Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

133. Bakony

Április 2. (csütörtök)
Reggel fél nyolckor volt találkozó a suli előtt a két osztálynak.
A suli előtti tér rajtunk kívül elég csendes volt, a ma kezdődő tavaszi szünet miatt a többi osztálynak se volt tanítás, ráadásul az idő se volt kifejezetten derűs, főleg ilyen korán.
A fél nyolcas találkozó nem kimondva igazából azt jelentette, hogy háromnegyedre tervezték a tanárok a népszámlálást, a busz pedig nyolckor indul, úgyhogy a pontosan érkezők addig lekötötték magukat valamivel.
Én például Sacival hallgattam zenét, kicsit antiszociálisan, de attól még jó volt, főleg, amíg kevesen voltunk. A fiúk az egyik padnál dumálgattak valamiről, néha hangosan összeröhögve valamin, Lili olvasott, Enikő az ölébe hajtotta a fejét a padon elfekve, és aludni próbált, Niki egy tizenegyedikes fiúval beszélgetett, aki odament hozzá, egyébként Niki előtte csak nyomkodott, Csenge és Kriszti sztorizgattak valamit, Betti Ágostonnal nézett videót az utóbbi telefonján, Marcsi Domival beszélgetett, nagyon cukik voltak, Mira egy tizenegyedikes barátnőjével volt, Lina és Marci egymás mellett olvastak, Paula pedig Samuval (aki Cassoékkal volt egyébként) osztozott valami szendvicsen.
Persze ezek nem mind egyszerre történtek, attól függően, hogy ki mikor érkezett meg.
Lotti, amikor megjött, ránk mosolygott, mi, lányok integettünk neki, majd ezután odament a fiúkhoz, egészen pontosan a bátyjaihoz, és a fejükhöz vágta, hogy hogy merték otthon hagyni. :)
Nyolc előtt tíz perccel, már számolás után megérkezett a két különbusz a suli elé, egy a tizenegyedikeseknek és egy nekünk.
- Nem lehetek veletek egy buszon? - forgolódott Lotti, amikor már összesodródtak az osztályok egy helyre.
- Szerintem kérdezd meg, biztos megengedik - válaszoltam.
Lotti végül nem kérdezte meg az ofőjétől, mert az osztálya már elindult, mire mi még fel se szálltunk, szóval maradjunk annyiban, hogy közepesen szabályosan felszöktették a fiúk hozzánk. :)
A buszon leghátul a négyes üléssoron Casso, Ricsi, Andris és Laci foglalt helyet, nyilvánvalóan, előtte az egyik kettes ülésre ült Samu és Paula, a másik kettes ülésre Kolos, egyelőre egyedül.
Samu és Paula elé Saci és én ültünk, Kolos elé Enikő és Lili, előbbi egyébként folytatni tervezte az alvást, szerintem túl sok sorozatot nézett éjszaka (:D), a többiek pedig előrébb helyezkedtek el nagyjából úgy, ahogy eddig is együtt voltak.
Na de, ahogy Lotti feljött a buszra és hátrajött hozzánk, ugye ekkor esett le mindenkinek, hogy az egyetlen hely ott, ahová ülni tud, az Kolos mellett van, Kolos ráadásul vigyorogva nézte, a fiúk még jókedvűen "húúú"-ztak, füttyögtek, meg éljeneztek is hozzá a helyzeten.
- Samu, átpattansz a tesód mellé? - nézett Paula Samura, hogy megpróbálja kimenteni Casso és Ricsi húgát.
- Nem, hagyjááál - nyűglődött Samu, aki már tényleg kényelmesen elhelyezkedett az ablaknak dőlve.
A nagy füttyögésre egyébként a fél busz hátranézett, köztük Várady is, aki Lottit meglátva elnevette magát és beleszólt a mikrofonba a busz elejéről.
- Megkérdezhetem, hogy Varga kisasszony miért ezen a buszon van? - pillantott hozzánk Várady, mire Lotti megpördült a tanár úr felé és behúzta a nyakát.
- Ő a migránsunk! - kiáltott előre Laci.
- Lotti, az osztályfőnöködnek szóltál legalább? - kérdezte az ofőnk a croptop-os lányt.
