Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

59. Főpróba

December 7. (péntek)
Az utóbbi egy hét, amit kihagytam, azt hiszem, pörgősebb hét volt, mint bármelyik a közelmúltban.
Igazából a naplós kihagyásaim közül ez az első olyan hét, amit nem az eseménytelenség miatt hagyok ki, hanem épphogy mert annyi minden történt egyszerre, folyamatos próbák, szervezések, intézkedések, Úristen, hogy a napok végére naplót se volt energiám írni.
Mondanom sem kell, ez a nagy felhajtás a holnapi nap miatt van, azonban a legnagyobb felhajtás még előttem áll.
Ma van a szalagavató főpróbája, a többi osztálynak nincs tanítás, mi viszont egészen fél kilenctől ott dekkoltunk a suliban.
- Akkor nézzük meg mégegyszer azt a bevonulást! - tapsolt kettőt Tamás, mire fáradtan felálltunk a helyünkre.
Nem kíméltek minket, tényleg egyfolytában kaptuk az infókat és próbáltunk, nem csak a bevonulást, az olyanokat is, mint hogy hogyan fogunk beállni a szalagtűzéskor, hogyan lépünk ki, hogyan megyünk vissza; mikor kell öltözni, milyen gyorsan és hol, hova kell letenni a cuccainkat, hogy akasztjuk fel a ruhákat; hogyan állunk be az igazgatói beszéd során, az osztályfőnöki beszéd során, hogy állunk be az osztáyprodukció során, hova nézzünk, mit csináljunk, mit ne csináljunk, lányok hogyan járjanak a cipőikben, fiúk hova rakják a kezeiket, átismételtük hatmilliomodszorra, gyakorlatilag az egyetlen hosszabb pihenőidőnk az volt csak, amikor pár tizenegyedikes próbált, akik a felkonferáló szövegeket mondják, a neveket szalagtűzéskor, illetve az iskolai kórus, zenekar és egy-két versmondó, akik majd akkor fognak fellépni, amikor mi épp készülődünk.
- Lotti is fog csinálni valamit? - csillant fel a szemem, amikor épp Casso mellett ültem a nézőtéren és megláttam a húgát a színpad környékén kóricálni.
- Aha, valamit konferálgatni fog, csak sajna nem szóltak a szervezőknek, hogy nem tud olvasni - mondta Casso szórakozottan, mire nevetve meglöktem a karját.
- Héé, Lotti tök okos lány. És amúgy szerintem tök jó, hogy van szerepe a szalagavatón, két bátyja is végzős, ráadásul jóban van Sacival is, velem is, a fiúkkal is...
- Ja, eléggé adta magát.
Épp amikor ezt megbeszéltük, a sokadszor nagyvonalakban lejátszott műsorban a szalagtűzés következett, úgyhogy mindannyiunkat (mármint végzősöket) felinvitáltak a színpadra.
Névsorban álltunk be egymás mellé.
- Figyeljetek a kéztartásra, a testtartásra, húzzátok ki magatokat, nem a buszra várakoztok! - szólt ránk Tamás.
Miután beálltunk, Lotti is feljött a színpadra és a kezében eligazgatta azt a sötétkék, nagyon hivatalos, könyv alakú tartót, amibe már szépen fóliázva becsiptettek néhány lapot, amin a műsor szövege állt, mindenkinek külön kiemelve a saját része.
Háttal állt nekünk, a színpad elején, szélül a mikrofonállvány előtt.
- Azért jó segge van - jegyezte meg Kolos maga elé vigyorogva.
Ez tény, Lottinak irigylésre méltó az alakja, lányok is látják, fiúk is látják.
- Pofádat befogod - vágta rá Ricsi derűsen egyből a sor végéről.
Ennyi. :)
- Akkor ezt ilyen nagyon tudományos hangsúllyal olvassam? - kérdezte Lotti Helgára nézve, aki Tamással együtt a színpad előtt nézett minket, majd poénból elkezdte, hogy "ééés aaa szalagokat feltűziii, Váárady Miklós". :)
- Nem, nem - nevetett fel Helga - Csak szépen, lassan, nem elnevetve.
- Igenis - mosolygott Lotti - Kezdhetem?
Nemsokára kezdhette, úgyhogy felolvasta a bevezető szövegét.
- Megkérném igazgató asszonyt, hogy nyújtsa át a tizenkettedik évfolyam osztályfőnökének a szalagokat, hogy aztán név szerint, betűrendben kiszólítsuk az osztály tagjait. Kérjük, hogy a nevek szólítását várják ki, a szalagtűzés során azonban szabad a taps - olvasta, majd lapozott egyet.
