Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

53. Randi

November 26. (hétfő)
Nos, Saci pénteki randijáról persze szombaton már írhattam volna, de nem tettem, így bevezetésképpen írok ma.
Mint kiderült, nem mentek semmilyen helyre enni, Bobó nem véletlenül magához szervezte a találkozást, mivel meglepetésből nála ettek.
Saci elmondása szerint tuti, hogy nem otthon készített kaja volt vacsorára, de finom volt, és elvileg Bobó egészen felkészülten várta, szépen megterítve, tálakba kiszedve a vacsit, rendezett lakás, virágcsokor, meg minden ilyesmi, ami első randira tényleg, hű.
Szóval Saci odavolt, leültek enni, beszélgettek, ilyesmik, majd a srác megkínálta egy kis borral, így a vacsora mellé, ráadásul a húshoz illett, nem is a kisbolt legolcsóbb bora volt a polcról, tehát még ez is romantikus volt egy pontig, csakhogy Sacinak, én aztán tudom, milyen, hamar a fejébe száll az alkohol, hogy így mondjam. Ő olyan, hogy nem lesz egyik pillanatról a másikra részeg, meg magánál van, nem is szokott nagyon berúgni, teljesen átlagos ilyen szempontból, viszont nagyon hamar feloldódik, veszít a gátlásokból, azt hiszem, nem kell magyaráznom.
Ez persze nem feltétlenül rossz, de Bobó ezt nem tudta, úgyhogy megkínálta újra meg újra, Saci pedig izgult, nem figyelt oda eléggé, bár így utólag elvileg őt is meglepte, ahogy kijött ez az egész, a történet lényege pedig, hogy csókolózott Bobóval.
Mármint, nem úgy, mint ami tegyük fel első, második, vagy harmadik randin szokott lenni, érzelmes kis búcsúcsók a kapuban, vagy ilyesmi, hanem konkrétan smároltak a konyhában, itt-ott tapizós, pultnak nekitolós, pultra felültetős, heves, hosszú stílusban, Saci pedig utólag kivan ettől, hogy elszúrta.
Tegyük hozzá, nem Saci hibája az egész, mert Bobó kezdeményezte ezt, csak Saci meg benne volt a feloldódott hangulata miatt, de Saci tényleg rosszul érzi magát, mert ő nem akart ezzel így sietni, meg hogy most biztos milyen felelőtlennek meg közönségesnek tűnhet, és különben is, Bobó, azért kiderült, hogy többet akar Sacitól már most, mint Saci tőle, pontosabban Bobót nem igazán zavarná az "elsietés", és most biztos azt hiszi, hogy Saci is így van vele, pedig nagyon nem, és ez milyen kínos, egyszóval Saci teljesen kiborult.
Megértem.
- És akkor most mit fogsz csinálni? - kérdeztem tőle telefonon még szombaton.
- Nem tudooom, de tuti nem tudnék most ugyanúgy a szemébe nézni - nyöszörgött.
Szegény Saci.
Na, de ugorjunk inkább a mára.
- Új parfümöd van - jegyezte meg Casso, amikor megöleltük egymást reggel.
- Igen, elfogyott a régi - vallottam be. Tudtam, hogy egyből kiszagolja :) - Nagyon borzasztó?
- Nem, eskü jó, illik hozzád - illatolt meg egy picit újra, visszahajolva a nyakamhoz.
- Akkor jó, mert szerintem is - vigyorogtam - Legalábbis nekem tökre ízlik, vagy nem tudom, hogy mondják ezt.
- Valahogy így. Nekem is - mondta elmosolyodva, majd elengedtük egymást, és elindultunk a suliba.
Amikor odaértünk a többiekhez, még csak Ricsi és Saci volt ott, az említett srác pedig épp a barátnőmet faggatta, hogy "látom, hogy van valami, Sasa, bökd már kiii".
- Császtok - intett nekünk Ricsi, majd visszafordult Sacihoz, aki felhúzott lábakkal ücsörgött mellette a padon, de aztán észrevett engem, és felpattanva hozzám jó hosszan megölelt.
Amikor visszahuppant Ricsi mellé, Casso ikre továbbra is választ várt tőle, úgyhogy Saci kínosan elhúzta a száját.
- Elszúrtam a pénteki randimat - válaszolta kelletlenül.
- Nem, dehogy is te! - vágtam rá gondolkodás nélkül közbeszólva - Ő kezdeményezett.
