Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

24. Színház

Október 16. (kedd)
Ma színházba mentünk az osztállyal és a tizenegyedik c-vel, így mindenkinek ünneplőben kellett jönnie. A tanárok nem merik ilyenkor ránk bízni a "színházba illő ruha" fogalmának értelmezését, mert azt lehet így és úgy is, szóval inkább egységesen ünneplőben voltunk, csak iskolai kitűző és -kendő/-nyakkendő nélkül (kinek mi).
A kísérőink Várady, Szekeres (ő a tizenegyedikesek ofője) és Horváth voltak, akikkel a második óra becsengetésekor indultunk tömegközlekedéssel.
A villamoson a fiúk társaságában voltam.
- Hogy kicsapta magát macsóba a csávó - vihogott Andris az egyik tizenegyedikes srácra nézve, akire szerintem a fehér ingje nemhogy kicsi volt, még a felső négy gombját is kigombolta, mire elnevettem magam.
- Azért azt a mellszőrt látnunk kellett - tette hozzá Laci szórakozottan.
- Csubakka, basszameg - röhögött Casso.
- De amúgy ez a gombkihagyós ilyen Niki-style - vigyorgott Ricsi, mire mindannyian felröhögtek.
- Basszatok meg-style - folytatta Laci vihogva.
Az ajkamba harapva lesütöttem a szemem, és irtózatosan reméltem, hogy nem hallják ezt sokan, pláne az emlegetett.
- Kirakom a mellem, most gyertek srácok, naaagy őszi leárazás - kezdte gombolgatni Andris az ingjét lányos, nyivákoló hangon poénkodva.
A fiúk ekkor már fulldokoltak a röhögéstől, én igyekeztem elásni magam, majd az egészre Ricsi fejelt rá, ahogy átszólt a villamoson a tőlünk pár méterre lévő Koloshoz.
- Te, nem félsz táncórákon? Én felvennék valami oltást nemi betegségek ellen - szólt oda Niki keringős párjának vigyorogva, amin jót röhögtek, én pedig eddig bírtam ki.
- Na jó, fejezzétek már be - szólaltam meg hirtelen, mire a srácok értetlenül rámnéztek.
Továbbra is csak értetlen pislogásokat kaptam, úgyhogy felsóhajtottam.
- Oké, ünneprontó vagyok, felfogtam, de ne bántsátok már - vettem inkább kérlelőre a dolgot, értelemszerűen Nikire gondolva.
- Mer', jóban vagytok, vagy mi? - értetlenkedett Laci.
- Az tök mindegy, akkor se érdemli meg, hogy így bánjanak vele, annyira megalázó - magyaráztam - Vagy de? Mert én is megkérdeztem ugyanezt magamtól, és nem tudtam rá válaszolni.
Ekkor Horváth bejelentette, hogy leszállunk, így választ nem kaptam, már csak azért sem, mert inkább lecsatlakoztam tőlük és átmentem Saciékhoz, miközben folyamatosan éreztem, hogy néznek, de nem érdekelt, csak annyiban bíztam, hogy talán egy picit elgondolkodnak rajta, vagy ha nem is, legalább nyugtázhatom magamban, hogy én nem vettem részt ebben az egészben.
- Mi volt ez? Nem hallottuk - kérdezte Lili, mire elmeséltem a dolgot.
Amikor megérkeztünk a hév megállóba, Casso odajött hozzám és picit félrehívott.
- Nem, én nem haragszom, ellenem nem csináltatok semmit, csak nem kívánok ebben részt venni, mert szerintem irtó megalázó Nikire nézve, és szemétség, de ha nektek ez vicces, akkor gratulálok, alázzatok tovább egy olyan lányt, akivel már három éve is ezt csináltátok, nekem úgy sincs ebbe beleszólásom - vontam vállat - És lehet hisztisnek tartani, vagy poéngyilkosnak, nem érdekel, nem nektek fakadt ki Niki tökre összetörten tegnap, hanem nekem, és elgondolkodtam rajta, és bocsánatot kértem tőle, akkor is, ha egyébként nekem nem áll szokásomban így viszonyulni hozzá, csak nem mondtam nektek, mert nem akartam képmutatónak tűnni. De ezt is most csak neked mondom, abban reménykedve, hogy te talán megérted, amikor nem csak neked kéne mondanom, bár mondjuk te is nyakig benne vagy, de ez mindenhogy olyan hülyeség, mert senki nem fog miattam megváltozni, vagy ha talán igen, az sem igazi, csak már nem bírtam végighallgatni, úgyhogy... nem, nem tudom! Mondj annyit a többieknek, hogy bocs, hogy elszúrtam a bulit, én úgy se beszélgetek velük egy darabig, mert irtó kínos lenne - fejeztem be visszahalkítva a beszédhangomon - De hagyjuk is a témát, hülyeség volt felhoznom.
