Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

97. Süti

Február 17. (kedd)
- Bocs, Szöszi, tudom, hogy ezzel így nagy eséllyel lelövöm a poént, de inkább, mint hogy gáz legyen, szóóóval... - jött oda hozzám Casso egyik szünetben, lazán felülve a padomra, a mellettem lévő székre támasztva a lábát, mire mosolyogva ránéztem, összecsukva az irodalom füzetem - Vagy bocs, tanulj, ha akarsz.
- Nem, dehogy, csak nézegettem.
- Oké. Szóval, mi a terved a szülinapodra? - kérdezte, miközben levette a cipzáros, kapucnis pulcsiját magáról, és lazán átdobta azt valamelyik random padra, nem sokat törte magát rajta.
Fel se tűnik neki, hogy a leglazább, legtermészetesebb mozdulatsoraival is mennyire hot. :)
De komolyan, ebben a pillanatban el se tudtam dönteni, hogy mit nézzek rajta, ugyanúgy vonzotta a tekintetemet a most még feltűnőbben izmos karja, mint a felsőteste (imádom rövidujjúban) többi része, vagy a nyaka, az állkapcsa, a haja, satöbbi. Bőség zavara. :)
- Öhm... - zökkentem vissza a valóságba, ahogy ezután rámpillantott - Nem, nem tudom. Még nem gondolkodtam ezen - próbáltam összeszedni magam.
- Ja, látom - mosolyodott el szórakozottan. Na jó, talán mégis tisztában van a képességeivel - Én amúgy gondolkodtam, vannak a, b, c, d lehetőségeim.
- Mik lennének azok? - húztam fel a lábaimat magam elé.
- Csinálhatok neked bulit, leléptethetlek, vagy a családdal maradsz a napján, ez az alap választék. Deee, figyelj, most jön a fő gondolatmenet - készített fel lelkileg derűsen, én pedig mosolyogva hallgattam - A szülinapod kedd lesz, szóval a napján úgy se lehet nagy dolgokat csinálni, max hétvégén, amikor viszont Csenge is pont tizennyolc lesz szombaton, ő pedig tuti csinál bulit, és jóban vagytok, szóval valszeg nem csináltok két külön bulit, persze felőlem lehet, de szerintem nem fogtok, úgyhogy egyben tartjátok.
- Igen, szerintem is - bólogattam - De ettől még leléptethetsz - vigyorogtam.
- Na, ez a következő vázlatpont, a napján nincs értelme, mert másnap suli, meg ilyenek, szóval ha akarod, leléptetlek pénteken, szombaton meg visszajövünk a bulira.
- Tökéletes. A szülinapom napján pedig a családommal leszek szerintem, azért mégiscsak, terv szerint az utolsó szülinap, amit úgy ünneplünk, hogy otthon lakom, meg egyébként is tizennyolc, érted - magyaráztam.
- Ja, persze.
Úgyhogy ebben maradtunk. :)
- Roli, ez a te pulcsid? - kérdezte Betti, mire Casso odafordult (ezek szerint oda dobta).
- Ja, dobd csak le valahova.
- Odaviszem a padodhoz, jó?
- Aha, kösz - mondta Casso, miközben bedobott egy rágót a szájába.
És ezt hívják "Varga Roland-effektus"-nak. :)
Matek után ebédszünetben lementem kajálni Enikőékkel.
- Holnap tablófotózás, és mikor jön ki a legnagyobb pattanásom? Mikor??? - huppant le hozzánk Lili fújtatva.
- Egyáltalán nem feltűnő - fürkészte Saci vigasztalóan.
- Dehogynem!
- Nyugi már, kiretusálják - legyintett Enikő.
- Ahh - dühöngött Lili.
Mind várjuk a tablófotózást. :)
- Jó, ez a közös buli jó - bólogatott Csenge feldobódva az ötlettől - Hol legyen? Nem muszáj nálunk, a te szülinapod is.
- Nekem mindegy, úgy se szoktam nagyon szétünnepeltetni magam - vontam vállat őszintén.
Jobb is, hogy Csengével együtt tartjuk, pláne, hogy nekem nem is a napján lesz ez az egész.
- Akkor legyen nálunk?
