellett egy kis klisé - hajolt el tőlem mosolyogva, mire vigyorogva kinyitottam a szemeimet, majd végre megkóstolhattam a szószt is.
- Nyitott vagyok a klisékre - mosolyogtam jókedvűen.
Egyébként a szósz finom lett, úgyhogy ezennel neki is láttunk az ebédnek.
- Szerintem ügyesek vagyunk - dicsértem meg magunkat a kaját illetően.
- Jaja - értett egyet.
- Viszont aggasztó belegondolni, hogy mivel terv szerint nyáron összeköltözünk, addigra össze kéne kapnom magam a konyhában - tettem hozzá, ennek ellenére mégis belegondolva, hangosan kimondva a gondolataimat.
- Nem szakácsnak veszlek fel magam mellé, Szöszi, nyugodj le.
- A feminista énem ezt most nagyon díjazza - mosolyodtam el - De most komolyan, valahogy el kell osztani a házimunkát, és elvileg én vagyok a nő, a társadalmi elvárások alapján nekem kell főzni, mosni, takarítani... te jó ég - nevettem el magam a fejemet fogva.
- Figyelj, most jön az a rész, hogy simpelek egyet a feminista énednek - nézett rám szórakozottan mosolyogva - Leszarom a társadalom elvárásait, ismerhetnél, úgy se nézem végig, hogy mindent te csinálj, előreláthatólag én fogok rádparancsolni egy csomószor, hogy ülj le, lazulj el, ne hajszold túl magad...
- Már megint leveszel a lábamról - vigyorogtam őszintén - Mint ahogy a világ összes nőjét is levennéd ezzel a mondattal.
- Oké, leegyszerűsítve, nem azért költözök el anyámtól, hogy akivel utána vagyok, tőle is azt várjam el, mint ha az anyám lenne. Nem mint ha anyám mindent megcsinálna helyettem, de érted - magyarázta derűsen, ahogy felszedett a villájára egy kis tésztát - Túlgörcsölöd.
Zavartan mosolyogtam magam elé, akaratlanul is kifejezve, hogy ez jól esik, de nem győzött meg, mire elnevette magát.
- Leni, most komolyan... - szólalt meg, hogy helyrerakja a fejemben lévő gondolatokat - Ismerj már. Pont le fogom szarni, pont semmi nem fog érdekelni, amin most valszeg görcsölsz, nyugi már.
- De...
- De - biccentett mosolyogva, hogy oké, kezdem már.
- De azért nekem vannak elvárásaim magam felé. Amiknek persze egy nagy része onnan ered, hogy tudom, tudom... de akkor is, mivel elvileg, Jézusom, én leszek a nő a háztartásban, a háziasszony, vagy mi, szeretnék neked, vagy kettőnknek a legtöbbet nyújtani. Nevezhetjük jó nagy nyomásnak is, de én szeretném úgy megélni, hogy csak elvárás magam felé. Attól még persze parázok tőle, hogy bénázom majd, felgyújtom a konyhát, meg ilyenek, és hogy nem fogom tudni megteremteni azt a környezetet, amit meg kéne, úgyhogy...
- Ne már, Szöszi, túlstresszeled, komolyan - nézett rám mosolyogva.
- Meglepetééés - nevettem el magam őszintén.
Ritka fordulat.