- De nem kellett volna meginnom, egyékbént nem lettem volna benne ennyire, okés, nem számítottam rá, hogy ennyi így fog ott hatni, de számíthattam volna, meg figyelhettem volna - temette a tenyereibe az arcát Saci.
Ricsi elég értetlenül nézett ránk.
- Oké, ezt most nem nagyon vágom - jelentette ki.
- Bobó csinált nekem egy meglepi vacsit náluk, tök romantikus volt, még virágcsokor is volt, aztán megkínált a vacsihoz borral, én meg nem is tudom, hogy történhetett, egy párszor újratöltött nekem, aztán... mindegy - fejezte be Saci letörten felsóhajtva.
Casso és Ricsi összenéztek.
- Jó, szóval smároltunk, és elég... nem első randisan - fejezte be aztán Saci halkan, mire Casso és Ricsi megint összenéztek egy pillanatra.
- Örülj neki, lehetett volna rosszabb is - pillantott vissza rá Casso - Nekem az jutott eszembe először - tette hozzá egy fokkal halkabban, elröhögve magát.
Mosolyogva néztem rá.
- Mondjuk kinek mi a rossz - jegyezte meg nekem aztán, mire a fejemet csóválva felnevettem.
- De amúgy ezért miért vagy így elkenődve? - kérdezte Ricsi Sacira nézve.
- Mert nem akartam még, nem akartam így elsietni, meg amúgy is kínos, plusz elszúrtam az egészet - sorolta fel kellemetlenül.
- De most te akartál tőle valamit akkor, vagy nem? - értetlenkedett Ricsi.
- Igen, vagyis nem tudom, akartam, csak... csak nem, nem tudom, ez annyira gáz! - fakadt ki Saci a tenyerébe a temetve az arcát.
- Okééé - röhögte el magát Casso, elengedve, hogy megértse a történetet.
- Nem azt akartam, hogy most legyen közöttünk valami, hanem, hogy esélyt adjak annak, hogy kialakuljon majd, értitek, ugye? - magyarázta Saci kétségbeesetten.
- Jézus, Sasa, már vagy egy hónapja nonstop beszéltek, mennyi időt akarsz még? - kérdezte Ricsi egy fáradt, értetlen sóhajtás kíséretében.
- Nem tudooom - túrt a hajába gondterhelten.
- Amúgy ha jól értem, első randin leitatott a lakásán és rádnyomult. Nem te szúrtad el, asszem - szólt közbe Casso rágózva.
- Így van - erősítettem meg egyből, Sacit vigasztalva - És egyébként... - szólaltam meg újból - Igazából Bobó úgy nyomult rád, hogy tudta, meg tuti látta, hogy nem vagy százszázalékosan józan, és így nézve sem a te hibád ez az egész, mert belegondolva első randin ez... szóval ez az ő hibája, mármint, ha a tiedet hibának hívjuk, akkor az övé inkább egy nem is tudom, kifejezetten negatív húzás, vagy hogy mondjam - magyaráztam, mire Casso biccentett egy aprót.
- Amúgy igen - értett egyet Ricsi is Sacira nézve.
Saci a padon ülve felhúzta maga elé a lábait, köréfonta a karjait és tanácstalanul a térdére támasztotta az állát.
- Meg amúgy az van, hogy azért csinálta, mert ő már most többet szeretne, jobban crushol, mint én őt, és ő nem simán annyit akar, hogy kialakuljon, ez is a baj - folytatta Saci - Nem tudunk úgy olyan normálisan "kialakulni", ha ő már most azonnal összejönne velem, meg a szemébe sem tudok ugyanúgy nézni már.
- Akkor ne nézz, vannak itt sokkal szebbek, például - vigasztaltam mosolyogva Sacit a velünk lévő két srácra mutatva.
Sacinak egy szomorkásan önfeledt nevetés hagyta el a száját.
- Tudom, tudom - nézett a fiúkra elmosolyodva.
- Ezt átadjuk Apának - jegyezte meg Ricsi Cassonak derűsen, mire Casso elröhögte magát.
Ez megmosolyogtatott. :)
- Ja, jövünk neki párral - mondta Casso jókedvűen.
- Csóri Pityunak is egy darab feladata lett volna... egy darab - röhögött Ricsi nyomatékosítva (Pityu Rilla barna szemeit örökölte, ami amúgy szerintem nagyon szép).