- Nem, mert mire szólni akartam, már elindultak - próbálkozott be Lotti, mire Várady elröhögte magát a fiúkkal együtt, akik mondjuk folyamatosan röhögtek, épp mikor melyik mondaton.
- Zseniális.
- Elnézést! - szabadkozott Lotti.
Várady nevetve ránk hagyta aztán a dolgot, Lotti pedig visszafordult a fiúkhoz, és az üléstémára visszatérve szemforgatva elnevette magát és leült Kolos mellé, ami persze újabb gyerekes "húúú"-zásokat vonzott magával. Idióták. :)
A buszút alatt jobbára ment a hülyülés, én jobbára Sacival beszélgettem, néztünk videókat, meg képeket a telefonján, vagy ettünk, meg ilyenek, de többször is be lettem vonva a hátsó üléseken lévő beszélgetésekbe.
Vagy a kajaosztogatásba.
Amikor megérkeztünk a szálláshoz, Lottit az osztályfőnöke visszaparancsolta a saját osztályához, majd beosztottuk magunkat az öt faházba, egy-egy a tizenegyedikes és a végzős lányoknak, egy-egy ugyanígy a fiúknak, és egy a tanároknak.
Ahogy kipakoltunk, utána már szedhettük is össze a kirándulós cuccainkat, értelemszerűen mert kirándulni mentünk, ha már hegységben vagyunk.
Eleinte a lányokkal voltam, ahogy kirándultunk, csúszkáltunk össze-vissza a meredekebb részeken, elkaptuk egymás karját, beszélgettünk, meg ilyesmik, közben összesodródtunk a fiúkkal, vegyültünk, majd átalakultak a klikkek jobbára párokra, Enikő Andrissal ment tovább, Lili Lacival, Saci Ricsivel, Samu Paulával, Kolos Lottival, rengetegszer hallottuk Lotti nevetését, Kolos folyamatosan hülyéskedett neki, én pedig Cassoval mentem.
- Boldog szülinapot apukádnak - mondtam, mire elnevette magát.
- Oké, átadom. Van kajád amúgy?
- Igen, azt hiszem - vettem le a hátizsákom a hátamról, majd előrehúztam azt és kicipzároztam - Kérsz egy szendvicset? Bocsi, most csak szenyám van.
- Jó az. Nem eszem meg az egészet, felezzük el.
- De nyugodtan megeheted.
- Nem, kösz, cuki vagy, de felezzünk.
- Hát, jó - adtam meg magam, majd a kezébe adtam az egyik szendvicset.
Amíg visszacipzároztam és visszavettem a táskámat, kibontotta a szendvicset, harapott egyet, majd én is haraptam egyet belőle, és így tovább, felváltva szétdobtuk út alatt.
- Mit csinálsz majd a tavaszi szünetben? - érdeklődtem közben - Mármint nyilván, miután hazamentünk a kirándulásról.
- Nemtom, sok mindent nem, ebben a négy napban nem sok lehetőségem van - vont vállat - Főleg, hogy ünnepek lesznek, és egy csomó minden zárva lesz. Valszeg összefutok pár haverommal, nem tudom. Te?
- Húsvétkor tojáskeresőset játszok a húgommal, persze én nem keresek semmit, csak Napsugárral elrejtem a csokikat, hogy Csepi megtalálja őket. Egyébként készülök a próbaérettségire, meg fokozatosan a rendesre is, illetve kedden találkozom Sacival, nagyjából ennyi a tervem.
- Csinálunk valamit valamelyik nap?
- Csinálhatunk - vigyorogtam, majd átvettem tőle a szenyámat, hogy harapjak.
- Szombat?
- Jó. Átjössz?
- Akár, aztán majd kitaláljuk - vont vállat.
- Bár mondjuk... - jutott eszembe valami a szombati terveimbe belegondolva - Nagyon kiakadsz, ha tanulni fogok? Nem végig, nyilván, csak minden nap szoktam valamennyit mostanában, legalábbis próbálom tartani a minden napot.
- Nyugodtan.
- Esetleg te is tanulhatnál velem - ajánlottam fel.
- Inkább majd kikérdezlek, az nem jó? - próbálkozott be elröhögve magát.