- Oké, tényközlés következik - sóhajtott fel derűsen, beleállva a témába, hogy most lefektesse a sziklaszilárd tényeket, eltörölje az összes kérdőjelet a fejemben és letudjuk a sztorit - Egy, oké, vágom, vannak olyan csávók, akik mellett neked ezek tényleg problémák lennének, elvárnák tőled, hogy csinálj meg mindent, hogy legyél tökéletes háziasszony, Jézusisten, mi a szar ez a szó, de ne már mellettem legyenek ilyen aggodalmaid. Engem is ismersz, meg a családomat is, vannak mindenféle családok, de nálunk nem annyira bevett ez az előző századi nemi szerepes-felfogásos-cucc, oké, nyilván megvan a beosztás, meg ilyenek, ahogy praktikus az élet, de az, hogy az összes nő legyen a konyhában, meg takarítson, a férfi meg melózik, aztán viszontlátásra, kábé ennyi a feladata az egész életre, plusz néha becsavaroz valamit, meg leszedi a magas polcról a dobozt, és pont, nem az én családomban a legalapabb felfogás. Sajnos - gondolt bele szórakozottan, poénból, mire felnevettem - Nyugi, poén volt. Szóval könyörgöm, nagyon-nagyon-nagyon könyörgöm, ne stresszeld már magad azzal, hogy én ezt majd tuti el fogom várni, mert nem, dzsííízösz. Kettő, az összeköltözéssel összesen annyi tervem van, hogy legyünk el full jól, gond nélkül, veled lehessek és a kapcsolatunk miatt, hogy komolyabb legyen, ennyi kell, a többit annyira rohadtul meg fogjuk tudni oldani, hidd el, és annyira rohadtul nem érdekel ehhez a háromhoz képest, nincs értelme előre stresszelni rajtuk. Csak mondom. Veled akarok lenni, a barátnőmmel, semmi plusz elvárása nem lesz senkinek veled kapcsolatban, ugyanaz marad a kapcsolatunk, csak jobb, többet leszünk együtt, közösebb lesz az élet, és ketten valahogy majd megoldjuk, mindent rohadtul megoldunk, valahogy tuti, csak legyünk el rohadt jól ketten, ennyi az egész. És három, Jézusom, Szöszi, ne úgy készülj már rám, a közös életünkre, mint valami, mittudomén, feladatra, vagy egy olyanra, ahol majd bizonyítanod kell, nem, te jó ég, készülj rám úgy, mint egy életen át tartó, kurva jó bulira, amihez rohadtul nem kell ennél jobban összekapnod magad háztartás-téren. Könyörgöööm.
- Mert megoldjuk - mosolyogtam.
- Lazán. Ne őrlődj ezen már.
- Jó, de azért nem baj, ha megkérdezem anyukádat, hogy ő hány naponta szokott ablakot mosni, ugye?
Nehogy már én rángassam ki a megszokásokból, negatív irányba, bármit is mond. Tudom, tudom, nem értettem a lényeget. :)
Casso elröhögte magát.
- Oké, Szöszi, most mondtam el egy monológot arról, hogy nem kell túlhajszolnod magad, vagy úgy csinálni, mint ha engem bármennyire is érdekelne, hány naponta van mosva az ablak, és csak azért nyomást pakolnod saját magadra, mert a társadalom, meg ilyenek, erre a tisztaságmániás, rendmániás, kontrollmániás, nulla-huszonnégyben pörgő anyámhoz akarsz fordulni? - rökönyödött meg rajtam szórakozottan, mire felnevettem - Eskü kezdem úgy érezni, hogy te igazából akarod ezt a nyomást, csak nagy naivan megpróbállak ledumálni róla.
- Nem, nem... - védekeztem nevetve - Az igaz, hogy igyekezni fogok a lehető legtöbbet nyújtani, magamért is, de legalább most már nem parázok, és nem lesznek annyira görcsös elvárásaim magammal szemben.
- Nem hiszek neked, ez soha nem ilyen egyszerű, soha semmit nem tudtam még le nálad egy monológgal - jegyezte meg derűsen.
Mosolyogva belegondoltam a beszélgetésünkbe.
- Oké, akkor csak hogy értsem, ha úgy alakul, hogy egy este te mondjuk filmeznél, de én házimunkázok, ezt a felállást pedig nem akarod hagyni, az a típus leszel, aki besegít, vagy aki ledumál róla, hogy csináljam és csatlakozzak inkább hozzá? - kérdeztem rá.
- Erre nem válaszolok - mosolygott rám.
- Nem tudsz vagy nem akarsz?
- Ki tudja?