- Oké, mi volt Nikivel abban az öltözőben? - kérdezett rá a tegnap tesi után folytatott beszélgetésemre.
- Persze, ha én ugyanezt visszakérdezném, már egy fokkal furcsábban jönne ki - dünnyögtem, mire elröhögte magát, afféle "tudtam, hogy ezt nem fogod kihagyni, de megérdemeltem" stílusban - Összeveszett Csengével, aztán Bettivel, Mira is belerúgott, teljesen kiborult, és én voltam ott, akinek kifakadt, hogy mindenki csak utálja, csak bántja, mások helyett is, hogy mindig ő a második... kiakadt, hogy Csengét mindenki imádja, hogy meg akar felelni, hogy észrevegyék, hogy legyenek kapcsolatai, csak tehetetlen... - meséltem halkan, nehogy meghallja Casson kívül bárki, akinek nem kéne - És megsajnáltam, tényleg.
Casso először nem tudott mit mondani, csak beletúrt a hajába, aztán egy akaratlan, őszinte mosoly jelent meg az arcán.
- Mi az? - nevettem el magam zavartan.
- Hogy ezt imádom benned - nézett rám mosolyogva.
- Mármint? - értetlenkedtem.
- Hogy ekkora a szíved, de komolyan.
- Csak próbálok jobb lenni.
- Nem nagyon van már, hova - mosolygott - De amúgy annyit nem értek most már, hogy Niki full köcsög volt veled, bocsánatot kértél tőle, amikor ő is simán kérhetett volna amúgy, de nem tette, miért védted be? Mármint... - nevette el magát értetlenül - ...oké, ha belegondolunk, igazad van, de te minek gondoltál bele? Vagy miért foglalkozol ezzel? Magadra vállaltad egy újabb ember problémáit, amivel aztán törődhetsz magad helyett, eskü, hogy nem értem.
- Mondom, hogy szeretnék jobb lenni. Jó érzés, ha sikerül, és bűntudatom van, ha nem.
- Mondtam már, hogy túl jó vagy erre a világra?
- Azt hiszem - mosolyodtam el.
Amikor megérkeztünk a színházba, leadtuk a kabátokat a ruhatárba, a tanárok elszórakoztak valamit a jegyekkel, majd kiosztották őket, és elvileg oda kellett volna ülnünk, ahová a nekünk odaadott jegy szólt, de persze addig ment a cserebere, amíg elégedettek nem voltunk.
- Melyik perec szimpi? - kérdeztem Sacit a büfénél, akivel egyből a perecekhez rohantunk, ahogy volt rá lehetőségünk.
Persze tök mindegy volt, melyik perec szimpi, mert a büfés választott nekünk, de nem baj, finom volt. :)
A nézőtéren Enikőékkel foglaltam helyet, a mögöttünk lévő sorban pedig a fiúk ültek.
- Leni - szólt előre Ricsi nekem, mire hátrafordultam.
- Igen?
- Mogyi? - kínált meg, ami meglepett, Ricsi nem az a kínálgatós típus.
- Gyanús vagy, hol az átverés? - kérdeztem vissza, mire a fiúk összeröhögtek.
- Sehol, kérsz? - ismételte meg Ricsi.
- Nem, köszi.
- Te tudod - vont vállat szórakozottan, mire visszafordultam.
- Szerintem ez engesztelés volt - jegyezte meg Enikő halkan.
- Mogyival?
- Fiúk...
Amikor elkezdődött a darab, gyorsan leellenőriztem mégegyszer, hogy le van-e némítva a telefonom.
- De miért játsszák ennyire túúúl? - nyöszörgött Saci mellettem.
Nem tudtam válaszolni, minden esetre sokkal élvezetesebb volt az előadásnál, ahogy a fiúk baromkodtak mögöttünk, de sajnos a poénjaik félbeszakadtak, amikor Somogyi helyet cserélt Andrissal, aki így bekerült a tanárok közé, Somogyi pedig a fiúkhoz, hogy csendben legyenek.
Két felvonás között a lányokkal elmentünk a mosdóba.
- Ez miért ilyen hangos? - hallottam meg Lili zavart hangját a szomszéd fülkéből.
- Csak nyugodtan - nevetett fel Enikő is (aki csak elkísért minket).
- Jó, te könnyen beszélsz.
- Mert szerinted nem hallottunk még... csurgást??? - kérdezte Enikő jókedvűen.
- Oké, de ez egy színház, na - magyarázta Lili.
