Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

29. Halloween

Október 26. (péntek)
Az utolsó iskolai Halloweenem, egyben az első "utolsó" iskolai bálom. Ez nem tudom, mennyire hangzik hülyeségnek, mindenesetre ez a gondolat ma egész nap nem tudott nyugton hagyni.
- Mivel mi vagyunk a legeslegmenőbb osztály, ráadásul végzősök vagyunk, mindenki, ahogy megbeszéltük! - ígértette meg velünk Kriszti a padjára felállva.
Tehát az volt a nagy terv, hogy az egész osztályunk egységesen összeöltözik, fiúknak öltöny-nyakkendő, lányoknak fekete ruha-fekete csipkék-sötétvörös rúzs és társai szettbe, mert az Betti szerint olyan "supremacy". :)
- Hogy nézek ki? - mosolyogtam Cassora felé pördülve a fekete, szűk, karcsúsított fazonú ruhámban, fekete csipkés hajdísszel és kesztyűvel, magassarkúban, drámaian gyönyörű sminkben (a nővérem tanította meg anno), besütött hajjal, fekete nejlonharisnyában, szép ékszerekkel, satöbbi, a megbeszéltek alapján.
- Mint a legnagyobb flexem - pillantott végig rajtam elmosolyodva.
- Szupi - vigyorogtam a tükör felé fordulva, hogy indulás előtt még gyorsan lecsekkoljam magam - Akkor tényleg összeöltöztünk, mert te is pont úgy nézel ki - lestem a barátomra egy fülig érő mosollyal az arcomon.
Mindenkinek kijárna az élmény, hogy lássa egyszer Cassot öltönyben, de az élet igazságtalan, csak nekem járt ki, én viszont ki is élvezem. :)
Kocsival mentünk, mert gyalog elkéstünk volna, úgyhogy Casso leparkolt a suli előtt, majd ahogy kiszálltunk, a barátom rákulcsolta az ujjait a kezemre, és bementünk az épületbe.
A suliban a hangszórókból akkor épp a Feeling Good szólt, mi pedig végigmentünk a folyosókon kézenfogva egymás mellett, Casso a szokásosan lélegzetelállító kinézetével, a kusza, enyhén hullámos, homlokára lógó tincseivel, ami önmagában is rosszfiús hatást kelt, a megbabonázó kék szemeivel, a kisugárzásával (igazából sorolhatnám tovább, de az utóbbi négy naplómban ezt már igen sokszor megtettem), viszont ez most még megspékelődött azzal, hogy öltönyben volt, ingben, mint valami maffiavezér, de halál komolyan (Casso amúgy is nagyon badass, pláne, ha kiöltözik :D), én pedig mellette csinosan, fekete-vörösbe felöltözve, kopogó magassarkúval, kistáskával, és megsokszorozódott önbizalommal, folyamatosan mosolyogva magamban a filmszerű helyzettől.
Azzal, hogy szimplán végigvonultunk egy folyosón és átmentünk az udvarra, akaratlanul felkeltettük az érdeklődést, jó sok tekintetet magunkhoz vonzottunk, ami most kivételesen nem ejtett zavarba, sőt, olyan magabiztosan tudtam mosolyogni tőle, mint még soha eddig, mert őszintén, szerintem is hatásos belépőnk volt. :)
- De szépek vagytok - dicsért meg minket Lotti mosolyogva, ahogy odaértünk a többiekhez, mire Casso szórakozottan egy "felvágós" kézmozdulattal reagált, én pedig ránézve őszintén felnevettem. Olyan hülye, de imádom benne. :) - És Leni, imádom a szetted, annyira csini vagy, irigy vagyok a bátyámra - vigyorgott rám.
- Lehetsz is - mondta Casso a húgának jókedvűen, majd odébb lépett Ricsiékhez beszélgetni, én pedig mosolyogva utána néztem, aztán visszafordultam Lottihoz.
A következő pillanatban csak annyit láttam, hogy Lotti derűsen elpillant a vállam felett, mire megpördültem, Saci pedig pont abban a pillanatban a nyakamba ugrott.
Saci mindig is nyakba ugrós volt, és mindig is az lesz, de szeretem benne, sőt, most már furcsa is lenne, ha egy nap simán odajönne hozzám és mindenféle fizikai kontaktus nélkül csak köszönne egyet. :)
- Sziaaa - ölelt át szorosan.
- Szia - mosolyodtam el, majd amikor Sacival elengedtük egymást, kíváncsian fürkészni kezdtem a folyamatosan mosolygó legjobb barátnőm - Ez a "mesélni akarok valamit, de nem akarlak egyből letámadni vele, úgyhogy picit várok" arckifejezésed - jegyeztem meg nevetve.
- Igeeen - szökkent egyet teljesen bepörögve. Lotti közben gyorsan elköszönt tőlünk, mert megjelent Bálint, a barátja, úgyhogy odaszaladt hozzá, így a fiúk társasága mellett csak Saci és én álltunk.
- Naaa, mesélj - biztattam Sacit, aki megigazította a csatját, majd belekezdett.
- Elkezdtem beszélni valakivel - vágott bele, elég egyértelműen utalva arra, hogy az a valaki egy fiú lesz.
- De jóó! - csillant fel a szemem.
- Szerintem is - mosolygott - De nem ez a lényeg, nagyon vicces amúgy, tippelj, hogy ki az.