- És a pókokat ugye majd megölöd te? Kérlek, mondd, hogy az lehet a te feladatod.
- Két lánytesóm van. Kettő. És abból egy a húgom - érzékeltette velem a helyzetet, mire felnevettem - Szerinted hány ilyen kis szart kellett lecsapnom már? - kérdezett vissza elröhögve magát.
- Szóval vállalod, hogy megmentsd az életem, akárhányszor pókot látok.
- Sok mindent nem tudna veled csinálni amúgy.
- Rám mászik, megcsíp... - soroltam a kockázatokat.
- Nem fog, nem tud.
- Dehogynem!
- Nem tudunk elég szar helyre költözni ahhoz Budapesten, a belvárosban, Cica, hogy ilyen kis szar kaszáspókokon kívül tarantulák, meg ilyenek kerüljenek a lakásba. Kivétel, ha a szomszéd pókmániás és tartja, meg tenyészti őket - tette hozzá jókedvűen, élvezve, hogy ezzel a világ stresszét belém pakolta.
- Ezzel most megnyugtattál.
- Nyugi, majd olyan lakást keresünk, ahol már az ingatlanos honlapra is ki van írva, hogy nem lehet állatot tartani. Magyarul nem lesz macska - fordította le egyszerűen.
- Szegény Apa, ő is olyan szívtelen, mint te, és nem szereti Kókuszt - sóhajtottam fel drámaian, rávigyorogva.
- Nem Kókusszal van bajom, az előző macskádat se bírtam.
- Rontsd csak tovább a helyzetet, hajrá - bólogattam, miközben mivel már befejeztük az evést, pontosabban én fejeztem be, ő már kész volt, úgyhogy felálltam, összeraktam a tányérjainkat, majd elindultam velük a konyhába.
- És ez se személyesen a te macskáidnak szól, általánosságban ideges leszek a macskáktól - tette hozzá jókedvűen, miközben utánam jött.
- Fajgyűlölő - néztem rá hunyorogva, mire elröhögte magát.
Nem titok, Casso és én közöttem az egyik legnagyobb ellentét, hogy ő kutyás, én meg macskás vagyok. :)
A tányérokat, meg az edényeket gyorsan bedobáltam a mosogatógépbe, majd felegyenesedtem.
- Mi lenne, ha a palacsintát később csinálnánk?
- Később kéne - biccentett - Fix, hogy most nem állunk neki - jelentette ki tényként.
Mivel a mai naplóbejegyzésemet már következő nap írom, azt hiszem, ideje lelőnöm a poént, hogy végül nem csináltunk palacsintát. :)
És most időugrás a napon belül pár órával.
Cassoval rengeteg mindenről beszélgettünk már az évek során, de még az utóbbi pár napban is.
Az a jó a kapcsolatunkban, amiben mondjuk eleinte nem voltunk túl erősek, jó lassan derültek csak ki dolgok, főleg Casso múltját, történeteit tekintve, hogy ma már szinte bármiről tudunk beszélgetni, ismerjük egymást, közel kerültünk egymáshoz annyira, hogy meg tudjunk osztani mindent, így ugyanúgy tudunk beszélgetni a lelki problémáinkról, a gyerekkori történetekről, a terveinkről vagy az érzéseinkről, mint a kevésbé lelkizős témákról, mondjuk, hogy mi volt a kaja legutóbb otthon, melyik tanárt nem bírjuk, melyik szereplő halhatna meg a sorozatunkban, amit közösen nézünk, vagy éppen... khm. Az olyan témákról.
Na, ez az a téma, amiről velem kezdetben nagyon nehéz volt beszélni, mert zavarba jöttem tőle, lányok előtt még nem annyira, Sacival már tizennégy évesen is beszélgettünk ezekről, ketten, halkan, nehogy meghallják, nevettünk, ha valamelyikőnk túl konkrétan fogalmazott, na de ugyanez Cassoval... na, vele annyiszor pirultam már el emiatt a beszédtéma miatt, hogy azt össze se lehet számolni, pláne az első előtt még.
