Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

6. Észrevételek

Szeptember 11. (hétfő)
Egy hete megy a suli. Röviden és tömören ez annyit jelent, hogy a tanárok most már bűntudat nélkül kezdhetnek minket szivatni újból, keményen leadni az anyagot, feladni a házikat, gondolván, hogy most már biztos visszarázódtunk a suli rendeszerébe - kevésbé röviden és tömören a mi helyzetünkben pedig azt jelenti, hogy mindezek mellett bizony már a fakultációk is mennek, így kötöttem ki nulladik órában matek fakton Horváth-tal.
- Emberibb időpontban is elviseltem volna - mondta Domi megdörzsölve a szemét a fekete keretes szemüvege alatt, amikor vége lett a faktnak, mire halkan felnevettem.
- Én is - értettem egyet - Te értetted?
- Igen, nem erről van szó, csak többet küzdöttem azzal, hogy ébren maradjak, mint hogy megcsináljam a feladatokat.
- Végül is előre dolgoztál - mosolyogtam.
- Valamivel ébren kell maradni nulladik órában.
Na igen, nem véletlenül Domi a legjobb matekosunk. :)
- Csütörtökön kezdődnek a próbák a szalagavatóra, addigra szedjétek össze a párokat - mondta Várady első órán, mire Casso felé pillantottam, aki erre csak szórakozottan elmosolyodott - Mira? - szólította fel az első padban ülő lányt.
- Külsős behozására milyen módon van lehetőség?
Erről folyt a szó egy darabig, ami most engem nem érintett, bár mivel Casso továbbra se kért fel, (gyanítom, hogy húzza az idegeimet) azért figyeltem. :)
- Tényleg, Saci, te hogy leszel? - kérdezte Lili a szemüveges barátnőnktől következő szünetben, amikor jól megbeszéltük, hogy ki kinek lesz a párja.
- Ricsivel leszek elvileg - válaszolta Saci. Imádom, hogy mindentől függetlenül még mindig ilyen jóban vannak. :) - Ákosnak szerintem nem lesz vele baja, meg Mesinek se, barátok vagyunk, meg mondták is, külsőssel picit bonyi, meg amúgy is...
- Várj, várj, ki az a Mesi? - szólt közbe Enikő.
- Ricsi barátnője - mondta Saci tök természetesen, de mivel mindhárman pislogva meredtünk rá, leesett neki, hogy ez nekünk nem ennyire magától értetődő, úgyhogy belekezdett - Nemrég szétmentek Mártival, de amúgy nem vesztek össze, csak ez a távkapcsolatos dolog nem annyira ment nekik, aztán Ricsi pár napja összejött Mesivel. Még a nyáron ismerkedtek össze.
És ezzel le is támadtam Cassot, amikor legközelebb (vagyis következő szünetben) beszélgettünk.
- Fogadjunk, hogy most fogod bejelenteni, miután azzal a sunyi mosolyoddal végighallgattad, hogy elmesélem, hogy amúgy te ezt tökéletesen tudtad, csak nem mondtad el, de miért??? - néztem rá, mire elröhögte magát.
- Nem éreztem rá késztetést, hogy elmeséljem, az összes barátnőddel egész nap ilyenekről beszéltek, úgy is megtudod egy idő után, nem is értem, miért csak most jutott el hozzád a sztori - vont vállat.
- Ezt én se értem. Egyébként jófej?
- Ki? Szöszi, használj már alanyokat néha.
- Ricsi barátnője. Mesi - pontosítottam - Találkoztál már vele?
- Aha, párszor. Annyit nem beszéltem vele amúgy.
- Akkor ránézésre, milyen? - kíváncsiskodtam.
- Hát... - gondolta át felsóhajtva - Nemtom', cuki. Mondom, hogy nem beszéltünk nagyon.
- Aham. És hogy néz ki?
- Személyleírást adjak, vagy mi?
- Nem, csak annyit, hogy szép, csúnya, milyen magas, milyen haja van, a benyomást. Mégiscsak Saci és Márti helyében van, nem mindegy - magyaráztam.
- Oké - adta meg magát - Barna a haja, a szemére nem emlékszem, vékony, kábé százhetven centi... ne nézz rám így, azért tudom, mert a nővérem is annyi. Amúgy nem csúnya.
- Tehát szép - értelmeztem.
- Az.
- Szebb, mint Saci?
- Nem tudom, hagyjál már - röhögött.
- És Mártinál?
- Nála talán.
- Szóval szerinted Márti nem szép?
- Nem ezt mondtam, csak ha már ennyire hasonlítgatni akarsz, szerintem Mesi szebb, de mondom, hogy nem beszélgettem vele sokat, lehet, hogy amúgy meg full sötét, vagy idegesítő. Nem tudom - nyomatékosította - De nem is nagyon érdekel.