- Ha azzal megjegyzed, végülis - mentem bele - De tényleg nem végig akarok tanulni, csak egy kicsit. Egyébként ne lepődj meg, ha legközelebb, amikor nálunk leszel, Csepi letámad azzal, hogy vegyél feleségül engem, meg hogy mikor fogsz, Napsugár esküvője miatt bezsongott a témától - jeleztem előre nevetve, mire ő is elnevette magát.
- Oké, nem fogok meglepődni.
Helyes. :)
- Mondjuk amúgy se blokkoltam volna le tőle nagyon - tette hozzá jókedvűen - A húgoddal már rég lespanoltam.
- Imád téged - mosolyogtam rá - A legfiatalabb rajongód.
- Nem ismerem sokkal kevesebb ideje, mint téged amúgy - gondolt bele elröhögve magát - Alapból családon kívül én tudtam meg először, hogy egyáltalán lesz húgod, ott voltam, amikor született, hamarabb tudta kimondani a nevemet, mint a tiedet, vagy az olyanokat, hogy függöny, ablak, meg ilyenek, többször találkozik velem, mint a nővéreddel, a nagyszüleiddel, közös húgunk, Szöszi, ez van - közölte szórakozottan.
- Mondjuk ő tényleg családtagjának tekint téged, amióta az eszét tudja, vagyis már előtte is az életem része voltál, oké, mondjuk tizedikben volt egy kis időszak, amikor nem annyira, de attól még látott téged, bár akkor még csak fél éves volt nagyjából. Egy éves se volt, amikor először összejöttünk, hétfőn három éves lett. Jövőre megy óvodába. Én egyetemre, ő oviba - gondoltam bele.
- Komoly. Amúgy az megvan, hogy kábé akkor fogod kijárni az egyetemet, amikor elsős lesz? Huszonkettő leszel, amikor ő hét. Ha korán lesz gyereked, mármint fiatalon, egy kis túlzással kábé olyan lesz neki a húgod, mint egy nagytesó, csak mondom.
- Ha korán lesz gyerekem... korán lesz gyerekem? - kérdeztem mosolyogva ránézve, mire felnevetett - Egyébkééént, ha a nővéremnek meg a bátyádnak hamar lesz gyereke, simán jó lesz korban Csepihez. Most huszonkét évesek, anyukád huszonnégy évesen szült először, és ők mindketten nyitottak a családalapításra, ilyen korán házasodnak, simán lehet, hogy mondjuk két év múlva lesz gyerekük, öt év korkülönbség simán tesós korkülönbség, évek múlva már számítani se fog nagyon. Vaaagy, továbbgondolva, ha mondjuk Ricsinek lesz, tegyük fel, reméljük, Sacival egy fia, hamar, sok-sok év múlva simán összejöhetne a húgommal - filozofáltam.
- Na jó, itt durván kavarodnak a generációk, mi a szar - röhögött Casso.
- Meg a családjaink is.
- Azok már rég - legyintett.
- Amúgy szegény Csepi, először Sugár költözött el, most én fogok, ráadásul veled együtt... - gondoltam bele, ami mondjuk alkalommal elszomorít egy kicsit.
- Hát, ja - értett egyet Casso - De amúgy gázabb lett volna, ha mondjuk egy évvel korábban költözöl el, most legalább már megy oviba, kevesebbet lesz otthon, lesznek haverjai, aztán suliból is, nem lesz egyedül - tette hozzá vigasztalásképpen, hogy javítson a történeten.
Egy biztos, előre látom, hogy be fog pörögni, ha találkozunk majd. :)
A kirándulásnak a célja egy kilátó volt, felmentünk, megnéztük felülről, távolabbról azt, amit addig már vagy két órája folyamatosan néztünk (egyébként szép volt, nem azért), megállapítottuk, hogy jó sokat gyalogoltunk, majd kajaszünet után mentünk vissza a szállásra.
Ahogy visszaértünk, a szálláson kaptunk ebédet, úgyhogy bementünk az ebédlőbe.
A lányokkal ültem egy asztalhoz.
- Nem rosszból, de ez a kaja így mi? - próbálta megfejteni Lili a második fogást, amit tényleg nem tudtunk mire vélni.
- Ne akard megfejteni szerintem - közölte Enikő egyszerűen, majd témát váltott - Apukám egyébként továbbra is gondolkodik, annyira jó.