Konkrétan, amikor az első kapcsolatunkban először szóba került a szex, amikor megbeszéltük, hogy én még várnék vele, hogy persze, ő megérti, annyit várunk, amennyit akarok, megbeszéltük, hogy meddig akarom, hogy elmenjünk, annyira zavarba jöttem, hogy alig emlékszem pontosan arra a beszélgetésre, a naplómba pedig le se írtam.
Mindenesetre ez két éve volt, és azóta azért fejlődtem már, Casso is eléggé feloldott a témában, meg amúgy is, főleg, hogy én vele feküdtem le életemben először és egyedül, a kommunikációt nem spóroltuk ki a témában, legalábbis ő nem hagyta, hogy kispóroljuk, én lehet, hogy a zavarom miatt ezt tettem volna, de jobb így, és erről beszélni is kell azért, hogy minden jól menjen, pláne nálam, aki természetéből fakadóan hajlamos túlgörcsölni dolgokat és mindentől is zavarba jönni. Pozitívum, hogy ma már tudok beszélgetni a témában, egészen normálisan.
Szóval ma, olyan öt-hat körül épp kinnt voltunk kettesben, a nyaraló telkén egy hintaágyban, egy fa alatt, amikor szóba került a téma.
- Neeem, cuki voltál az elsőnél - nézett rám Casso mosolyogva.
Na, ettől azért még ma is zavarba jöttem, úgyhogy zavartan elnevettem magam.
- Komolyan - erősítette meg egy halvány mosollyal az arcán.
- Aha - nevettem a hajamat birizgálva, nem sok hitelt adva neki - Tudod, hogy izgultam tőle? - tettem fel a költői kérdést.
- De miért? - mosolygott.
- Nem tudom - nevettem el magam újra - Te nem izgultál az első előtt?
- Mivel olyannal szexeltem, akinek szintén én voltam az első... - vázolta fel szórakozottan - Nem nagyon. Az egyetlen para az egészben az volt, hogy hazajönnek-e a szülei, miközben úgy volt, hogy nemhogy én nem vagyok náluk, Liza sincs otthon. Na, az para volt - mondta derűsen, arra utalva, hogy az én esetem nem ilyen.
- Mert az nem lett volna hasonlóan szép, ha az ofő nyit be hozzánk a hotelszobába? - nevettem.
- Szerintem a tanárok azért választották a folyosó végi szobát, hogy ne hallatszódjon hozzájuk semmi. Kábé a fiúk fele csajjal ment kettes szobába, egy csomóan a barátnőjükkel, bátor amúgy, hogy engedték - röhögött Casso.
A fejemet fogva nevettem, ez mondjuk belegondolva, lehet, hogy tényleg így történt. :)
- Szóval nem tudom, min izgultál, Szöszi. A lehető egyik legnyugisabb első szexet kaptuk, senki nem nyit be, se szülő, se tesó, se tanár, se haver, nem csönget be random futár a házba, nincs másnap suli, nem kell hazamenni, nem vagyunk beszorítva időbe, nem kell azon aggódni, hogy hall-e a család a háromcentis gipszkarton falon át, buli után voltunk, feloldódva, de tök józanon, hotelszobában voltunk, szóval semmi törékeny értéktárgy, rohadt nagy ágy, tényleg full ketten, de ha bármi van, cringe, meg minden, de akkor is tudtunk volna kinek szólni, kajak már csak virágszirmok kellettek volna illatgyertyával.
Zavartan mosolyogtam magam elé.
- Attól még szétparáztam magam. Alatta már nem annyira, akkor csak zavarban voltam néha, inkább előtte izgultam - vallottam be - Előjött a hatmillió komplexusom többek között a testemmel kapcsolatban, hogy majd látni fogsz, nem tetszem, meg ilyenek, utóbbiban biztos is voltam egyébként, vagy az olyan parák, hogy majd elszúrok valamit, hogy rosszul reagálok, hogy fájni fog, hogy nem fogod élvezni, és még napokig sorolhatnám, komolyan attól féltem a legkevésbé, hogy terhes leszek - láttam be nevetve, mire ő is felnevetett.
