Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

33. Együtt

Október 29. (hétfő)
- Szöszi, másnapos vagyok, ne mooost - nyöszörgött Casso, ahogy a kanapémon fekve hallgatta a győzködésemet Kókusz és az ő barátságának ezüsttálcán felkínált lehetőségét illetően.
- Erika szülinapja nem szombaton volt? - értetlenkedtem az ölemben összekuporodott macskám fejét simogatva.
- De. A tegnapi afternek indult - mondta, mire felnevettem.
- Végigbuliztál másfél napot?
- Simán - válaszolta egyszerűen.
- Na, mesélj - mosolyogtam.
Casso elröhögte magát.
- Oké, ez naiv kérés volt - láttam be nevetve.
Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mindenre tisztán emlékszik. :)
- Szerinted van itthon detox tea? - kérdeztem a macskámtól szórakozottan, mire Casso röhögve a homlokának támasztotta a csuklóját.
- Szerintem nem segít - felelte Casso Kókusz helyett jókedvűen.
- Tízes skálán mennyire rúgtatok be, hogy ezt mondod? - nevettem.
- Hanyadik berúgásra gondolsz?
- A legutóbbira.
- Tizen... - gondolta át - Sok. Nagyon sok.
- Ha nem ismernélek, azt gondolnám, hogy ez a "menők vagyunk, menőn berúgtunk és menőn a világ legnagyobb buliját csaptuk" rész, kevés valóságalappal, de ismerlek, úgyhogy hiszek neked - mondtam derűsen.
- Hidd el, ha én azt mondom, hogy bebasztam, akkor tényleg bebasztam. Megjátszás helyett általában inkább megiszok annyit, hogy "menőn berúghassak" - idézett engem szórakozottan.
- Hiszem és látom is - mosolyogtam - Az a helyzet, hogy nem láttalak még nagyon durván berúgva, olyan taccsrészegen, kíváncsi vagyok, te melyik típusba tartozol olyankor, a túlérzelmes, a filozofálós, az agresszív, vagy esetleg aki megcsinálja a világ összes baromságát, ami akkor épp jó ötletnek tűnik... - soroltam vigyorogva, mire Casso csak elröhögte magát.
- Valamikor még be kell rúgnunk közösen, én is kíváncsi vagyok rád - válaszolta szórakozottan - Mármint rendes lelki állapotban. Mondjuk anyukád kinyír, ha megtudja, de majd kitalálunk valamit.
- Mindenképp - nevettem fel.
Casso ma egész nap nálunk volt, úgyhogy együtt "ebédeltünk" olyan délután négy körül. Anya csinált lasagnet, és megengedte, hogy a szobámban együk, de csak ha nem eszünk le semmit. (Tök mindegy, hány évesek vagyunk, szerintem harminc év múlva is ez lesz.)
- Szóóóval, holnap találkozok Mártival, holnapután Saciékkal ottalvós bulin leszek, halottak napján a családdal megyünk temetőkbe, aztán az őszi szünet végéig elutazunk a nagyszüleimhez - soroltam egy falatot felszúrva a villámra.
- Be vagy táblázva - mosolyodott el.
- Túlságosan is, miért ilyen rövid a szünet? Hiányozni fogsz.
- Te is, de majd zaklatlak telefonon, Messengeren, Instán, küldök képeslapokat...
- Majd figyelj a címzésre. Név, város, utca-házszám, irányítószám - emlékeztettem nevetve.
- Megjegyeztem.
- Tényleg, az Instáról jut eszembe - ugrott be hirtelen - Enikővel ugye nemrég voltunk fotózni, már átküldte a képeket régebben, csak kiválogattam őket, meg szerkesztettem rajtuk, neked pedig segítened kéne, hogy melyikeket rakjam ki, és hogy posztba menjen vagy sztoriba - vettem elő a telefonom - De a legfőbb kérdés, hogy melyiket osszam meg a külvilággal.
- A seggeset, privátba nekem - nyúlt a telefonomért szórakozottan, mire nevetve megforgattam a szemem, és közöltem vele, hogy olyan képpel momentán nem szolgálhatok. :)