- És? Jogod van hangosan pisilni - nevetett Enikő.
Nagyjából akkor rekesztettük be a beszélgetést, amikor váratlanul meghallottuk Szekeres hangját, hogy "elvagytok, lányok?". :)
A következő felvonásra már kicsit kevésbé motiváltabban ültünk be, mint az előzőre, mindenesetre amíg nem kezdődött, elszórakoztattuk egymást.
Előadás után a tanárok közös megállapodás alapján nem egyszerre uszítottak rá minket a ruhatárra, hanem névsor alapján állítottak be minket a sorba, hogy senki ne kallódjon el, így Csenge mögött és Marcsi előtt állva várakoztam.
- Szerintem már nem érünk vissza a suliba - mondta Marcsi az órájára pillantva.
- Akkor jó - mosolyodtam el - Mondjuk a tegnapi tűz miatt, nem hinném, hogy nagyon komoly tanítás lett volna.
- Persze - értett egyet Marcsi - Arra egyébként kíváncsi vagyok, mi okozta a tüzet, pont próbatűzriadó alatt...
- Én is - bólintottam, majd Marcsihoz ekkor hozzászólt Ágoston, aki kettővel mögötte állt, így ahogy előre fordultam, rálátást nyertem Csengére, aki ugyanolyan szokatlan arckifejezéssel állt, mint tegnap, amikor felmerült ugyanez a téma.
Tudtam, hogy hallotta a beszélgetésünket Marcsival, ami pedig megerősítette a tegnap felmerülő gyanúmat, úgyhogy belegondoltam - Csengét a tűz előtt utoljára akkor láttam, amikor egyedül, tiszta idegben kiviharzott az öltözőből, ráadásul ekkor esett le a dolog, hogy a tűz a női öltözőhöz közel gyulladt, pont amerre hangos kopogással elvonult.
- Nem, tuti nem, biztos, hogy nem, nem pszichopata - gondoltam magamban döbbenten, de nem hagyott nyugodni a dolog, egész végig, amíg ki nem értünk a színházból, ezen kattogtam, egyre biztosabban a sejtelmemben, aztán amíg gyülekeztünk az épület előtt, odébb hívtam Csengét, fogtam magam és egyszerűen csak rákérdeztem.
Csenge a vártnál hevesebben reagált rá.
- Megőrültél???
- Csak megkérdeztem, nyugalom - lepődtem meg.
Csenge kifújt egy nagy adag levegőt, vele együtt az ideget is, majd rám nézett.
- Ha én is lennék, miért mondanám el, de most komolyan? Bennt maradtál az égő suliban, ha bárkinek elmondanád, szaladna is a dirihez - értetlenkedett.
- Talán mondjuk azért mondanád, mert ahogy mondtad... bennt maradtam az égő suliban? - kérdeztem vissza - És nem adnám tovább, nem vagyok olyan.
Az előttem álló lány zavartan elnevette magát, majd halkan megszólalt.
- Fogalmam sincs, hogy én voltam-e - válaszolta őszintén - Niki felcseszett, én meg felborítottam egy faasztalt a hátsó kijárattól egy kicsivel, mert ideges voltam, fogalmam sincs, minek boríthattam neki, vagy mi volt rajta.
- És a hátsó kijáraton mentél ki?
- Szerinted? Persze, hogy ott, és tudom, ott volt tűz, leesett, és senkit nem láttam arrafele, mindenki a főbejáraton ment ki, én csak dühöngtem ott hátul, de szupi - fonta össze a karjait idegesen - Milyen jó, hogy vannak biztonsági kamerák és tutibiztos, hogy visszanézik, kicsapnak az utsó évben, mert rágyújtottam az épületet két diákra, ne is mondd, picikét stresszes vagyok miatta.
Elhúztam a számat.
- Nem, nem, nem csaphatnak ki, nem direkt csináltad - ráztam meg a fejem.
- Tegnap végignéztem a házirendet, megszegtem pár pontot, meg amúgy is, meggyuladt miattam a suli - esett kétségbe - Cassot is majdnem kicsapták, csak mert verekedett, szerinted engem ezért...? Vagy minimum elküldenek egy pszichiáterhez, vagy rovót kapok, vagy korlátoznak, nem vehetek részt a szalagavatón, az utsó évi programokon... és anyám is meg fog ölni! Végem vaaan - temette a tenyereibe az arcát.
- Kimentünk valahogy, ne aggódj - sóhajtottam fel együttérzően - Nem fogsz neki örülni, de azért megkérdezem, egy embernek elmondhatom, hogy segíthessen? Bízhatsz bennem és benne is.