- Hát ja, ne vedd magadra, de másfél éve még annál is jobban el voltál tévedve, mint ma - közölte derűsen.
- Ezt mire értsem? - mosolyogtam rá.
- A paráidra. Ezek miatt vártál ennyit?
- Részben, hidd el, hogy nem az irántad való érzelmeimmel voltak problémáim. Nem éreztem magam késznek rá, akkor sem, ha egyébként éreztem, amit... éreznem kell, vagyis hát, hogy... igen, csak... - próbáltam rendesen megfogalmazni, ami nem nagyon ment, de ő legalább értette.
Nem mindig tudom rendesen szóba önteni az érzéseimet, muszáj volt megtanulnia gondolatot olvasni az évek során. :)
Casso magában elmosolyodott.
- Most nagyon őszinte akarsz lenni - állapítottam meg, ahogy őt fürkésztem.
- Az leszek. Kiégek, hogy azon aggódtál, hogy tetszik-e a tested, meg hogy élvezni fogom-e, amikor én meg akkor már vagy ki se számolom, mennyi ideje konkrétan mindent megadtam volna azért, hogy az összes cuki kis ruhádat letéphessem rólad.
Erre picit elpirulva elmosolyodtam.
Nem szokott kertelni, Casso vagy mond valamit, vagy nem, ritkán játszik a kettő között, utalgatásokban, amit ki akar mondani, azt kimondja, ráadásul tök természetesen.
Casso felém fordulva nézett, de én nem mondtam semmit, úgyhogy ő megtörve a csendet, megerősítette, hogy elhiggyem.
- Gyönyörű tested van, Szöszi. Nyugtass meg, hogy nem új infó, hogy ezt gondolom, meg hogy az összes többi parádat is ejtetted már.
- Hetvenöt százalékban megnyugtatlak - nevettem.
- Igazából csak március van és tavalyelőtt november végén feküdtünk le először, de oké, jobb, mint a semmi.
- Ugye? - néztem rá mosolyogva - Egyébként, hogy ne csak rólam legyen szó, ha azt állítod, hogy cuki voltam az elsőnél, én meg azt állítom, hogy te pedig irtó rendes voltál. Persze most is, ne érts félre, de most arról van szó, és nagyon jól csináltál mindent, figyeltél rám, meg minden, ami az akkori énemnek a lehető legjobb volt. Komolyan.
- Hát, aki profi... - vigyorgott szórakozottan, poénkodva, mire felnevettem, majd nekidőltem a vállának.
- Egyébként tízes skálán mekkora idegbajt kaptál, amikor volt még az első előtt az a... kanapés? A majdnem első, amikor vendégeitek jöttek - jutott eszembe.
- Jézus, azt ne is mondd, úgy felbasztam magam rajta - röhögte el magát, mire én is.
- Kérsz zsepit a sztorizáshoz? - vigyorogtam - Ha elsírnád magad.
- De most komolyan, még csak nem is az volt, ami általában szokott akkor, hogy oké, csókolózunk, már fogdosgatlak, leteperlek, maximum csókolgatom kicsit a nyakadat, de ennyi, nyilván be vagyok indulva, és áldom az akaraterőmet, de leállok, mert eddig megyünk el, hanem itt konkrétan benne voltunk, benne voltál, hogy folytassuk, rohadtul beleélem magam, erre random beállítanak hozzánk, pfúúú. Ez még annál is idegesítőbb volt, mint amikor olyan fél évre rá Jakab miatt kellett lelépned szex közben, mert már fárasztotta anyukádat, amit meg is értek az ő részéről, nem azért, de...
- Nagy trauma lehetett - mosolyogtam.
- Az volt, és ráadásul kurva idegesítő is. De a kanapés volt a legszarabb - tette hozzá.