Casso átpörgette a galériámat, majd megnyitotta az őszi képeimet.
- Ez cuki - mondta a képernyőmre pillantva, majd lapozott - Itt beálltál a falevéleső alá? - kérdezte azt a képet nézegetve, amin épp egy esernyővel borítottam magamra egy kupac levelet.
- Olyasmi - nevettem.
- Komoly - lapozott tovább - Nem tudooom, Szöszi, mindegyiken szép vagy - nézte végig a képeket újból.
- Kritikusabban. Köss bele mindenbe, amibe bele lehet.
- Figyelj, elég, ha annyit mondasz, hogy szakítani akarsz, vagy csak haragudni rám, nem kell okot is adnod rá - lapozott vissza a mappa elejére szórakozottan.
- Haha - mosolyogtam, majd szorosan odaültem mellé, hogy lássam, melyiket nézi éppen - Ezen például furán hajlik a hajam.
- Mi? - röhögte el magát hitetlenül, mire odanyúlva felnagyítottam a képet a homlokomra, ahol a hajam az elválasztásnál tényleg furcsán "hajlott" a halántékomra - Ééés kitörölted - állapította meg, ahogy megtettem.
- Csak ebből a mappából. Na, a következőről mi a véleményed?
- Hogy jól nézel ki rajta.
- De látszik egy mitesszerem.
- Úristeeeen.
- Tényleg az - értettem egyet, majd kitöröltem ezt is - És ez? - mutattam az ezt követő fotóra.
Padon ülős, picit oldalra nézős kép.
- Terrorban élek, már nem merem megmondani a véleményem - vágta rá Casso jókedvűen.
- Ne már - nevettem fel.
- Férfi egyenjogúságot akarok - folytatta poénkodva.
- Nem bántalak, naaa.
- Aham. Amúgy szerintem ezen is szép vagy - mondta ki gyorsan, majd "védekezően" az arca elé tette a karjait, mielőtt bánthatnám. :)
- Muti - ráncoltam össze a szemöldököm, majd a kezembe vettem a telefonom és fürkészni kezdtem a képet, ő pedig közölte, hogy "ez stresszesebb, mint az egész eddigi életem együttvéve" :) - Oké, a hajamat tök jól fújja a szél, ez igaz.
- Na ugye.
- És mivel ülök, homokórásabbnak nézek ki, mert nagyobbnak tűnnek a combjaim. Kicsit komoly kép, nem? - kérdeztem.
- Milyen komoly, itt vigyorogsz, Szösz, ne már - mutatott rám a fotón derűsen (amikor a becenevet becézik :D).
- Mosolygok, csak halványan - magyaráztam - Egyébként köszi, hogy azt mondtad, hogy szép vagyok, jól esik.
- Csak leszarod, és kitöröltél két képet is egymás után. Most már hármat - korrigálta magát a képernyőmet nézve.
- Ez az utóbbi nem direkt volt - magyarázkodtam kilépve a mappából, hogy "visszahozzam" a fotót.
Egyébként végül a véletlen törölt mellett döntöttem, mert rájöttem, hogy az tényleg tök jó lett. :)
- Juuuuj, likeolta egy Varga Roland nevű srác a képem - vigyorodtam el, ahogy megkaptam az értesítést.
- Biztos valami jó csávó - mondta Casso szórakozottan.
- Mondasz valamit - vigyorogtam.
- Én ráhajtanék amúgy.
- Szerinted bejönnék neki?
- Szerintem igen - mosolyodott el.
- És szerinted miért vagyok benne a biojában? - léptem Cassotól az instájára lépve.
- Tuti megszállott - mondta, majd röhögött egy jót rajtam, csak mert közben majdnem felborítottam a lasagnes tálamat.
- Béna vagyok - nevettem fel zavartan - Na és ő miért van az én biomban? - tértem vissza a témára.
- Mert te is megszállott vagy - válaszolta Casso egyszerűen, tényként közölve, nekem pedig nevetve egyet kellett értenem. :)

Mai nap - 5/5***: nem annyira eseménydús, de szerettem mind a huszonnégy óráját. Cassot pedig még jobban, ráadásul most már tudom, hogy van esélyem nála, hurrá! :)