Egy pillanat, és élni kezdünk... | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 4. évad

9. Táncpróba

Szeptember 15. (péntek)
Ahogy reggel Cassoval megérkeztünk a sulihoz, az egyébként megszokott társasággal most Csenge is ott volt, a telefonjával a kezében.
- Róóó! - szólt oda Ricsi Cassonak felcsillanó szemekkel, ahogy észrevett minket.
- Szerintem örül neked - vigyorogtam, mire Casso halkan elröhögte magát, majd visszaszólt.
- Mi van? - kérdezett vissza, miközben már oda is értünk.
- A Nováknak nincs nője, nem?
Igazából már akkor sejtettem, hogy mi a téma. :)
- Nem, asszem nincs.
- Oksi, azért valami más érdekes is van abban a paliban, vagy csak annyi, hogy szingli? - kérdezte Csenge, megnyitva az Instát a telefonján.
- Ja, hogy válogat is, ahhaaa - biccentett Andris szórakozottan.
- Azért akárkivel nem akarok keringőzni - nézett rá Csenge szemforgatva.
- Párt keresünk neki? - kérdezte Casso Ricsitől, miközben levágta mellé magát a pad támlájára.
- Aha.
- És a Hajósból lenne a legjobb, mert az a szomszédban van, és akkor nincs akkora szívás a próbákkal - tette hozzá Enikő a mellette ülő Andris kezét fogva.
- De akkor ne a Novákot ajánljátok már be neki, simán kirúgják onnan decemberre - röhögte el magát Casso a fiúkra nézve.
Igazából a srácok egész komolyan vették, hogy kerítsenek már egy párt a szomszéd suliból Csengének a haverjaik közül, aztán úgy a második szünetben kiegyeztek, és bár én akkor nem voltam köztük, mert a matekot néztem át Sacival, odahívták magukhoz Csengét az osztályterem hátsó padjaihoz, ahol voltak akkor.
- Úúú, köszi srácok! - csillant fel Csenge szeme vigyorogva, ahogy a telefonján megnézte a srác (ha jól hallottam, Gerecs a beceneve, egyébként Gerényi Kristóf, tizenkettedikes a másik suliban, akárcsak mi, nekik a szalagavatójuk ráadásul korábban is van, mint nekünk, novemberben tartják, úgyhogy ezzel se lesz gond) Instáját - Jövök nektek eggyel.
Úgyhogy ez a probléma ötven százalékban megoldódott, Csenge is megnyugodott egy kicsit, én is megnyugodtam, mindenki megnyugodott, németóra után pedig lementünk a tesiterembe az első táncpróbánkra.
Várady szépen leültetett minket a bordásfalak elé helyezett, hosszúkás padokra, majd a tánctanárunk nemsokára meg is érkezett.
Egy nagyjából középkorú férfi volt, közepes magasságú, de egyáltalán nem volt rossz kondícióban, az arca is szimpatikus volt. Könnyed arcvonásai voltak, vastagabb szemöldöke, sötét haja egy-két őszebb hajszállal megtarkítva, és bajusza, mosolygósan nézett ránk, egyenes háttal, fekete nadrágban és pólóban. Barátságos kisugárzása volt.
- Szép jó napot mindenkinek, én Barsa Tamás vagyok, én fogom nektek tanítani a táncot, ő pedig Helga, a táncsegédem, be szeretnél mutatkozni? - nézett a tánctanár a mellette álló, körülbelül harminc-harminckét éves, karcsú nőre.
- Csak egy pár szót - bólintott Helga, majd ránk nézett - Akkor, mint ahogy Tamás is már mondta, engem Helgának hívnak... - mutatott magára - Mindkettőnket szólíthattok a keresztnevünkön, magázni sem kell feltétlenül. Tamás hangját fogjátok többet hallani, én leginkább a páros lépések megmutatásában fogok segíteni, meg tudjátok, ilyen különböző segédkezésekben fogok... segítséget nyújtani... - fogalmazta meg. Együtt érzek, közösség előtt én se tudtam soha rendesen beszélni - Illetve a lányokkal azért jobban meg fogunk ismerkedni, nektek többször is segíteni fogok külön, kérdésekkel fordulhattok hozzám, és a ruháitokról, cipőkről, az ilyen rátok tartozó dolgokról is jobbára velem fogtok beszélni, tényleg, kérdezzetek bátran, nyugodtan, Tamás is és én is már jó sok éve részt veszünk ennek az iskolának a szalagavatóinak a szervezésében, akiknek van nagyobb testvére, aki ide járt, minden bizonnyal ők már ismernek minket. Úgyhogy igen, szerintem ennyit akartam - fordult a tánctanár felé - Akkor szerintem gyorsan fussunk át a neveken.
- Nem ígérjük, hogy azonnal megjegyezzük őket, de próbálkozunk - tette hozzá Tamás - Mindenesetre menjünk egy név-kört. Mondjuk kezdje az a szemüveges lány ott szélül, aztán majd megyünk sorban - mosolygott Marcsira.