- Szerintem is - értettem egyet - Bár mondjuk, ha listát akarnánk állítani, nekem beleférne a táboros is, a faházak mögött.
- Most azt játsszuk, hogy direkt felidegeljük magunkat? - nézett rám jókedvűen.
- Talán - nevettem fel.
Ezután egy pár másodpercig csendben ültünk egymás mellett, Casso pedig nevetve rámnézett.
- Most tuti kérdezni akarsz valamit. Hajrá, kérdezd meg - olvasta le az arcromról szórakozottan.
- De indiszkrét.
- Szöszi, az indiszkrétnek szánt kérdéseid felét általában alapból nem érzem indiszkrétnek, a másik felét meg már csak azért nem, mert már nem tudsz indiszkrétet kérdezni. Hajrá.
- Oké, nem én voltam a legtöbb idő, amit szex nélkül töltöttél, ugye? Nyugtass meg - húztam el a számat - Mármint, nyilván az első után. Vagy legalább nem óriási a különbség. Esküszöm, ha válaszolsz, nem fogok nekiállni kiszámolni az alapján, hogy kikkel feküdtél le, meg kikkel nem - tettem hozzá.
- Úgy is nekiállsz kiszámolni, ismerlek. Könnyítek rajtad, Pöttöm, Lizától kezdve minden barátnőmmel lefeküdtem - közölte egyszerűen, csak úgy természetesen, vállat vonva, ami mondjuk egy kicsit meglepően hangzott, még ha ki is találhattam volna - Amúgy meg... hááát - röhögte el magát derűsen, a fő kérdésemre válaszolva - Kiszámoljam neked, hátha? - nézett rám mosolyogva.
- Kérlek - nyöszörögtem - Adjuk meg az esélyt.
Casso átgondolta, vele egyszerre pedig én is, bár mindketten tudtuk, hogy esélytelen.
- Bocs, de a top három legtöbb idő is te vagy, csak azt nem tudom így hirtelen, melyik a leghosszabb - szólalt meg végül - Kilencedikben, miután dobtam Bettit, tizedikben olyan december-januártól, amíg szakítottunk, vagy a második kapcsolatunkban.
- Ne mááár - nevettem fel.
- Ne lepődj meg, Szöszi, akárhányszor nem voltál az életemben úgy, hogy barátnőmként, vagy hogy közeledtünk, vagy jártam valakivel, vagy felejteni akartam, vagy nyár volt, azokat meg végigbuliztam - foglalta össze egy mondatban - Vagy ezeknek az átfedései.
- Már bocsi, de te úgy kábé hány lánnyal feküdtél már le? De komolyan - tettem fel a nagy kérdést nevetve.
- Ez nem az az élethelyzet sajna, hogy flex legyen - nézett rám elröhögve magát.
- Na jó, inkább ne is mondd, nem akarom tudni.
- Én se tudom - vallotta be szórakozottan - De legalább nekem feltolja az egómat, hogy te csak velem voltál. Már haaaa...
- Ne már! - nevettem fel, kitágult szemekkel.
- Oké, csak gondoltam, szép lenne, ha így derülne ki - mondta poénból - Attól még VIP vagyok veled kapcsolatban.
- Jó neked, nem tudom, milyen érzés.
- Asszem ezzel arra akarsz utalni, hogy nem vagyok álombarát előzményszempontból.
- Hanyadik barátnőd is vagyok?
- Neeem, nem számolom össze, nem szeretek rosszul kijönni beszélgetésekből - jelentette ki nevetve.
- De, számold össze.
- Nem, nem fogom.
- Légyszi.
- Nemneeeem - rázta meg a fejét derűsen.
Mosolyogva összefontam a karjaimat magam előtt, majd pár másodperc szemkontaktus után, amivel semmit nem értem el, végül stratégiát váltottam.
- Oké, akkor összeszámolom én. Micsoda szerencse, hogy eleget faggattalak már és képben vagyok a múltaddal - vigyorogtam rá.