- Szóval ismerem - állapítottam meg.
- Ühüm - bólogatott Saci - De nyugi, nem kiakasztó.
- Szóval nem Márk és nem Ákos - értelmeztem megkönnyebbülten - Barchobázzuk ki, jártál már vele?
- Nem - rázta meg a fejét.
- És én? Vagy Lili, Enikő...
- Mondom, hogy nem kiakasztó - mosolygott Saci.
- A suliba jár?
- Nem.
Itt elgondolkodtam, hogy honnan ismerhetjük mindketten, szóval ez alapján kérdeztem tovább.
- Valakinek a rokona?
- Valakinek tuti - nevetett Saci.
- De akkor nem rokonságon keresztül ismerjük.
- A-aaa - rázta meg a fejét mosolyogva.
- Egyáltalán egy bizonyos emberen keresztül ismertük meg?
- Nem.
- Miért van az, hogy bármit kérdezek, az nem jó? - nevettem fel, mire csak annyit mondott, hogy "igen" :D - Együtt ismertük meg?
- Aham - bólogatott mosolyogva.
Felcsillant a szemem.
- Abban a buliban tavaly? Mármint, amikor odajött hozzánk az a két srác, az exfelejtős bulinkon - pontosítottam.
- Jézusom, erre én se gondoltam - nevetett - Nem.
- Ajj, pedig már azt hittem - gondolkodtam tovább - Tavaly ismertük meg? Mármint tizenegyedikben.
- Nem.
- Tizedik?
- Nem.
- Idén?
- Nem.
- Kilencedik? - kérdeztem kizárásos alapon (bár még a nyarakat végigkérdezhettem volna).
- Igen.
- Hú - pislogtam - Gondolkodási időt kérek.
- Okés.
Ezerrel agyaltam, hogy ki lehet, akit Sacival együtt ismertünk meg évekkel ezelőtt, nem a suliban és nem valakin keresztül, már épp kezdtem volna kínosan érezni magam, hogy nem ugrik be, amikor egy pillanatra akaratlanul elcsíptem egy mondatot a mellettünk lévő fiúk beszélgetéséből.
- És vágod, így nézem nagyban, aztán Mesi meg nem érti, mi bajom van - röhögött Ricsi a többiekkel együtt.
Fogalmam se volt, miről beszélgettek, de nem is ez a lényeg, egyszerűen csak Ricsi ahogy megszólalt, az agyam összekapcsolt minden mély infót mindennel és hirtelen megvilágosodtam.
- Bobó - esett le a dolog.
- Igeeeen! - vigyorgott Saci.
Mindenre kíváncsi voltam, úgyhogy Saci és én elhatároztuk, hogy veszünk valamit a büfében, és közben kitálal nekem.
Amikor bementünk a suliba, a hangszórókból épp a These Boots Are Made For Walkin' szólt, ami alatt kikerülgetve az alsóbb éveseket, akik mindenféle ruhákban ugrabugráltak, sztorizgattak és nevetgéltek egymással, elküzdöttük magunkat a büféig.
- Egy muffint szeretnék - mondtam a büfés néninek, aki kirakta nekem, én pedig kinyitottam a pénztárcám és előkotorásztam az apróimat.
- Valami mást adhatok esetleg? - kérdezte a büfés kedvesen.
- Nem, köszönöm szépen - fizettem ki a muffinomat, majd kiálltam a sorból, bevártam Sacit és az előadóterem felé vettük az irányt.
- Szóval tegnap random összefutottunk, elkezdtünk beszélgetni, és tök jó volt - mesélte - Egyébként külsőre változott egy kicsit, majd mutatok képet.
- El is várom - mosolyodtam el.
Amikor Sacival kitárgyaltuk a fiú-ügyeket (vagyis csak az övét), Enikőék pont megtaláltak minket.
- Szóval, ha jól értem, elkezdtél újra beszélni a sráccal, akivel kettő és fél éve randiztál, csak ejtettétek egymást leginkább Ricsi miatt - értelmezte Lili, amikor a tánctéren Saci nekik is elmesélte a dolgot.
- Igen, de ez most tiszta lap - válaszolta Saci mosolyogva - Somebody's watching meee - énekelte a zenével együtt.
Miután kitáncoltuk magunkat, megkerestük a többieket, akik már szintén ott voltak az előadóteremben; hamar kiszúrtuk az öltönyös és kicsit sem halk társaságunkat, úgyhogy odamentünk hozzájuk.
Alig beszéltünk velük, Mátrai az iskolai szokás szerint már jelentette is be, hogy közös tánc lesz.
- Megkérek minden fiatalembert, hogy kérjék fel valamelyik lányt táncolni, a párok pedig jöjjenek a tánctérre. Kellemes táncolást és jó szórakozást kívánok Nektek - mosolygott az igazgatónő, mire vigyorgva Cassora néztem, picit utalgatóan, hogy talán felkérhetne. :)
Andris lelépett Enikővel, Lili Lacival, Ricsi és Saci egy vállvonással belementek, hogy miért ne táncoljanak, végülis mindig együtt szoktak, úgyhogy Casso odajött hozzám és megfogva a kezem, felhúzott a székről, amin ültem eddig.
- De csak mert jól nézünk ki együtt - mondta szórakozottan mosolyogva.
- Az tuti - vigyorogtam.
***************************************
Folytatás következik! ❤️