- Cassonak, tuti nem - találta ki egyből - Más sem hiányzik, hogy egy pszicho őrültnek tartson.
- Engem is annak tart - legyintettem elnevetve magam - Már volt az igazgatóiban párszor, meg tuti, hogy voltak ilyesmi ügyei, csak véleményt kérnénk tőle. Vagy tudod mit, meg sem mondom a neved, csak annyit, hogy tudom, ki volt.
- Egyből levágja, nem hülye. És nem akarom, hogy a hátam mögött mesélgesd el neki, neked se, senkinek sem akartam elmondani, nem fogom saját magamat beköpni!
- Kiderül úgy is, Csenge, és nem adom át senki másnak, és ő se. Miért adná?
Csenge összefont karokkal átgondolta.
- És mit mondasz neki? Szia Szívem, Csenge rámgyújtotta a sulit, segítenél kihúzni a szarból? - "utánozta" a hangomat elvékonyítva az övét.
- Nem rámgyújtottad, csak véletlen meggyújtottad, én pedig bennt voltam - javítottam.
- Miért akarsz segíteni? Hányszor hangsúlyozzam, bennt maradtál egy égő épületben miattam! - nyomatékosította - Amiért bocsi, nem akartam, de most komolyan.
- Mert nem tehetsz róla, és nem akarom, hogy kirúgjanak. Csak megpróbálnék segíteni.
Csenge végül belement, úgyhogy miután megérkeztünk a sulihoz és mehettünk haza, letámadtam Cassot a dologgal, hátha.
- Oké, Szöszi, szóval amellett, hogy Niki lelkét pátyolgatod, aki amúgy akkora gyökér veled, mint a kurvaélet, most Csengének is segítesz, tök önzetlenül, miközben nemrég még simán utáltad, tegnap meg rád gyújtott egy épületet - értelmezte Casso - Figyelj, ha halálfélelmed lenne, a mennybe kerülsz, nyugodj már meg.
- Nem direkt csinálta, az se ezer százalék, hogy ő, de őt fogják elővenni. Véleményt szeretnék, szerinted mit fog kapni?
- Hát, mivel lány, a tanárok meg imádják, ha engem kérdezel, marad a suliban - közölte a világ természetességével, megadva magát a kérésemnek - És az igazgató is nő, szerintem rovót se kap, max intőt, azt is csak az asztal miatt kábé.
- Csak mert lány? - vontam fel a szemöldököm értetlenül - Nem hinném, hogy csak ezért... vegyük mondjuk azt a zalános esetet, nem érdekelt senkit, hogy lányt lökött neki a kőnek, mindenkit az kötött le, hogy eltörted a karját.
- Mert nem vagyok nagyon közkedvelt magatartást nézve - röhögte el magát őszintén.
- Mert Csenge az?
- Oké, tényeket közlök, hogy hogyan látja a tanári kar. A viszonylag új lány, helyeske, cuki, tanul, kiemelkedő sportoló, udvariasan köszön, énekverseny nyert tavaly veled, akit szintén imádnak, egyébként Csenge családi háttere is gáz, ezt nem direkt csinálta, és semmi más panasz nincs rá, az ilyeneket nem nagyon szokták csak úgy kicsapni, főleg, hogy már nem az a Sárváry picsa az igazgató. Azon se lepődnék meg, ha a végén megúszná egy sima osztályfőnökivel.
- Elég magabiztosnak tűnsz.
- Tapasztalat.
- Akkor ne csináljunk semmit?
- Ha nagyon fostok tőle, a kedvedért lerúghatom valamelyik nap labdával azt a gyökér kamerát, de az még gyanúsabb is. Amúgy én Csenge helyében felnyomnám magam, akkor még megkapja a "becsületes, ártatlan" címkét is, nem nagyon néznek utána a dolognak, hamarabb lecseng a sztori, és elnézőbbek is - vont vállat - De nekem aztán mindegy, Csenge nem nagyon érdekel, túlpörgi, csak neked mondom.
- Furának nézel, amiért ki akarom húzni ebből - állapítottam meg - Pedig semmi különös nincs ebben, és különben is, te is húztál már ki például engem.
- A barátnőm vagy, Szöszi, téged gondolkodás nélkül, nem ugyanaz a kettő.
Várom, hogy Anya megkérdezze, mit mosolygok ennyire, miközben ezt most leírom a naplómba. :)
- Ne rúgd le a kamerát - mosolyogtam magam elé - Csak mert téged picivel máshogy láthat az igazgatóság.
- Erről beszélek - biccentett szórakozottan.

Mai nap - 5/4: osztottam, szoroztam, átlagot számítottam, ez jött ki.