- És akkor itt az igazgatónő, miután a Tanár urat is felszalagozták, átnyújtja Önnek a szalagokat, amit aztán az osztályfőnök helyettes fog majd - nézett Helga Váradyra, aki biccentett egyet - Ön pedig mindig levesz egyet és feltűzi az épp soron lévő diákra.
- Igen - bólintott Várady.
- Diákok az osztályfőnökkel szemben állnak, de ügyeljetek, hogy ne nagyon fordítsatok hátat a közönségnek - tette hozzá Tamás.
- Most a neves részt is elpróbáljuk? - kérdezte Laci.
- Elpróbálhatjuk - egyezett bele Helga, mire a huszonegyfős osztályunk körülbelül tizenhat tagja egy pillanatig kicsit ellenségesen tekintett Lacira. :)
- Antal Dominik - kezdte Lotti, mire Domi előre lépett a sor elejéről Váradyhoz, aki feltűzött rá egy nemlétező, képzeletbeli szalagot.
És ezen így végigmentünk, egész gördülékenyen ment.
- Annyit szeretnék hozzáfűzni, jobbára a fiúkra vonatkozik, de láttam néhány lányt is, ne lóbáljátok a kezeteket, próbáljatok elegánsan kimenni, lányok, legyetek kecsesek, és mindannyian, húzzátok ki magatokat - nyomatékosította Helga sokadszorra.
Egész nap nem mertem nem kihúzni magam.
Miután ezzel megvoltunk, megint kaptunk egy kis pihenőidőt, amíg mentek a fény- és hangpróbák, elpróbáluk egyszer a keringőt sima ruhában, kétszer az osztálytáncot (mindenki meg volt elégedve vele), majd elküldtek minket, hogy öltözzünk át a báli ruhákba, lányok a naaagy, fehér szalagavatós ruhákba, fiúk pedig a frakkba, hogy kezdetét vegye a mai nap igazán hangsúlyos része.
- Azért durva, hogy itt küzdünk a befűzéssel, meg mindennel, holnap pedig majd kétszer is meg kell ezt csinálnunk, ráadásul tök rövid időn belül! - fakadt ki Betti.
Na igen, holnap a műsor alatt kétszer is fel kell majd vennünk ezt a ruhát, egyszer a keringőnkre, másodszor a közös keringőre, a szalagtűzés alatt elegáns egyen-ünneplőben leszünk, az osztálytáncra pedig szintén külön ruha van.
- Nem értem, én fullra eltáncolnám azt a közös rokonos keringőt farmerban meg pulcsiban - mondta Paula.
- Na jó, akkor csak én imádok ebben a ruhában lenni? - kérdezte Csenge vigyorogva, aki bár akkor félig fehérneműben volt, másik félig már rajta volt a ruhája.
- Neeem, én is imádom, csak miért kell ennyire elkapkodni? - kérdezte Betti - Vagy azt is lehetett volna, hogy azokat a részeket, amikre ez a ruha kell, azokat rakjuk egymás mellé, és akkor nyugiban felvehetjük. Mi van, ha a kapkodásban elszakad, nem húzzuk meg eléggé, vagy ilyenek???
- Nyugalom, itt leszünk többen is segítségnek - szólt közben Helga.
Mindeközben Saci, Enikő, Lili és én lassan elkészültünk az öltözéssel.
- Tanárnő, ki lehet már menni, ha kész vagyunk? - kérdezte Marcsi Madarastól, aki osztályfőnök-helyettesként szintén segédkezett az öltözködésben.
- Persze, nyugodtan, sőt, menjetek is az előadóterembe - bólogatott Madaras.
Így a lányokkal négyen megnéztük magunkat a tükörben mégegyszer - továbbra imádom a ruhámat, alig vártam már, hogy felvehessem :D -, megigazítottuk a hajunkkal együtt, majd nagy levegőt véve a magassarkúinkban kitipegtünk a folyosóra.
Ahogy az előadóterem előtti folyosóra értünk, a fiúk már ott bandáztak az egyik padnál, mindannyian frakkban, elegánsan, Ricsi még a haját is kiengedte és poénból épp fésülte hátra, majd amikor észrevettek minket, egyből füttyögésben meg tapsolásban törtek ki, mire zavartan elnevettem magam összenézve a lányokkal, majd Cassora pillantottam, aki eddig háttal állt nekünk, csak a nagy éljenzés hallatára fordult felénk.