- Az - bólintott Casso röhögve.
- Meg Heninek.
- Mondjuk amúgy a barna szeműek nálunk az eljegyzettek, vagy a nemsokára eljegyzettek... - gondolt bele Casso - Itt van a baj, most nézz magadra, vagy Lottira, azt se tudja, kit crusholjon...
- Ja, mondjuk te is az a tipik szerencsétlen vagy a csajoknál, nem irigyellek - poénkodott Ricsi, mire Casso vigyorogva biccentett egyet, belegondolva.
Saci és én mosolyogva hallgattuk őket, bár azt hiszem, ez már nem kicsit szólt arról, hogy a fiúk lekössék a szomorkodó legjobb barátnőmet valami hülyeséggel. :)
- Megvan az érzés, néha azért én is megsajnálom magamat - értett egyet Casso, mire a tenyerembe temetve az arcom, felnevettem - Ti "vagy egyik-vagy másik"-ban gondolkodtatok, én kimaxoltam. Plusz te vitted az Aquaman-gént, az nemtom' kitől van - dőlt hátra azon a padon, amin én ültem, az ölembe hajtva a fejét.
- Titanillától?
- Megeshet - röhögött fel Casso, én pedig nevetve összenéztem Sacival.
No comment. :)
Casso és én nemsokára bementünk az épületbe, minimális hátsó szándék nélkül, Saci és Ricsi viszont kinnt maradtak és beszélgettek még (szerintem Ricsi helyrerakta Sacit, hogy ne szomorkodjon már emiatt, meg ne ostorozza magát), úgyhogy mielőtt beléptem volna a suli ajtaján, visszanéztem rájuk.
- Elárulhatok egy titkot? - kérdeztem Cassotól mosolyogva.
- Elárulhatsz - biccentett derűsen.
- Lassan egy éve, hogy nincsenek együtt, de az én szememben akkor is mindig együtt lesznek, ez nagyon hülyeség?
Casso is visszapillantott Ricsiékre, majd halványan mosolyogva visszanézett rám.
- Nem, nem az - válaszolta egyszerűen, mire elvigyorodtam, és bementünk az épületbe.
Mármint, szép pár volt Ricsi Mártival, összeillettek, romantikus volt Saci Ákossal, - Márkról nem beszélünk - de nem tudok elképzelni olyan felállást, ami jobban tetszene Ricsi és Saci kapcsolatánál, barátokként is sokkal varázslatosabbnak találom őket, mert a szívem mélyén nekem ők összetartoznak, csak ezt nem szoktam kimondani másoknak.
Na, mindegy, futó gondolatok.
- Akkor mindenki oldalra, csináljuk előről! - tapsolt kettőt Kriszti duplatesin az osztálytánc próbáján.
Alapból nem sokan hagynák, hogy dirigáljon, csak most tényleg muszáj volt rendesen próbálni.
- Ez tök jó volt, srácoook! - lelkesedett Betti, amikor megcsináltuk egyszer.
- Tudjuk, kösz - vigyorgott Laci.
Tényleg fejlődünk, nem azért. :)
- Most már csak annyi, hogy ugye akkor feketében leszünk... - összegezte Paula - De hogy így ennyi? Csak mert ez azért elég gyászos így.
- Nem, én arra gondoltam, hogy lehetne valami kendő, vagy ilyesmi - mondta Betti.
- Mármint?
- Hát hogy vannak ezek a sima egyszínű kendők, majd kitaláljuk, milyen szín legyen, vagy hogy egységes legyen-e vagy nem, és akkor azt felkötjük valahogy magunkra, hajba, csuklóra, ilyesmik - sorolta Betti.
Na, ebből el is indult egy jó hosszú nem egyetértés, hogy milyen szín is legyen, Ricsi például mindenáron zöldet akart, "mert Fradi", eltartott ez az egész úgy húsz percig, aztán Ágoston megszólalt.
- És ha az lenne, amilyen szín voltunk még a táborban?
Erre elcsendesültünk és átgondoltuk magunkban a dolgot egy pár másodperc alatt.
- Jóóó! - értett egyet vele Betti - Az jó.
Jópárunknak tetszett az ötlet, végülis innen gyakorlatilag mind ott voltunk, van egy csomó emlékünk, tök jó volt, miért is ne?
- Én amúgy ott se voltam - szólt közbe Csenge.