- Baszki - röhögte el magát a hintaágy üléstámlájának döntve a fejét.
Még hogy nincs haszna annak, hogy négy éve megszállottan jegyzek meg mindent róla. :)
- Rendben, az első csókod Fruzsival volt, ő volt az első barátnőd - kezdtem, visszaemlékezve. Róla még a tizennyolcadik szülinapi bulija utáni napon mesélt a kocsiban, emlékszem ám - De az még nagyon eleinte volt. 2016-ban, hetedikben, vagyis hetedik előtti nyáron, hetedik őszig jártál egy Anna nevű lánnyal, aki egyébként cheerdance-es volt, majd ugyanabban a tanévben, de már 2017-ben egy azt hiszem, Daniella nevű lánnyal is voltál együtt egy kis ideig, ő volt a harmadik barátnőd, és itt még hetedik év végénél se tartunk. Egyébként, azt nem te mesélted, Lottitól tudom, aki mondjuk nem direktben ezt sztorizta el, csak a történetben, amit mesélt, részben hozzátartozott, amikor tizenhárom éves voltál, volt egy Dorka nevű lány, akit crusholtál, az évfolyamodba járt, naaagyon szép lány volt elvileg, de ő csak tetszett neked.
- Mi a szar - nézett rám hitetlenül felröhögve.
- Szóval háromnál tartunk. Daniella után, ha jól rakom össze fejben, volt az a történet Debivel, akivel aztán ugye nem jöttél össze, mert megismerted Lizát. Négy. Liza után, ott egy kicsit homályos a történet, de, ugye már nyolcadikban, Valentin-napon összejöttél Bettivel, öt, majd ballagás körül szétmentetek, nyáron volt velem a WestEnd-es sztori, utána pedig hat, mert jártál Diával kilencedik előtti nyár végén - folytattam hangosan gondolkodva, és kimondhatatlanul élveztem, hogy ő viszont már kikészült rajtam :D - Aki egyébként tizenegyedikben beugrott Halloween-re, és nem nagyon voltam oda érte. Kilencedikben, ott ugye Vivivel csak kavargattál, így szoktad mondani, mert dobtad miattam, aztán szilveszterkor én dobtalak téged, bocsi, utólag, úgyhogy ezután jött újra a Betti-korszak, meg Szabina, meg ilyen lányok voltak, utána jöttem megint én, maaaajd vége lett a kilencediknek, és összejöttél Tamival. Hét. Tamit egyébként anyukád, amikor még mielőtt összejöttünk volna, le-"önjelölt bikinimodell"-ezte - tettem hozzá nevetve, mire ő is elnevette magát - Tami után, úgy szoktál fogalmazni, hogy a nyarat "végigcsajoztad", magyarul nem volt barátnőd, egészen tizedik szeptember végéig, amikor összejöttél Jenniferrel, nyolcadikként, utána velem először kilencedikként, szakítottunk, Bogi, tíz, Anett, tizenegy, pontpontpont, és én újra. Tizenkettő - jelentettem be ünnepélyesen a végeredményt, majd mivel láttam rajta, hogy nem tévedtem, győzedelmesen vigyorogtam egyet.
Casso pislogott kettőt, majd elröhögte magát, és jól tagoltan először csak ennyit mondott.
- Mi. A. Fasz.
Megértem. :)
- Ez rohadt creepy, már ne haragudj.
- Csak odafigyelek rád - mosolyogtam.
- Felmondtad a szerelmi életem - rökönyödött meg, teljesen kiégve.
- És ez a szám a kapcsolataid - tettem hozzá, csak úgy, emlékeztetőül - Nem az összes lány, akikhez valaha közöd volt. Tovább számolva, ezek szerint akkor tizenegy alkalommal szakítottál már. Szívtipróóó.
- Szét vagyok alázva - mosolygott szórakozottan - Tudtam, hogy pszichopata vagy, de hogy ennyire...? - szivatott, mire nevetve meglöktem a karját.