Egyből észrevett engem, végigpillantott rajtam, majd egy halvány, édes mosoly jelent meg az arcán, ahogy a szemeimbe nézett, mire picit elpirultam, és az ajkamba egy kicsit beleharapva zavartan megigazítottam a hajam.
Gyorsan mondott valamit a többieknek, majd elindult felém, mire vigyorogva megálltam, és ahogy odaért hozzám, királylányosan, a szoknyámat megfogva pukedliztem egyet.
- Na? - kértem ki a véleményét, abba se tudva hagyni a mosolygást.
Casso ugyanazzal a mosollyal az arcán ismét végignézett rajtam.
- Gyönyörű vagy, Szöszi, nyugi már - mondta őszintén, mosolyogva, mire igyekezve elfojtani a kicsattanóan boldog vigyoromat, megkérdeztem.
- Ugye leköröztem a fantáziádat? - kérdeztem mosolyogva.
- Tudtam, hogy kurva gyönyörű leszel, csak most, hogy látom is... - pillantott végig rajtam mosolyogva ismét - Be se tudok telni veled, Úristen - nevette el magát a hajába túrva - Szerelmes vagyok, kész, ennyi volt - közölte tényként nevetve.
- Tehát lenyűgöztelek? - szökkentem egy picit vigyorogva, alig bírva magammal.
- Le - mosolygott folyamatosan engem nézegetve, mire magamban örömsikításban törtem ki, ő pedig az arcomat megsimítva odahajolt hozzám és megcsókolt.
Szerintem nem gondolt arra, hogy holnap még a hajam is tökéletes lesz és a sminkem is. :)
Azt pedig ne felejtsük el hozzátenni, hogy ha én jól néztem ki, akkor rá szó sincs, de most komolyan, Casso kiöltözve, hát basszus, esküszöm, megfordult a fejemben, hogy most azonnal idehívok egy papot, végülis a ruhánk is egészen esküvőhöz illik, nem? :)
- Mindenki álljon be a kezdő helyére! - szólt Tamás, amikor már a színpadon voltunk, majd a függöny behúzódott, amin azért egy páran meglepődtünk.
Tamás váltott pár szót a stáb egyik tagjával, aki a fényekért felelős, majd elindult az It Is You, mi pedig eltáncoltuk a koreográfiánkat, aztán újra, újra, meg újra, ezután átvettük külön a neccesebb részeket, és megint újra.
Fárasztó volt, és már most előre izgultam a holnaptól, pedig egyelőre csak a stáb tagjai, Várady, Madaras, a tánctanárok és pár tizenegyedikes figyelt csak.
- Szünet! - jelentette be Tamás a sokadik próba után, mire megkönnyebbülten felsóhajtottunk, elmentünk inni, enni, meg ilyesmik.
Mosdóba egyikünk se mert elmenni a lányok közül, szóval az még jó kis küzdés lesz holnap.
Olyan fél óra múlva visszahívtak minket az osztályterembe, úgyhogy folytatódott mindent ott, ahol abbahagytuk.
- Ezt a koreográfiát akkor most utoljára a mai napon - mondta végül Helga a másik tánctanárral összenézve, majd ránk - Hajrá, nagyon ügyesek vagytok.
- Utána ehetünk? - kérdezte Paula.
- Most volt szünet, nem ettél?
- De, csak azóta vagy ötször eltáncoltuk.
- Ég a kalória - szólt közbe Samu, a párja, mire Helga elnevette magát.
- Jó, ezt még éljétek túl, és utána pár falatot ehettek - engedte meg, mire a bejelentése vont egy kis szórványos tapsot maga után innen-onnan. :)
Erre a próbára azért összeszedtem a végső erőimet, és bár a zene végén kifújtam magam, hogy jó, ez volt mára az utsó, igazából próbáltunk helyette mást, de az legalább kevésbé volt megerőltető, illetve aztán már tényleg hagytak minket, csak átbeszéltük a holnapi nap menetét.
- Az aftert nem akarjuk elpróbálni? - szólt közbe Laci vigyorogva, amikor végre leülhettünk - Vagy mégegyszer a keringőt?
Kapott pár átkot néhányunktól. :)
Nagyjából akkor végeztünk átöltözésekkel együtt, mint amikor egy átlagos iskolai napon szoktunk, úgyhogy akkorra már épp eléggé ebédkészek voltunk ahhoz, hogy a szokásos társasággal elmenjünk kajálni valahova.
Klasszikus gyorskaja helyett most egy közeli pizzériát választottunk, mert végülis "most keringőztünk órákon át, legyünk elitek". :)
Kilencen voltunk, Casso, Ricsi, Andris, Laci, Enikő, Saci, Lili, Lotti és én (a "kisvargát" is hívtuk magunkkal, ha már... :D), úgyhogy a lehető legnagyobb, hosszú asztalt foglaltuk el.