- Válassz egy színt, volt kék, zöld, narancs meg piros - mondta Samu.
- Akkor kék - döntötte el.
- El is vártam - vigyorogtam rá, mire Csenge jókedvűen mosolyogva dobott egy légpuszit.
Szóval ebben állapodtunk meg, elvileg Marcsi intézi majd a kendőket.
Táncpróba után visszamentünk a terembe, végigültünk egy töriórát, majd szabadok lettünk végre, úgyhogy mindenki ment haza - pontosabban, Casso a második otthonába, hozzánk. :)
Ahogy megérkeztünk, mindkettőnket lelkesen odafutva hozzánk üdvözölt a ház ura, a kétéves húgom.
Csillogó szemekkel ugrabugrált előttem, mire mosolyogva felvettem és megölelgettem.
- Sziasztoook! - köszönt nekünk vigyorogva.
Csepi olyan cuki. :)
Először a hazaérés örömére gyorsan átöltöztem itthoniba, majd lecsaptam Anya lasagne-jára, amit csinált, úgyhogy a napomat a konyhában folytattam.
- Mennyit kérsz? - kérdeztem a barátomat, akit egészen hamar rávettem, hogy egyen már ő is.
- Hagyd csak, tudok szedni - lépett oda mellém.
- Most attól félsz, hogy megmérgezem a kajádat, vagy hogy elrontom a lasagne-vágást? - nevettem fel.
- Nem, nem... - ellenkezett mosolyogva, majd megadta magát - Oké, ennyit, köszi - mutatta meg, én pedig pont ott elvágtam a késsel, kiraktam a tányérjára, azt leraktam az asztalra és még gyorsan előkaptam neki két evőeszközt, amit a kezébe adtam - Gyors vagy.
- Nem, csak tizenhét és fél éve ebben a konyhában tájékozódom - vallottam be őszintén - És egyébként jó étvágyat.
- Kösz, de bevárlak.
- Nyugodtan kezdj el enni, mire eldöntöm, mennyit akarok kiszedni magamnak, lemegy a Nap.
- Akkor majd vacsizunk - vont vállat derűsen.
Amikor elkezdtünk közösen enni, Anya is betévedt hozzánk.
- Sziasztok, jó étvágyat - mosolygott ránk, miközben valamit pakolászni kezdett.
- Kösziii - köszöntem meg mindkettőnk nevében - Nagyon jó a felsőd, Anya - dicsértem meg, ahogy ránéztem.
- Köszönöm. A nővéredtől kaptam - mesélte.
- Chh, persze én nem hordhatom a ruháit - jegyeztem meg ciccegve.
- Ezt vette, de egyébként hordhatod, többször is magától kölcsönadja őket, ne mondj ilyet.
- Mert akkor engedélyt ad rá, és egyébként ez régebben volt, amikor belelkesült, hogy öltözzek jól, hogy észrevegyenek a fiúk. A fiú - pontosítottam a velem szemben ülő srácra enyhén utalóan mutogatva.
- Látod, milyen segítőkész testvéred van? - mosolygott Anya jókedvűen Cassora és rám nézve.
- Jó, de közben amúgy akkor is fennáll a tény, hogy Heni és Lotti ruha témában segítőkészebbek - tettem hozzá derűsen belegondolva.
- Akkor ez volt az a pár ismeretlen ruha a mosásban - biccentett Anya, megértve a helyzetet.
- Olyanokat üzletelnek, ne tudd meg - nézett Casso anyukámra jókedvűen.
- De csak ruhákkal?
- Neeem, dehogy, képzelj el mindent, amit két lány át tud passzolni a másiknak, ha kell - egyszerűsítette a barátom a történetet - Már feladtam, hogy kövessem amúgy.
- Ha Csepi nagyobb lesz, majd őt is bevonjuk a kereskedelmi-hálózatunkba - szólaltam meg - Sugár csak azért nincs benne még, mert ő egyelőre neked adja a ruhákat - vigyorogtam Anyára, aki erre csak felnevetett.
Egyelőre hárman vagyunk, Casso húga, Casso nővére, és én, a tesójuk barátnője, három lány, háromféle, hasonló, de mégis kicsit más stílussal, érdeklődési körökkel és cuccokkal, így bármikor kölcsön tudunk kérni egymástól bármit.
Girl power. :)
****************************************
Nyugis rész, folytatás következik! 🥰