Na igen, Enikőnek két hét múlva lesz a tizenkilencedik szülinapja, és volt valami olyan terv, hogy bár a napján Enikő nem az apukájával lesz, most tavaszi szünetben igen, úgyhogy előre megünneplik, Enikő pedig feldobta, hogy mi lenne, ha most csak ketten, apa-lányaként csinálnának valamit valahol (Enikő nincs valami jóban az apukája új feleségével, elég érdekes a nő, negatív értelemben), Enikő anyukája is támogatja az ötletet, Enikőnek szinte soha nincs kettes, közös programja az apukájával, vagy általában programja, ami nem az apukájáéknál van vidéken, Enikő apukája például szinte soha nem utazik fel ide, Pestre, a lányának egy versenyére se, "véletlenül" mindig van valami, tehát itt van a terv, hogy most ezen lehetne változtatni. Egyelőre úgy tűnik, hogy lehet, hogy lesz is belőle valami, de még csak annyi a kimondott válasz Enikő apukájának a részéről, hogy "ezt még átgondoljuk".
- Biztos belemegy végül - biztatta Saci kedvesen.
- Régen rossz, ha belemennie kell abba, hogy egy darab napot ketten töltsön a lányával - nevette el magát Enikő kínosan - Akit mondjuk hét éve lazán otthagyott, szóval nem tudom, mennyi az esélyem, de majd valahogy lesz - vont vállat - Mindegy, nem húzom le a hangulatot, csak az idegbajt kapom tőle, basszus - sóhajtott fel, mire Lili, aki mellette ült, megsimította a karját - Na jó, hagyjuk is a témát.
Vannak emberek, akik nem szeretik nagyon kifejezni az érzéseiket valami belső aggály miatt, ami azt súgja nekik, hogy a nehézségeikkel terhelik a körülöttük lévőket, Enikő pont ilyen, akárcsak Casso, Ricsi, Mira vagy Andris is, többek között.
Sajnálom Enikőt, remélem, hogy megoldódik a helyzet valahogy.
Kaja után kaptunk egy kis szabadidőt, amit a lányokkal a táborhely a faházaktól kicsit távolabb eső részén ütöttünk el a padoknál, egészen pontosan két padnál, ami között volt egy faasztal.
Találtunk egy franciakártya-paklit, mármint Enikő talált a táskájában, úgyhogy "miért ne?" alapon kártyapartit csaptunk.
Közülünk egyébként Enikő van legjobban képben kártya-témában, Lili és én nagyjából, amennyi tudást összeszedtünk az évek alatt, jobbára az egyszerűbb, alap játékok szabályait, Saci viszont még nálunk is kevesebbet kártyázott életében, persze, a legalapabb dolgok megvoltak neki, de azért mindannyiunk érdekében tartottunk egy "szintkiegyenlítést", amiben egyeztettük az infókat, a játékszabályokat (Enikő tanított nekünk egy kártyajátékot), majd megnyitottuk Las Vegas 2.0-át, és játszottunk.
- Háhááá - vigyorgott Enikő, amikor lerakott egy nagyon jó lapot, amivel vitte is a kört.
- Direkt raktunk rosszakat, hogy vihesd - mondta Lili nevetve.
- Ahw, mindjárt elolvadok - rendezgette el a lapjait Enikő derűsen, majd lerakott két lapot.
Az első két játéknál még jobbára odafigyeltünk, de aztán belejöttünk, úgyhogy az azt követő körökben a kártyázás melléktevékenység lett a sztorizás mellett.
- Egyébként, ne haragudj Leni, hogy felhozom a témát, csak érdekel... - pillantott rám Lili - Szóval most Mártival mi történt? Vagy hogyan váltatok el?
- Nem tudom - sóhajtottam fel - Mármint, nem az, tudom, hogy váltunk el, felhívott telefonon, hatszázadszorra is végighallgattam, hogy ne haragudjak, meg hogy nem szeretné, hogy ne legyünk barátnők többet...
- Egyre jobban felidegel a csaj, csak jelzem - jegyezte meg Enikő - Saci, te jössz.
- Juj, tényleg, bocsi - nyúlt Saci a paklihoz.
- Most nem rosszból, de ha azt akarja, hogy barátnők maradjatok, rohadtul ne nyomuljon rá a barátodra két alkalommal is, ráadásul elég durván - közölte Enikő visszatérve a Márti-témára - Örüljön neki, hogy nem kevert le neki valaki egy rohadt nagyot.