Én Casso és Lotti között ültem, velem szemben Ricsi, Saci és Enikő, Enikő mellett Lili, Ricsi mellett Andris, Laci pedig odahúzott egy széket magának a barátnője mellé az asztalfőn.
Laci egész nap folyamatosan azon szórakozott, hogy mindenkit magára haragított azzal, hogy "nem akarunk mégegyszer próbálni?", meg ilyenek, mondjuk úgy, hogy ez volt a bünti. :)
- Nem ananászosat kértél, hogy lehet ez? - tette fel a költői kérdést Casso szórakozottan, ahogy leültem mellé a sima sonka-kukoricás pizzámmal.
- Hogy három ananász-utáló között ülök - nevettem fel.
Mellettem Casso és Lotti, átlósan szemben Ricsi. Körbevettek. :)
- Jó hatással vannak rád - jegyezte meg Enikő nevetve Ricsitől kettővel.
- Akkor ezek szerint négy - helyesbítettem magam.
- Nyugiii, én szeretem - mosolygott rám Saci velem szemben.
- Ja, rajtad még dolgozunk - karolta át a vállát Ricsi jókedvűen.
- Állj ellen - biztattam a legjobb barátnőmet, aki nevetve bólogatott.
Egyébként Sacival ugyanolyan pizzát ettünk, le is pacsiztunk az asztal alatt. :)
- Amúgy valaki belegondolt már, hogy basszus, szalagavatónk lesz? - kérdezte Lili hirtelen.
- Liliii, azért ilyen csúnyán neee - szólt rá Laci szórakozottan, tekintve, hogy Lilinél még a "basszus" szó is ritka eset. :)
- Nekem feltűnt - gondolt bele Enikő elnevetve magát.
- Mármint, hogy konkrétan fél évünk van, vagyis annyi sincs a suliból, és ennyi volt - gondolta tovább Lili - Meg az osztály is. Csak nekem durva?
- Nem, nekem is - értettem egyet - Még csak most volt a gólyatábor.
- Ugye?
- Ne mondjatok ilyeneket, így is már most utálom, hogy itthagytok a suliban - nyöszörgött Lotti.
- A szívedben mindig ott leszünk - vigyorgott rá Andris.
- Nyugi, majd tartunk hb-ket és meghívunk - legyintett Ricsi - Úgyis kábé mindig nálunk vannak.
- Jó, mondjuk miattatok pont nem aggódom, meg Leni miatt, veletek szinte együtt élek - javította magát Lotti a bátyjaira nézve, mire Casso elröhögte magát, majd egy pillanatra rámnézett - Veletek elég sűrűn összefutok jövőre is, de mi lesz velem a suliban???
- Senki nem mondta, hogy mindenki átmegy év végén - jegyezte meg Laci derűsen.
Van benne valami. :)
Miután megkajáltunk, maradtunk még egy csomó ideig beszélgetni, majd amikor elindultunk, a szokásos felosztásban ment mindenki a maga dolgára - Casso, Ricsi, Saci és én az Arany utca felé, Enikő és Andris a buszmegállóhoz, Lili és Laci pedig külön, plusz Lotti most nem velünk jött, mert a barátjához ment.
Ricsi és Saci nagyon beszélgettek valamin, úgyhogy Cassoval mögöttük mentünk ketten, majd ahogy az előttünk sétáló párra néztem, egyszer csak, hirtelen kitágult szemekkel megtorpantam, mire Casso is felém fordulva értetlenül megállt.
- Mi az? - nevette el magát.
- Amikor azt mondtad, hogy Ricsinek volt oka szakítani, és igazából ő tette, mert úgy alakultak a dolgok... - kezdtem bele összerakva a fejemben a képet, arra várva, hogy ő fejezze be a mondatomat, de nem tette meg, a tesója után pillantott, aki épp akkor poénkodott valamit Sacinak, majd mosolyogva visszanézett rám, és kész volt hallgatni tovább a gondolatmenetemet - Azok a dolgok nem Mesivel voltak kapcsolatosak, ugye?
Egész eddig azt hittem, hogy Ricsi a Mesivel való kapcsolatán belül történtek miatt hagyta ott a barátnőjét.
- Vártam már, hogy mikor esik le - mosolygott halványan.
- Végig tudtad? - tágultak ki a szemeim.
- Alap, de még sokkal többet is - röhögte el magát őszintén.