Marcsi megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
- Hát, én Szigety Mária vagyok... - kezdte, majd megakadt - Igazából mondjak még valamit? - nevette el magát zavartan.
- Hogyan szólíthatunk? Mária, Marcsi...?
- A Marcsit szeretem.
- Rendben, köszönjük - bólintott Helga mosolyogva, majd a mellette ülő Domira nézett.
Szépen végigmentünk, Domi után jött Ágoston, aztán Betti, Csenge, Kolos, Samu, Paula, Enikő, Andris, Laci, Lili, Saci, én, Casso, Ricsi, Kriszti, Niki, Mira, Lina és Marci, végül Várady is mondott pár szót, majd felálltunk.
- Akkor először is az alaplépés, gondolom, sokan ismeritek, de azért átvesszük - kezdett bele Tamás - Először is szóródjatok szét a teremben.
Szétszóródtunk.
- Ugye jelen esetben a számolás mindig három, egy-két-há, egy-két-há, az alaplépés ugyanaz, csak ismétlődik, persze közben lehet helyet változtatni, forogni, ki hogy cifrázza. Az egy, és ezt most mindenki csinálja velem együtt... - magyarázta a tánctanár, hátat fordítva nekünk, hogy pontosan lekövethessük a lépéseket, mire nagyjából felvettük azt a beállást, ahogy ő is volt - ...ilyenkor így indul, persze csak az egyik félnek, a másik pont ellentétesen csinálja, hogy ne karambolozzanak azok a lábak, de ezzel most nem foglalkozunk, viszont hagyj nézzem mindenkinek azt az egyet - pördült hátra, hogy leellenőrizze, hogy jól léptünk-e ki - Szemüveges lány, ott a kosárpalánk alatt, jó lesz, csak másik lábbal.
- Juj, bocsánat - cserélte meg a lábai Saci - Így jó?
- Kifogástalan. Hogy is hívnak?
- Saci.
- Valóban, tudtam, hogy "S"-el kezdődik - csettintett Tamás.
Miután megtanultuk az alaplépést, kellemesen begyakoroltuk és már mindenkinek pont elégszer volt nyomatékosítva, hogy az egyen van a hangsúly és képzeljünk valami alakzatot, amin lépkedünk, be kellett állnunk párba.
- Sziaaa - mosolyogtam Cassora, ahogy elészökkentem.
Amikor a többiek is megtalálták egymást, a tanárok ideiglenesen elrendeztek minket úgy, hogy ne akadjunk össze tánc közben és hogy "egy pár se bújjon el a másik mögé".
Itt jegyzem meg, Csengéhez ideiglenesen beállt Várady, tulajdonképpen Csenge végigvigyorogta az órát. :)
- Nézzük először is a fogást - jelentette ki a tánctanár, miközben kinyújtotta a karját, Helga megfogta a kezét, Tamás meg oldalt magához húzta őt - Biológia alapok, ez a lány dereka, ez a csípője, egész gyerekkorotokban át voltatok verve, amikor azt mondták, hogy tegyétek csípőre a kezeteket, mindvégig a derekatokat fogtátok. Viszont most még senki nem fog meg semmit, főleg nem a lány derekát, megtévesztő, de nem azt kell majd, először is álljunk szembe a párunkkal, mindenki kihúzza magát, nem lógatjuk az állunkat, táncolunk, nem szomorkodunk.
Casso halványan mosolyogva óvatosan az államhoz nyúlt, és picit feljebb "emelte" a fejem.
- Ne lógass, Szöszi - mosolygott.
- Nem lógatok. Táncolok - suttogtam jókedvűen.
- De az előbb lógattál.
- Nem is, csak úgy tűnt neked, mert felülről nézel.
Eközben mentek tovább az instrukciók, amikről kicsit lemaradtunk, mert kellemesen elsuttogtunk alattuk, úgyhogy gyorsan leutánoztuk a körülöttünk lévőket.
- A szőke lány is összezárja az ujjait - szólt Tamás rámnézve, majd ahogy végigpillantottam a többieken, valóban mindenki kézfején szabályosan össze voltak zárva az ujjak, úgyhogy Casso vállán én is ugyanezt tettem - Rendben, most mindenki maradjon így, végigmegyünk és megnézzük.
Szóval, Helga és Tamás végigmentek a termen, hogy közelebbről leellenőrizzék mindannyiunk tartását.
- Nem rogyaszt be, nem kényelmeskedik, azt majd otthon a kanapén! - szólt mindannyiunkra Helga, amikor a várakozás alatt egyre többen meguntuk az egyenesen állást, és a kényelmesebb verziót választottuk.
Hozzánk Tamás ért oda előbb, mire picit még javítottam a tartásomon.
- Jóóó, jó lesz, egyedül neked mehet még egy picit feljebb az állad, egyébként rendben vagytok - mondta Tamás az állas részt nekem címezve, mire bosszúsan Cassora néztem.