- Lehet, persze.
- És... - kezdett volna bele, majd megakadt - Jaj, nemááár, barátkozzatok már össze - nyöszörgött Csenge.
- Nem zavar, ha meghívod Lizát, a te szülinapod is.
- Meg a tied is - húzta el a száját Csenge.
Hát, igen, nyilván túlélném, ha a (részben az én) szülinapi bulim Liza-mentesen telne, de Csengének meg, aki ráadásul aznap lesz tizennyolc, pedig Liza legalább olyan jó barátnője, mint én, így megértem, ha szeretné, ha jönne.
- De hívd csak el, tényleg, nem zavar, nem vagyunk haragban - biztattam Csengét.
- Tuti?
- Persze.
Nem lenne fair, ha nem mondtam volna ezt, az olyan lenne, mint ha Csenge meg kijelentené, hogy márpedig Saci vagy Enikő nem jöhet a szülinapi bulimra.
Csak azt remélem, hogy Liza nem ér rá, de erre kicsi esélyt látok.
Délután átmentem Cassohoz.
- De jó illat van - szagoltam a levegőbe, ahogy a házba érve megcsapott valami sütiillat.
- Anyám süt - fordította le Casso.
Ez jó hír, Rilla nagyon finom sütiket csinál, és szeret is sütni, ami azt jelenti, hogy szokott is, aminek rendszerint mindenki örül. :)
- Mit? - kérdezősködtem.
- Jótól kérdezed - vontam vállat.
Na, hát egy percen belül már a konyhában is voltam kíváncsiskodni.
Casso elröhögve magát, ráérősen utánam jött és a konyhába érve nekidőlt háttal a konyhapultnak.
- Szia Anya - köszönt neki Casso szórakozottan - Egyáltalán nem zavar, hogy a barátnőmet jobban leköti a sütid, mint én - jegyezte meg derűsen, mire nevetve ránéztem.
- Megsértettem az egódat, mi? - mosolygott rá Rilla.
- Áh, dehogy.
- Szóval két tésztából készül, gyakorlatilag a hozzávalók állaga alapján szedem szét őket, a folyékonyabbakat, és a szárazabbakat, amiket persze majd fellazítunk, és ezek lesznek rétegezve - folytatta Rilla rámnézve, Casso pedig elröhögve magát, megforgatta a szemeit.
- Ez kész - állapította meg jókedvűen.
- Milyen gyümölcs lesz a tetején? - érdeklődtem.
- Ezt még nem tudom, milyen legyen? - kérte ki Casso anyukája a véleményünket - Idénygyümölcsök most nem nagyon vannak, meg kell nézni, mi van a fagyasztóban. Milyen gyümölcsöt szeretsz? - kérdezte Rilla kedvesen tőlem, arra utalva, hogy döntsem el én, hogy melyik legyen a süti tetején.
- Húúú, elég sok mindent, nem tudom - nevettem el magam zavartan - Meg azt se, hogy a többiek mit szeretnek.
- Az ananászt imádják - mosolygott Rilla jókedvűen.
Ez a kijelentés magával vonzott egy kis lázadást a jelen lévő fia részéről. :)
- Egyébként én mindenféle gyümölcsöt szeretek, szóval nekem bármi jó - próbáltam kivonni magam a döntés alól.
Más családoknál valahogy mindig döntésképtelen vagyok, szeretek én alkalmazkodni az ottani élethez.
- Akkor mit szólsz az áfonyához? - ajánlotta fel Rilla.
- Tökéletes - mosolyodtam el.
- Nem ölünk meg, Szöszi, most mondd, ha nem szereted - szólt közbe Casso derűsen.
- Tényleg szeretem az áfonyát.
Bár ha nem lenne az egyik kedvencem se mondtam volna ellent, Casso pedig ezt pontosan jól tudja. :)
- Cső - csapódott be hozzánk Ricsi, aki amúgy időközben már átöltözött melegítőbe és laza kontyba fogta a haját - Van kaja?
- A nővéretek csinált sült húst körettel, meg valamilyen gyümölcsmártással, ma délelőtt hozta be, ott van a hűtőben - válaszolta Rilla.
- Heni tud főzni? - furcsállta Ricsi.