- Igen - értett egyet Lili.
- A legjobb, hogy az egészet azzal magyarázta meg, hogy "de ő beleszeretett, nem tehet róla" - tettem hozzá feszülten felnevetve.
- Senki nem is azért hibáztatja, mert hogy beleesett - mondta Enikő.
- Hanem, amit utána csinált - egészítette ki Lili.
- Ami egyébként nem is csak neked volt gáz, mármint Márti része, hanem Ricsinek is - nézett rám Saci - Egyszerre több emberrel is nagyon kiszúrt, akik elvileg fontosak neki.
- Ricsi nagyon kiakadt a történteken? - kérdezte tőle Lili.
- Hát, nyilván túltette magát rajta, csak azért mégiscsak... a volt barátnője, meg az ikre... értitek - magyarázta Saci.
- Összegezve, Márti rohadjon meg - közölte Enikő tényként - Leni, osztasz te most?
- Persze - vettem el a paklit.
- És akkor a barátságotoknak is gondolom, vége - nézett rám Lili.
- Eléggé - bólintottam felsóhajtva - Cassot tekintve túltettem magam a történteken, megbocsájtottam neki, mert vele kapcsolatban érdemes volt, de Mártinál ezt nagyon nem így ítélem meg.
- Megértjük - értett egyet Lili.
- És örülünk, hogy helyrejöttetek Cassoval - mosolygott rám Saci.
- Annak én is - mosolyodtam el.
Miközben kártyáztunk, Lotti odajött hozzánk.
- Úúú, a kövibe beszállhatok? - huppant le az egyik padra.
- Persze - ment bele Enikő kérdés nélkül.
- Kipirosodtál - fürkészte Lili Lottit.
- Igen, futottam - legyezgette magát Lotti nevetve, mire értetlenül ránéztünk, ő pedig javította magát - Inkább menekültem.
- Ki elől? - nevettem fel.
- Laci és Kolos. Be akartak dobni a tóba. Még jó, hogy van itt két bátyám, akik simán röhögve végignézték, ahogy az életemért futok.
- Nyugi, Kolos szerintem ugrott volna veled - vigyorgott Enikő.
- Ő tuti - értett egyet Lotti nevetve - Szerinted miért futottam ennyire?
A következő körben, amikor már öten játszottunk, képtelenek voltunk megunni és minden témát egészségesen kiveséztünk, Casso, Ricsi, Andris és Laci is ránk találtak.
- Hogy állsz? - hajolt át a vállam felett Casso hátulról, hogy rálátást nyerjen a lapjaimra.
Jó volt, mind a négy fiú beállt a barátnőjéhez, Lottin kívül mindenkinek akadt egy-egy mentora. :)
- Jól beosztottátok - jegyezte meg Lotti.
- Nyugi, idehívjuk neked Lesnyákot - vigyorgott rá Ricsi.
- Érezd a törődést, Hugi - tette hozzá Casso szórakozottan mosolyogva.
- Hagyjatok már - nevetett fel Lotti.
A kártyázásnak a tanárok vetettek véget, akik bejelentették, hogy vacsora gyanánt szalonnát fogunk sütögetni (persze nem csak azt lehetett enni, aki nem szereti, volt más lehetőség), úgyhogy begyűltünk a tűzrakóhelyre. Kettő tűzrakóhely volt, szóval a két osztály külön gyülekezett, majd megraktuk a tüzet, Andrisék jártak valami rituális, törzsi táncot körülötte, aztán leültették őket, és nekiláttunk sütögetni.
A tűzrakóhely körül alacsony, fából készült padok voltak, ahol szépen elhelyezkedtünk.
Én Casso mellett ültem, és amíg az előkészületek folytak, a pulcsimat jobban összehúzva magamon nekidőltem a vállának, mire Casso megsimította a combom és mosolyogva belepuszilt a hajamba.
Szeretem az ilyen apró pillanatainkat. <3
- Elfáradt a karom - nyöszörögtem, amikor már szalonnát sütöttünk.
- Támaszd ki - mondta Casso a nyársra utalva.
- De hova?
- Valami kőre. Na jó, add ide - nyúlt a nyársamért, látva az értetlenségemet.