- Mondtam - húzta egy apró mosolyra a száját, amikor a tánctanár továbbment.
A duplaóra első fele nagyjából ezzel telt, illetve egy nagyon lassú, számolásos forgás is belefért még párban, majd csengetéskor mehettünk rendesen szünetre.
- Most előre mondom, hogy sírni fogok a szalagavatón - mondtam Cassonak mosolyogva, amikor elhelyezkedtünk arra a tíz percre a tesiterem előtti folyosó egyik padján.
- Mármint milyen értelemben?
- Hogy tuti elérzékenyülök, és elsírom magam tánc közben. Remélem, első sorba raknak majd és mindenki végignézi, ráadásul még a sminkem is el fog folyni - gondoltam bele.
- Amúgy viccen kívül tényleg ez lesz.
- Olyanokra fogok gondolni, hogy mennyi ideje álmodoztam ezen, milyen gyönyörű ez az egész, és alapból, hogy veled keringőzöm a szalagavatón, ahogy azt elképzeltem anno... - sóhajtottam fel merengve, mire elmosolyodott.
- Oké, gondoltam egy szóra, kilenc betű.
- Van benne kétjegyű mássalhangzó? - kérdeztem vissza.
- Aha, egy, és két külön betűnek számít.
- Várj, játsszunk el ezzel egy akasztófát, úgy is szemezek egy ideje ezzel a tollal - hajoltam le a pad alatt heverő ismeretlen gazdájú golyóstollhoz (gyanítom, itthagyta valaki), majd odaadtam Cassonak.
- Összefirkálhatlak? - nyúlt az alkaromhoz, mire mosolyogva bólintottam.
Casso az ölébe fektette a karom, majd az alkarom belső felére felrajzolta nekem a kilenc vízszintes pálcikát, mint a betűk helyeit.
- A? - tippeltem először, mire megrázta a fejét - Írd őket oldalra, és először a dombot rajzold meg.
- Ez egy beteg játék amúgy - jegyezte meg szórakozottan, mire felnevettem, majd tovább próbálkoztam.
- M?
- Kezdesz meghalni - közölte, meghúzva az akasztófa első vonalát.
- E?
Na, ebből három is volt. :)
- Cseresznye.
- Nem, meghaltál.
- Vicc volt - mentegetőztem - Z?
- Szerencséd - mosolyodott el.
- S?
Innentől már volt egy sejtelmem, nem volt egy komoly feladvány, nem is ez volt a lényege, de tartottam a játék látszatát, ő pedig ezzel pontosan tisztában volt. :)
- P? - mosolyogtam.
- A-a.
- Akkor R?
- Akkor R - írta a csuklómra derűsen.
- Nem is tudom, van egy olyan megérzésem, hogy van benne egy T betű is...
- Hallgass a megérzéseidre, Szöszi.
- Akkor B.
- Visszavontam - mosolygott.
- L?
- Igennn - egészítette ki tovább a szót jókedvűen.
- És... K? - vigyorogtam, Casso pedig mosolyogva befejezte azt a szót az alkaromon, hogy "szeretlek".
- Mehettél volna a Maradj Talponba.
Elnevettem magam.
- Mivel mindenhez is ki tudok találni valami ilyet... olyan hamar leestem volna, mint ahogy beléd is estem - mosolyogtam derűsen.
- Oké, elég volt a romantikából, vetkőzz - mondta szórakozottan, mire felnevettem.
- Olyan hülye vagy - nevettem oldalról átölelve őt, ő pedig jókedvűen megpuszilt.
Imádom. :)
A következő táncpróbán jobbára a forgást gyakoroltuk, számolásra, kezdetben lassan, aztán fokozottan gyorsabban, végül már a zenénk is felcsendült.
- Nem, nem, nem jó a belépés - rázta meg a fejét Tamás - A zene ugyan háromnegyedes, az elején van egy úgynevezett csonka ütem, egy felütés, akik zenét tanulnak, azoknak könnyebb dolguk van, hogy felismerjék, melyik az egy, amire indulunk. Ebben a zenében egészen pontosan úgy lesz, hogy paaaram-egy-két-há-négy-öt-hat-egy-két-há-négy-öt-hat - magyarázta hevesen gesztikulálva - A paaaram után kell elindulni.
Ezt többé-kevésbé értettük, úgyhogy ez alapján próbáltunk tovább.
- Jó, a többségnek már nagyon jó! - dicsért meg minket Helga, miközben ő maga is keringőzött a tánctanárral, de ez alatt tökéletesen tudott figyelni minket.
- Hallod, jók vagyunk - vigyorogtam Cassora.
- Mi mindig jók vagyunk.
- Igaz.

Mai nap - 5/5*: imádtam, és tényleg sírni fogok a szalagavatón. :) Egyébként Csenge délután találkozott Gerényi Kristóffal, akit a fiúk ajánlottak be neki, és rám is írt estefele, elvileg sikeres találkozó volt. :)