- Igen, már rég óta.
- És nagyon finoman főz - tettem hozzá.
- Hátttt én azért nem kockáztatok - közölte Ricsi kinyitva a hűtőt, mire Casso röhögve ránézett, majd gondolt egyet és lopott egy áfonyát a dobozból - Csak Heni kaja van?
- Igen, de biztosíthatom, hogy nem halsz bele - nyomatékosította Rilla.
- Semmi pöri, vagy ilyenek?
- Nem, nincs.
- Gyááász - tüntetett Ricsi, én pedig nevetve összenéztem Cassoval - Mirelitpöri?
- Az sincs.
- Na de majd most - csukta be Ricsi a hűtőt új erőre kapva.
Ezzel a lendülettel Ricsi nekiállt volna pörköltet csinálni, de aztán hamar lebeszéltük róla. :)
Egyébként a süti, amit Casso anyukája csinált, nagyon finom volt, Rilla adott is műanyag dobozban haza, nekem, meg küldve a családomnak.
- Úgy érzem, anyukád szeret engem - mosolyogtam, ahogy elraktam a dobozt a táskámba már Casso szobájában.
- Imád téged - mondta Casso, eldőlve az ágyán, csak úgy, mert elfáradt.
- Gondolod?
- Tudom - nézett rám.
- Még ha meg is bántottalak jónéhányszor? - kérdeztem őszintén.
Ezen tényleg gondolkodtam már, nyilván nem lehettem túl közkedvelt a családban, amikor Cassoval mondjuk szakítottunk, mert megcsaltam, ő pedig teljesen kiborult ettől.
- Vagy a családod ezekről mennyit tud? - kérdeztem tovább.
- Teljesen mindegy, imádnak, cuki vagy, normális, én meg boldog - közölte természetesen felvázolva.
- És... na jó, ez furán hangzik, deee... - folytattam kicsit zavartan elpirulva - Van egy furi kérdésem, ha már így belemélyedünk a témába. Tehát nyilván tudják, hogy mi már nem egyszer... - utalgattam - Szóval hogy hogy tudnak rendesen nézni rám, amikor pontosan jól tudják, hogy te meg én... sokszor itt is - magyaráztam zavartan, mire elmosolyodott a bénázásomon - Még ha általában figyelünk is arra, hogy ne legyünk... feltűnőek. Szóval hogy?
- Nem értem a problémát, Szöszi, full normális, hogy komoly kapcsolatban, amit azért már nem tegnap kezdtünk, van szex, nem vágom.
- Nem az, csak... érted. Vagyis nem tudom, csak néha tényleg belegondolok, hogy tegyük fel, ott vagyok anyukád előtt, aki rámnéz, és nyilván sejti, hogy ez a lány előtte pár órával, vagy valamennyivel épp veled... na jó, tudom, hülyeség, na, csak belegondoltam - védekeztem nevetve.
- Túlgörcsölöd. Amúgy meg szerintem nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy ebben a házban mindenki jóval előtted vesztette el, szóval... - emlékeztetett elröhögve magát - Ráadásul te velem, nem is az, hogy voltál amúgy előttem ezzel-azzal...
- Jó, jó.
- Akkor erről ennyit - zárta le a témát, én pedig, ahogy végignéztem rajta, hogy fekszik, gondoltam, akkor fekszek én is, úgyhogy a két oldalán átvetettem a lábam és kényelmesen elhelyezkedtem rajta.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia.
Erre elnevettem magam, és feljebb tornáztam magam rajta, így nagyjából a mellkasánál volt a fejem.
- Kicsit feljebb - mondta, én pedig engedelmeskedve az instrukciójának, vigyorogva picit feljebb kúsztam - Még. Még. Oké, így jó - állított meg, ahogy az arcunk egymással szemben volt, majd az egyik kezét a tarkómhoz vezette, a másikat a derekamra, és a hajamba túrva mosolyogva megcsókolt.
Szeretem. <3

Mai nap - 5/5: nyugodt nap. És este egyébként a családdal sütit ettünk, mind megállapítottuk, hogy nagyon jó lett. :)
******************************************
Már várom a századik részt, szóval szerintem ma még hozok egy folytatást. 😂