A barátom egy perc alatt összerakott nekem pár random kőből egy nyárstartót, azt hiszem, tényleg rátaláltam az igaz szerelemre. :)
- Roli, csinálj már ilyet nekem is - nevette el magát Betti.
Csak nekem csinált. :)
Szalonnasütögetés után még maradtunk a tábortűznél, ráadásul Krisztinél volt JBL, Várady pedig megengedte, hogy zenét hallgassunk, miért ne hallgathatnánk, úgyhogy mindenki mondta Krisztinek, hogy mit rakjon be, nagyjából ez meg is valósult, így hallgattunk mindenféle zenét, énekeltünk vele, beszélgettünk alatta, táncoltunk rá, a fiúk egy-kétszer még headbangeltek is, vicces volt.
Szeretem az osztályomat egyébként. :)
Tábortüzezés után mindenki lefürdött, elkészülődött estére, mindenki elköszönt mindenkitől éjszakára, majd bejelentették, hogy takarodó, amit szerintem senki nem vett komolyan, még a tanárok se, de a villanyt azért le kellett oltani.
- Csajoook, valaki beszáll egy TikTokba? - kérdezett Betti mindannyiunkat hangosan suttogva.
Ennek az utóbbi szókapcsolatnak lehet, hogy nincs értelme, de tényleg ilyen volt.
Erre jópáran lányok közül kipattantuk az ágyunkból, Betti megmutatta a zenét, meg a táncot, amit gyorsan betanultunk, majd úgy, ahogy voltunk, pizsiben, sötétben, telefonfényekkel világítva megcsináltuk a videót, meg még jópárat, esküszöm, nagyon jó volt, szétnevettük magunkat.
TikTok után a lányok elindítottak viszonylag halkan a telefonjukon bulizós zenéket, ha már mind táncos hangulatba estünk, úgyhogy körülbelül hajnali fél egyig bulizgattunk, táncoltunk a faházban sunyiban.
Így az utolsó hónapban jobb később, mint soha alapon kiderült, hogy egész jó a lányközösség az osztályban. :)
- Nekem volt egy exem, aki azért akart szakítani, mert előtte öleltem meg a fiú unokatesómat - mesélte Paula, amikor már az ágyainkban ültünk és nagycsoportos sztorizást tartottunk a fiúkról - Az unokatesómat!
- Ez hülye - értett egyet Kriszti.
- Az enyém a fejébe vette, hogy megcsalom, mert mindig shortban jártam nyáron és tuti más paliknak akarok tetszeni - kapcsolódott be Betti.
- Mi van??? - nevette el magát Csenge.
- Miben kellett volna lenned nyáron? - szólalt meg Lili hitetlenül.
- Remélem, meg is csaltad - röhögött Paula.
- Nem, de ezután nemsokkal nyilván otthagytam - mondta Betti.
- Ő ki is volt? - kérdezte Kriszti.
- Noel - válaszolta Betti - Legselejtebb exem. Mondjuk jól nézett ki, nem azért, de attól még selejt volt.
- Hogy nézett ki? - kérdezte Marcsi.
- Fekete haj, kék szem.
- Na jóóó, az a kombó... ahhw - jelentette ki Csenge vigyorogva.
- Barna szem, barna haj, bocsi - szólalt meg Paula.
- Szőke, világos szem - tette fel a kezét Kriszti.
- Neeem, exem az volt, nemneeem - ellenkezett Enikő nevetve.
- A kézis? - kérdezte Marcsi.
- Igen, pfúj.
- Lányok, én azért kimondom az igazságot - térdelt fel Csenge az ágyán, mire ránéztünk, ő pedig prófétásan széttárta a karjait - Barna haj, kék szem. Bocsesz - vigyorgott.
- Igenigen! - értett egyet Betti.
- Nekem is - szólalt meg Saci.
- Ugyanez - láttam be én is.
- Köszönööööm - dobott egy légpuszit Csenge mindannyiónknak.
- Csajok, fontos kérdésem van - szólalt meg Kriszti - Melyik a jobb nektek, ha sportol vagy ha kondizik? Ugye, hogy a sport?
- Of cooourse - nézett rá Betti.
- Sport.
- Sport.
- Sport.
- Sportol és mellette kondizik - adta meg Lili a legjobb választ, amivel aztán mind egyetértettünk.