A fejemet fogva futtattam végig mindent az agyamban, minden kis jelenetet, mondatot, jelet, ami eddig fel se tűnt, csak most, együtt rakták ki a képet.
- Oké, úgy se veszik észre, hogy megálltunk - összegeztem magamban a gondolataimat egy pillanatra Ricsiék után nézve, majd vissza magam elé - Szóval, Ricsi Mesivel volt, Saci pedig majdnem Bobóval.
- Igen.
- De Saci csak esélyt akart adni kapcsolat kialakulására, igazából nem akart összejönni Bobóval. Úristen, az lehet, hogy ezért nem akarta... - állt össze a kép egyre jobban.
- Lehet - bólogatott Casso derűsen.
- Jézusom!
Továbbgondoltam a dolgot.
- Belegondolva Ricsi már az elejétől fogva kérdezősködött, meg érdeklődött, hogy mi van Saci és Bobó közt, sőt, még a Tánckavalkádon, Úristen, már akkor is, Lotti tudott Bobóról, mindent tudott, hogy mi van vele és Sacival... ti egymásnak adtátok le a drótot!
- Én csak kaptam az infókat - tette fel a kezeit jókedvűen.
- Ti egy maffia vagytok - állapítottam meg hitetlenül - Jól néztek ki, mindenki imád titeket, mindenki féltékeny rátok, van is miért és olyanok vagytok, mint valami szuperszövetség. Ez valami vérszerződés, Jézusooom! - hitetlenkedtem, Casso pedig nevetve hallgatott - Most, hogy ezt tudom, csak most veszem észre, hogy Ricsi és Saci amúgy egy csomót vannak együtt, főleg az elmúlt egy hétben, vagy kettőben, amióta Saci hagyta Bobót, és mondjuk csak az első nap amortizálta le a dolog egy kicsit a bűntudat miatt, meg hogy mert kínos, aztán Ricsi megvigasztalta, utána megjelent Saci exe, Ricsi bevédte Sacit, és ismét megvigasztalta, amúgy táncpárok keringőn, Ricsi hirtelen, valami rejtélyes ok miatt, "mert úgy alakultak a dolgok", szakított a barátnőjével, aki egyébként szerintem kezdte sejteni, hogy valami van Sacival, Sacit megkérdeztem, hogy Bobó után tetszik-e neki valaki, kerülte a kérdést, te is gyanús voltál valahol, Úristen, minden mindennel egybevág, te azzal a sunyi mosolyoddal nézel engem, végig tudtál mindent, nekem meg csak most esik le ez az egész! - fakadtam ki hitetlenül - És egyébként erről én miért nem tudtam? Mármint, Saci konkrétan semmit nem mondott.
- Nem az én legjobb barátnőm, de szerintem amúgy ő se volt biztos benne, Ricsi se volt, ott volt a barátnője, halál jól elvoltak, Sacinak meg ott volt Bobó, csak aztán úgy jött az élet, hogy beindult egy folyamat, és egyik napról a másikra rájött a tesóm Sacival, hogy oké, full jó fiú-lány barátok voltak, csak...
- Csak szerelem lett belőle - fejeztem be helyette - Megint.
- Az.
Hitetlenül elnevettem magam.
- Végre - vigyorodtam el.
- Jaja - értett egyet jókedvűen.
Ez az eddigieknél is jobban feldobta a napomat. :)
Délután épp a holnapi ünneplőmet készítettem elő, amikor csengettek, úgyhogy mivel én voltam a legközelebb a bejárathoz, leszaladtam ajtót nyitni.
- Sugááár! - ugrottam a nővérem nyakába vigyorogva.
- Készülj fel, ki kell választanunk közösen a "húgomnak szalagavatója lesz, szóval én leszek a büszke nővér" outfitemet - jelentette ki mosolyogva Napsugár.
A holnap szalagavatós húg pedig imádja a büszke nővérét. :)

Mai nap - 5/5*: azt hiszem, nem fogok túl sokat aludni ma, de azért igyekszem. Már mindent kikészítettem, próbáltunk a suliban vagy ezerszer, a hajamat megmostam, testápolás, arcápolás, koreai arcmaszk, gyantázás, szalagavatóra készült köröm, egészséges vacsi, korán lefekvés, illatgyertya, hogy relaxáljon, minden megvolt. Őszintén, előre érzem, hogy holnap sokat fogok könnyezni a lehető legjobb értelemben, de valahol azt is várom. Na jó, hol is van az a zsepicsomag?
****************************************
Én pedig vagy három éve várom, hogy kirakhassam a következő részt. 🥰
(részeket)