- Tudtam, hogy sok mindenkihez közöd volt, de hogy ennyire...?
- Erre ki kell majd találnom valami jó választ, asszem ezt megkapom mostanában egy párszor még.
- Egy csomó embernek egész életében nincs tizenkét kapcsolata, nemhogy már tizenhét évesen a tizenkettediket kezdjék - nevettem - Főnyereménynek tartalak, nem azért, annyira főnek, hogy tíz exet megnyertem veled együtt és egy elég összetett előéletet.
- Kérem az ügyvédemet - nyöszörgött, mire felnevettem - Mentem a menthetőt, oké?
- Hallgatom - mosolyogtam rá.
- Egy, igazából tizenegy, nem ér magadat kétszer számolni. Kettő, ebben a tizenegyben az összes kapcsolatom benne van, a Liza előttieket nem is veszem komolyan így utólag, azokat, amik nem húzták ki egy hónapig se, szintén, de még Bogit se, függetlenül attól, hogy az megvolt egy hónap.
- A komoly kapcsolatokat mindjárt lelkesebben számolod, ugye? - vigyorogtam.
- Ja. Liza, Betti, Jenni, te. Fél év, majdnem fél év, két hónap, mert lelépett, és összesen kábé egy és háromnegyed év. Ne reklamálj - bökte meg a derekamat derűsen, mire automatikusan összerándultam egy kicsit.
- Akkor se, ha Betti, aki tizenkét éve az osztálytársad, benne van a top négy komoly kapcsolatodban, fél évet jártatok, kilencedikben megint majdnem összejöttetek ééés mivel visszatérve a három időszakra, amikor nem szexeltél miattam, az egyiket úgy kezdted, hogy "miután Bettit dobtad", magyarul kilencedikben lefeküdtél Bettivel...? - gondoltam bele.
- Miért kell ezeket mindig lereagálnod? - röhögte el magát őszintén.
- De most komolyan, tudom, hogy nem az én dolgom, de...
- Jó, lefeküdtünk kilencedikben, egyszer, nem fogok hazudni, de és?
- Csak kérdeztem.
- Ejtettem miattad - emlékeztetett.
- Nagyon szeretnéd menteni a menthetőt - mosolyogtam rá.
- Ja, nem lenne rossz - látta be jókedvűen.
- Egyébként csinálhatnánk egy ilyen téma-évet, tizenkét hónap, tizenkét kapcsolat, minden hónap téma-hónap... - húztam az idegeit tovább vigyorogva.
- Oké, Pöttöm, állj le - mondta ki röhögve.
- Vagy téma-délelőtt, tizenkét óra, melyik nap legyen?
- Szöszi.
- Adventi naptár, heti három beosztással, vagy naptár, minden hónapra egy fotó... stipistopi szeptember és december. Jééé, neked egy tucat kapcsolatod volt! - csillant fel a szemem, ahogy fantáziáltam, mire már csak hitetlenül felnevetett - Mit szólsz egy tizenkétpróbához? Tematikusan, minden kapcsolatod egy kérdés. Vagy totó, csak tizenegy plusz egyes verzióban...
- Leni, fejezd be - nyomatékosította nevetve.
- Az EU-zászlón is tizenkét csillag van, kéne csinálni egy olyan kiadást, hogy a csillagok helyére bevágjuk a mi arcképeinket, vagy a kezdőbetűket... vagy csinálj egy Olümposz kettőt, veled együtt megvagyunk tizenketten új főistenekként. Tizenkettedikesek vagyunk amúgy, azt is megcsinálhattad volna, hogy mindenkivel egy tanév. Vaaagy, tizenkét horoszkóp, tizenkét pont...? - gondolkoztam tovább nevetve, most már jobbára magamat szórakoztatva.
Casso röhögve a számra rakta a mutatóujját és vigyorogva le "sssh"-zett. :)
Elcsitítottak. :)
Nem is értem, miért. :)
****************************************
Folytatás következik! 🥰
(terv szerint az utolsó nyaralásos rész)