- Úúú, tudom, mit játsszunk, emberek - ült fel Betti hirtelen.
- Na? - nézett rá Mira.
- Tíz per kilenc, de cigizik - mondta Betti az első kérdést.
- Nullaaa - vágta rá Kriszti.
- Ez attól függ - válaszoltam.
- Ja, mondjuk Roli is cigizett - nevette el magát Betti rámnézve, átérezve a bizonytalanságomat. :)
- De ő tíz per tíz, irigyek vagyunk, puszi - legyintett Csenge jókedvűen, mire nevetve nekidőltem a falnak.
- Oké, tíz per négy, de olvas - folytatta Kriszti.
- Mit olvas? - kérdezett vissza Enikő röhögve, mire nevetve néztünk rá.
- Ha nem pornót, meg ilyeneket, akkor nekem simán nyolc - mondta Betti.
- Nyolc? - csodálkozott Kriszti.
- Miért? Az okos fiúk tök cukik.
- Hány olvasó fiúval jártál, már ne haragudj? - nézett rá Kriszti.
- Oké, eggyel se, de attól még...
- Amúgy engem se zavar, ha olvas - szólalt meg Paula.
- Még pluszpont is - mondta Lili.
Ebben nagyjából megállapodtunk. :)
Következő, "tíz per tíz, de bunkó az anyukájával".
- Nulla, nulla, nulla, nulla, nullaaaa - nyomatékosította Betti.
- De mondjuk vannak olyan esetek, hogy érhető, mert mondjuk olyan az anyja, hogy elrontja a gyereke életét, bántja, vagy értitek... - mondta Paula.
- Én ezt most úgy értettem, hogy átlagos helyzetben - válaszolta Marcsi - Mármint, hogy nincs semmi ilyen más körülmény.
- Ha a saját anyukáját nem tudja tisztelni, akkor több, mint valószínű, hogy minket se fog - jelentette ki Mira - Olyanra meg nem nagyon van szükségem. Nulla.
- Az a baj, ettől egy csomó fiú úgy érzi, hogy ettől ő most mekkora macsó lett, de amúgy annyira nem, uramatyám - közölte Enikő.
- Igen, szerintem is - értett egyet Lili.
- Nekem tíz per mínusz sok egyébként - jelezte Kriszti - Volt egy barátom, annyira bunkó volt az anyukájával mindig, amikor náluk voltam, tökre megbántotta, már én szóltam rá, hogy fejezze be.
- Tíz per hat, de jó a humorérzéke - mondta a következőt Paula.
- Na jóóó, vicces fiúk, marry meee - kapott Betti fangörcsöt hirtelen, de nem csak ő, Kriszti az alsó ajkába harapva csapkodni kezdte a párnáját. :)
- Nekem még nem is tetszett senki, aki ne lett volna vicces - gondolt bele Enikő - Mármint, ne unatkozzak már mellette.
- Ugyanez - értettem egyet Sacival és Marcsival egyszerre.
Abban egyetértettünk, hogy a humorérzék mindenkinél felviszi a számot.
- Tíz per tíz, de nem udvarias veled, szóval nem enged előre mondjuk az ajtónál, vagy hasonlók, tudjátok - folytatta Marcsi.
- Pfúúúúj, neeeeem - vágta rá Kriszti.
- Én se - értett egyet Lili.
- Nagyon nem, nagyon nem - jelentette ki Betti.
- Én azt utálom, amikor nemhogy nem enged előre, konkrétan elém is vág a srác - mondta Paula.
- Ja, és így nekiprésel a falnak - biccentett Enikő.
- Vagy vonaton, ott küzködsz, hogy felrakd vagy levedd a tök nehéz bőröndöd, a sok srác meg a helyén ülve simán végignézi, azon úgy kiakadok, és nem csak magamnál, ha más nőket látok ilyen helyzetben is - tette hozzá Kriszti.
- Jézusom, az olyan idegesítő!
Többségében nagy volt az egyetértés ezekben a témákban.
Tényleg csak most derül ki, hogy egész jó közösség vagyunk.
Ha a fiúk másra nem is lennének jók, egy akkor is biztos lenne, őstehetségek abban, hogy összekovácsolják a lányokat. :)

Mai nap - 5/5*: persze ezután még nem aludtunk, de az már a következő nap. A mai nagyon jó volt. :)