- Jó, jó - engedtem el a témát.
(Még jó, hogy nem érdekli egyébként, ha már cukinak és szépnek nevezte.)
Este rákerestem a lányra, és az van, hogy nem csak, hogy nem csúnya, szerintem gyönyörű, de sokat nem foglalkoztam vele, inkább néztem a sorozatomat.
Esküszöm, hogy nem olyan sorozat, karika-ügyben teljesen rendben van, de mindenesetre épp egy, hogy is mondjam, forróbb jelenet indult el, amikor Anya bekopogott hozzám, én pedig gyorsan lezártam.
Szívrohamot kapok ilyenkor.
- Bocsánat, zavarlak? - nyitott be a szobámba.
- Nem, dehogy - vágtam rá ösztönösen.
Anya egy frissen vasalt ruhaoszloppal lépett be hozzám és kezdte berakni őket a szekrényembe.
- Egyébként Várady tanár úr hívott ma délután - mondta Anya - Állítása szerint érdeklődtél tőle rajz fakultációval kapcsolatban.
- Igen - bólogattam.
- Jövő héttől indul egy hasonló fakultatív szakkör-féleség, azoknak, akik rajz érettségin gondolkodnak. Nem fakultáció, de hasonló.
- De jó! - csillant fel a szemem.
- Átküldtem az emailt is, amit küldött ezzel kapcsolatban.
- Köszi, majd elolvasom.
- Rendben, nagyon szívesen - biccentett Anya - Tudom, hogy fárasztó lehet ez a kérdés, hogy mindenki ezzel jön, de azon kívül, hogy művészet, meg rajz, gondolkodtál már pontosabban, hogy mit szeretnél majd?
- Igen, de nem nagyon jutottam semmire - vallottam be - Nem feltétlenül rajztanárként szeretném végezni, sima művésznek lenni, meg nem olyan stabil dolog, érted, mire gondolok, úgyhogy még agyalok ezen.
- Őszintén, én is gondolkodtam már ezen... - nyitotta ki a szekrényemet - Én tudom igazán, hogy mennyire tehetséges vagy, aranykezeid vannak alkotással kapcsolatban, a munkáid gyönyörűek, nem is erről van szó, de úgy gondolom, nem neked való, hogy teljes állású festő legyél. Tudom, mennyi érzelem van az alkotásaidban, a lelkivilágodat jeleníted meg benne, de azt is tudom, hogy nem te vagy az, aki ezeket ki tudná adni a kezéből, vagy eladni, érted, hogy értem. Persze, a te döntésed, de aggódom, hogy nem éreznéd jól magad ezen a területen.
- Igen, ez már nekem is eszembe jutott - sóhajtottam fel belátva - Az őszinte alkotásaimat nem is szeretem megmutatni másoknak. Azt hiszem, igazad van.
- Ettől függetlenül nem kell az egész irányt elvetned, annyi minden van még. Nem kell konkrétan festőnek lenned, az alkotás érzelemből egy olyan privát szférád, amit nem biztos, hogy okos dolog kiadnod a nyilvánosságnak, de kicsit elméletibb dologra is ráfeküdhetsz, vagy vehetsz egy határozott irányt, rengeteg választási lehetőséged van, amiben szükség van a tehetségedre, vagy a művészetek iránti szeretetedre, de mégis meghagyja neked az alkotás érzelmi, szenvedélyes részét a hobbidnak, a belső, saját magadnak. Lehetsz grafikus, illusztátor, akár textiltervező is, csinálhatsz ékszereket, vagy ha az érdekel jobban, mehetsz restaurátornak, fotográfusnak, ott a képi ábrázolás, a könyvek, képregények, forgatókönyvek, amit csak látsz, az ábrák, azokat is rajzolja valaki, de akár ott a divat is, a belsőépítészet... tudom, ezek még furcsán hangozhatnak, de könnyebb, ha van valami konkrét célod, amit tudsz követni, már most.
- Attól még elolvasom azt az e-mailt a rajzról... - nevettem el magam zavartan.
- Persze, nem azért mondtam, azt én is érzem, hogy neked valószínűleg szegről-végről úgy is művészethez kapcsolódó munkád lesz, csak igyekeztem konkretizálni a dolgokat - mosolygott rám Anya - De mégegyszer, nem lebeszélni akarlak a festésről, csak tanácsot szerettem volna adni.
- Köszönöm. Igazából tényleg én is éreztem egy kicsit, hogy nem az lesz a legjobb... - tűrtem egy hajtincsemet a fülem mögé - De még gondolkodom.
- Nyugodtan, nem hajt a tatár. Na jó, ez már nem tudom, hanyadik pólód Tőle, versenyt űzöl ebből? - szúrta ki Anya Casso pólóját, mire felnevettem.
- Csak szagold meg.
Így is tett.
- Mindent értek. Hozz nekem is.

Mai nap - 5/5: szeretem anyukámat. :)